Turán. A Turáni Társaság folyóirata 4. (1921)
Pekár Gyula: Olvasóinkhoz
OLVASÓINKHOZ. Három év telt el azóta, hogy folyóiratunk utolsó száma megjelent. Azt hisszük, nem kell felsorolnunk azokat a rettenetes okokat, melyek e hosszú szünetet ránk kényszerítették. Lángbetűkkel vannak ezek beírva minden magyar ember lelkébe. Most, hogy újra felvesszük az elejtett fonalat, úgy érezzük, mégis pár szót kell szólnunk ahhoz a közönséghez, mely nemzeteink érdekében kifejtett munkásságunkat eddig is oly szeretettel és megértő figyelemmel kísérte. A „Túrán“ volt szerkesztői és munkatársai maradandó becsű munkájukkal egy fényes épület fundamentumát vetették meg,--ebben az épületben helyet kell találniok mindazoknak "az érzéseknek és gondolatoknak, melyek lesújtott, csalódott és mármár csüggedő nemzetünket új hittel, új reménnyel, új életkedvvel vannak hivatva eltölteni. A turánizmus szellemi épülete az erősség s e felépítendő vár falai, bástyái térben és időben mérhetetlen távolságokba engednek tekintenünk; e vár fokáról szemlélhetjük azt a kelő napot, melynek első derengése vezette egykoron Juliánunkat, Kőrösinket, Regulynkat s az újabb kutatók elszánt csapatát a nagy turáni bölcső ősi keletje felé. Mi azt akarjuk, hogy e csapat sereggé nőjjön s vezérlő gondolata ébresztő villanyszikraként járja át nemcsak az egész magyarságot, hanem több száz milliós nép testvéreinket is, mi azt akarjuk, hogy a turánizmus a tudás és lelkesedés fegyvereivel egy blokkba tömörítsen fajokat nemzeteket, mindazokat, akiknek mi magyarok a turáni népkontinens legnyugatibb csúcsán természetes vezérei vagyunk. Viribus unitis . . . csak így szerezhetjük vissza mindazt, amihez a történet, az igazság s a humanizmus nevében jogunk van. Az ősi turáni kultúra kincseit fel akarjuk ásni a feledés vastag porrétegei alól s föltárni nemzetünk és fajunk szemei előtt? MAGYAR . TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA