Szépművészet 2. (1941)
1941 / 1. szám - Kiállítások
Ilyen jó együttest még alig mutattak be a pécsieknek, az érdeklődés sokkalta nagyobb volt, mint ezt megelőzően bármikor. Az olajfestmények kizárásával, kis felületekre szorítva, a rajz fontosságának feltételével a résztvevő művészek elmélyültebb, nemes egyszerűségű műveket hoztak, melyeket a nézők szinte egyenként kézbe véve, tiszta úton közelebb kerültek a bensőséges művészi gondolathoz. Ez a pécsi kiállítás propaganda volt az unalmas, olcsó, üzleties ízű, átlagfestmények ellen és az igazi finomságokra terelte rá a közönség figyelmét. Éless István a Műteremben rendezett régibb és újabb vízfestményeiből gyűjteményes kiállítást. Régebben készült, többnyire figurális, arckép-vízfestményeit már ismerjük. Ezek is finomak és nem egyszer meglepően nagyvonalúak. Nagyobb meglepetés volt azonban számunkra az elmúlt év nyarán, a Balaton mellett készült anyaga. Olykor-olykor japános lehelletszerűség és könnyedség borítja erőteljes ecsetvonásokkal és megélénkült színskálával készült tájképeit, egy-egy virágcsendéletét. Technikája és kifejező ereje sokat fejlődött s figyelemmel várjuk további kialakulását. Istókovics Kálmán és Huszár Imre kiállítása a Műterem kiállító helyiségben. Istókovics Kálmán képei közül az utóbbi időben készült, részben történelmi, részben vallási kompozíciói tarthatnak számot nagyobb érdeklődésre. Az ismert portréin,már-már rutinná merevülő stílusa és technikája ezeken feloldódik s egyik-másik kompozíciója szimbolikus erőre kap. A Párisból nemrég hazatért Huszár Imre szobrai közül állatfigurái emelkednek ki tömeges egyszerűségükkel. Az Ars Hungarica Képzőművészek és Műbarátok Gazdasági Szövetkezetének művésztagjai komoly színvonalú, intim karácsonyi kiállítást rendeztek a Pátria Klub helyiségeiben. A kiállításon főképen a képanyag volt számottevő. Sokszor nagyobb kiállításokon sem akad több elmélyedő munka, mint amit itt láthattunk. Kássa Gábor „Tanyaszéle“ c. képe a művész legjava alkotásaiból való. Igazán művészi és mélyen magyar. Korpács Lajos igen jó jótanulmányokkal szerepel. Czencz János kollekciójának több darabja állítja meg hosszabban a tárlat látogatóját. Nagy csendélete színben és vonalban egyaránt kiváló, jól összefogott munka. Prohászka József „Feketeruhás nő“ c. műve nagyon finom, artisztikus alkotás, a kiállítás egyik legjobb darabja, bárhol megállaná a helyét. Kóbor Henrik is jó új képekkel szerepel. Közülük leginkább kiemelkednek a „Tiszadadai református templom“ erőteljes színfoltjaival, az érdekes világítású „Györöki utca“ és a friss „Muskátlis udvar“. Monostori Möller Pál egy komoly problémát felvető, bonyolult rajzú csendélettel tűnik ki. A szobrászok közül Csúcs Ferenc („Táncolok“), Cser Károly és Pikszai Rudolf („Kitagadott“) érdemelnek említést. Ez az intim kiállítás az Ars Hungarica tagjainak komoly munkálkodását igazolja. — Y — Gy. Szabó Béla, az erdélyi magyar képzőművészek egyik legtehetségesebb tagjának a kiállítása f. hó 15-én nyílt meg Kolozsváron a Vármegyeház ú. n. kiállítási csarnokában. Gy. Szabó Béla azokhoz az erdélyi magyar képzőművészekhez tartozik, akik a háború utáni, a román megszállás alatti kor zavarában is népiségük teljes tudatában éltek, ami Erdélyben mindig korszerűbb, nemzetibb, szociálisabb és a színvonalat is jobban megtartó igénylést jelentett. Gy. Szabó Béla elsősorban is grafikus, színes és dús pasztelljei festőiségét is jelzik; fametszetei a fa nyers erejét, vonalainak értelmi tisztaságát és kompozícióinak mély átérzését