MTA Tagajánlások, 1920
TAGAJÁNLÁSOK 1920-ban. A I. OSZTÁLYBA TISZTELETI TAGNAK: I. GÁRDONYI GÉZA írót, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, az I. osztályba tiszteleti tagot ajánljuk. Gárdonyi Géza a legnagyobb magyar elbeszélők egyike. A magyar falut alig figyelte meg valaki szeretőbb lélekkel s a köznapi élet bajait kevesen tárták fel meghatóbb módon, mint ő. Társadalmi regényeiben megvan az, a mi a modern íróknál igen sokszor hiányzik, a mélyen érző szív, a részvét és megindultság másoknak, az üldözötteknek és boldogtalanoknak keservei iránt. Történeti regényei a régi századok ritka megértéséről tanúskodnak. Ezek nem a szokásos históriai nevekkel és régészeti díszletekkel czifrázott korrajzok, hanem művészi tükrei a múlt idők lelkének. Gárdonyi figyelme kiterjed a régi idők minden néprétegére. Nemcsak a királyok, főrangúak, nemesurak és nemesasszonyok iránt érdeklődik, hanem szóhoz juttatja a szegényebb társadalmi osztályok tagjait is. Történeti regényei valóságos nemzetnevelő munkák. Általában Gárdonyiról bízvást el lehet mondani, hogy legmagyarabb lelkű és nyelvű prózaírónk, a természetes és tiszta magyar beszédnek páratlan művésze. Lebilincselő módon szövi meséit, remek jelenetei vannak, hangja utánozhatatlan kedvességű. Az emberi lelket nagyszerűen ismeri, a szenvedő szívek vergődését költői ihlettel mutatja be. Fenkölt szellemű, emberszerető, bölcs író, a magyar irodalom egyik klasszikusa. Munkáinak fényes sorozatából különösen kiemelkedik három történeti regénye: „A láthatatlan ember“ egy Zéta nevű görög rabszolga önéletrajza. A műveit ifjút Priszkosz bizánczi történetíró fölszabadítja rabszolgaságából s magával viszi Atilla hun király udvarába. Zéta a hunok közt marad. A rajongó ifjú beleszeret egy előkelő hun úr leányába, Emőkébe, s arról álmodozik, hogy hitvestársává teszi Emőkét. Megismeri a hun világot, harczol a katalaunumi csatában, sokat szenved, de Emőke mégsem lesz az övé. A szép leány Atillába szerelmes és szánalommal nézi az állhatatos görög ifjú vergődését. Atilla temetésén Emőke is leöleti magát a hun király vitézeivel, Zéta pedig hazamenekül Konstantinápolyba, ahol a császár könyvtárosa lesz s megírja szerelmének történetét. A regényíró a hunokban a régi magyarokat festi. Korfestő hűsége és képzelőereje 1*