Társadalomkutatás 1986 - A MTA Gazdaság- És Jogtudományok Osztályának folyóirata
1986 / 2. szám - Műhely - Nyers Rezső: A gazdaság, a politika és a reform értelmezése
NYERS REZSŐ A GAZDASÁG, A POLITIKA ÉS A REFORM ÉRTELMEZÉSE Már jó ideje, hogy egy hosszabb gazdasági reform-folyamatban élünk és tevékenykedünk, mégis még mindig sok a kérdőjel a reformok irányultsága és kiterjesztése körül, sok a jogos vita a reform tartalmi kérdéseiről, meg a gyakorlatban való megvalósítás nehézségeiről, az elvek és a módszerek helyenkénti ütközéséről, a nekllendülés és az elernyedés váltakozó időszakának hatásáról. Mindez nem baj, hogy így van, legfeljebb az a baj, ha nem birkózunk meg a problémák gondolati tisztázásának és politikai kezelésének a feladatával, vagy mindezzel elkésünk, ezért a gyakorlatot nem vagyunk képesek kellően befolyásolni. A hetvenes évtizedben előállt „késési helyzetből” még sajnos máig sem tudtunk igazán kimozdulni. A reformokról szóló nyílt és mélyrehatóbb vitát nagyon szükségesnek tartom. A reformok társadalmi összefüggése és szerepe Előrebocsátom, hogy a reform fogalmát nem azonosítom az „elhibázott gyakorlat gyökeres megjavításával”, bár a mindennapi politikai szóhasználatban ez az értelmezés előtérbe kerül és nem véletlenül, mert ilyen változást majdnem mindig tartalmaznak a reformok. Az ilyesmi kétségtelenül nem az evolúciós folyamat megszakításának és újrarendezésének fogható fel, hanem az evolúciós folyamaton belül visszacsatolásnak, korrekciónak, ésszerűsítésnek. Erre példának vehetjük a magyar gazdaságirányítás 1957-es ésszerűsítését, s úgy tűnik, hogy a szovjet gazdaságirányítás most meginduló jelentős változásai is ebbe a kategóriába lesznek sorolhatók, bár az is lehetséges, hogy végül majd még messzebbmenőek lesznek. A visszacsatolásos korrekció azonban önmagában véve még nem igazán reform. A reformok leglényegesebb tartalmi jegyének tekintem azt, hogy valamely társadalmi alrendszer evolúciós folyamata a régi szerkezetben megszakad, nem folytatódik, hanem a szerkezeti átrendezés révén új keretben indul meg, olyan új keretben, amely összhangban van az adott társadalom egészének elvi, erkölcsi és jogi alapjával. Ilyen reformok szükségessége merül fel a kelet-európai szocialista országokban az intenzív gazdasági fejlődés megvalósítása érdekében, ezek lényege pedig a központi naturális tervirányítás módszerének felváltása a terv és a piac kölcsönhatását megvalósító módszerei. A változás horderejéből következik a nehézsége, a nehézségből pedig a programkészítés bizonytalansága, a megvalósítás gyengeségei, hibái és egyenetlenségei. Mindez azonban nem adhat felmentést sem a kommunista politikának, sem a szocialista elkötelezettségű társadalomtudománynak a reform-folyamat késlekedéséért vagy következetlenségéért. A reform tehát nem azonosítható a változtatandó tevékenység folyamatos fejlődésének mindenáron való fenntartásával. A társadalmi reform meglehetősen homályos fogalma véleményem szerint tisztázásra szorul, igazában társadalmi kiterjedésű kettős célú reformfolyamatról beszélhetünk. A társadalmat totalitásként szemlélve, Magyarországon és a szocialista országokban két általános társadalmi kihatású re-