egyforma erővel jellemzik. Legutóbbi budapesti szereplése óta, — az Erdélyi Magyar Képzőművészek kiállításán nagyobb gyűjteménnyel vett részt — pasztelljeit egyre erősebben összegezi, anélkül azonban, hogy a részletek finomsága elveszne. Különösen nagy méretű, hamvas barnaságú, messzi távlatokat nyújtó érdekes tájképei jelzik a fiatal kolozsvári művész fejlődésének újabb jelentős állomását. Nagyméretű szénrajzai között különösen a Tél c. — havas ágaival a legjobb japánokra emlékeztető —, továbbá a finoman egységbe foglalt Julia arcképe a kitűnő. Fametszetei közül, újabb bibliai tárgyú lapjai, valamint a mezőségi juhászt ábrázoló finom lapjai válnak ki. Újabb fametszetei méltán sorakoznak az oly nagy sikert jelentő Liber Miserorum (1935.) és a Liber Vagabundi (1939.) fametszetkönyveihez. Józan és tisztán látó erdélyihez illően a belső tartalmat és a külső formaérthetőséget sohasem nyomja el ösztönös nagy művészi képessége. Gy. Szabó Béla kiállítása egyben az erdélyi magyar művészet példaadó művészi igazodását, valamint a magyar művészet erdélyi, folyamatosnak is joggal mondható európai szintű jelentőségét is igazolja. Máthé András A Tücsök irodalmi és művészeti szövetkezet december 21-én, Rákóczi út 20. alatti helyiségeiben nyitotta meg állandó jellegű kiállítását. A kiállítás anyagát Ballagó Imre, Barcsay Jenő, Barzó Endre, Boda Gábor, Borbereki Kovács Zoltán, Egry József, Karay Gyula, Kerényi Jenő, Kurucz Dezső, Medgyessy Ferenc, Mikes Sándor, Szalay Lajos és Tar István műveiből állították össze. A jól ismert magyar művésznevek között néhány fiatalabb művész is szerepel, mint Kurucz Dezső, Karay Gyula és Tar István, akik csak az utóbbi hónapok óta jennek meg egy-egy alkotásukkal a közönség előtt. Most bemutatott műveik Egry és Medgyessy társaságában is megállják helyüket, ami igazolja azt a reményt, amit joggal fűzhetünk jövőjükhöz. Egyházművészeti kiállítás. Értesülésünk szerint az Országos Egyházművészeti Tanács és Központi Egyházművészeti Hivatal a magyar egyházművészet nemes céljainak népszerűsítésére 1941. február első felében a Nemzeti Szalonban kiállítást rendez. A kiállításon a templomépítés, templomi berendezések, az egyházi szobrászat, festészet, ötvösség, textil és házi vallásos művészet legújabb, eddig még ki nem állított alkotásait és terveit mutatják be. Fényképekkel illusztrálja az utóbbi évek fontosabb templomi restaurálásait, hogy helyes útbaigazítással szolgáljon. A rendezőség a kiállítás üdvös hatását a megrendelőkre és művészekre egyaránt pályázatok kiírásával és éremkitüntetések adományozásával is növelni óhajtja. Pályatételekül egy falusi templom építési tervét és — megemlékezésül a Szent László-jubileumra és Nagyvárad felszabadulására — Szent László legendáját tárgyaló freskósorozat színes vázlatát tűzi ki. A kiállítás keretében Budapest Székesfőváros egy templomi keresztút megtervezésére hirdet pályázatot és egy állandó tábori oltár megtervezésére adott ki megbízatást. A további részleteket s a pályázatok feltételeit a napilapok fogják közölni. Állat- és mozgástanulmányi kiállítás nyílt meg 1940 december 3-án a Képzőművészeti Főiskolán. Erről a kiállításról, a modern művészképzés fejlődésének e fontos új fejezetének erről a beszédes tanúságtételéről bővebben következő számunkban fogunk beszámolni. Farkas Eszter 1940. nov. 17.—dec. 1. között kiállítást rendezett a Műteremben, amelyen nagybányai stílushangulatú tájképeivel, különösen balatoni képeivel újból tanújelét adta komoly művészi céljainak és természetszeretetének.