MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 27. ÉVFOLYAM (1978)
1978 / 4. sz. - TANULMÁNY - CZAGÁNY ISTVÁN: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai
létből áll. Ezek közül a két szélső két-két, a két középső pedig egy-egy udvar köré van komponálva. A középsők közül a keleti — a főbejárati — épület úgyszólván csak egyetlen üvegtetővel fedett aula, két oldalán egy-egy háromkarú díszlépcsővel, főhomlokzati traktusában emeleti díszteremmel. A többi három az udvarok körül kiépített körfolyosós, önálló kvadrátum, külső meneteikben tanteremsorokkal és egy-egy önálló lépcsőházzal. A főbejárati épület főhomlokzatának két szélén két darab háromemeletes, toronysisakos pylonépület, a két szélső szárny szélein pedig egy-egy erőteljes rizalit áll, amely nyugat felé keresztszárnyban folytatódik. Az egész épületkompozíció alaprajzilag és homlokzati tömegek szempontjából nézve jobban meg van mozgatva, mint a Kossuth Lajos téri volt Kúria épülete. Egyedül a Budavári Palotán jelentkezett törekvések folytatásának tekinthető, bár díszítésében annál egyszerűbb, tetőfelépítménye is nyugodtabb. Jellemző, hogy az ott alkalmazott eklektikus neobarokk stílusnál mennyivel nyugodtabb Hauszmann szecessziója, amelynél a homlokfelületeken kifejezetten a síkszerűség dominál és csak ezen belül jut szerephez a dekoráció. Megkapó az a puritán formakomponálás, amely például a főbejárati épület előcsarnokában a portásfülkék aediculáin, vagy a mennyezetgerendázatot hordó, falpillérek elé állított oszlopokon mutatkozik meg. Itt látszik, hogy a szecesszió túlzsúfoltsága lényegében mindvégig idegen maradt Hauszmann művészeti stílusától. Az ősz mestert lelke legmélyén mindig klasszicizáló nyugalom jellemezte. Neoreneszánsz és neobarokk eklektikájának is ez volt a legfőbb ismérve — neoromán és neogótikus irányának lényegi vonása — főként a korabeli, külföldi stílusgyakorlathoz viszonyítva. [186] Az architektonikus és képzőművészeti pompa csupán egyes épületeinek rendeltetését hangsúlyozta, amely alatt mindig megtalálható volt a kérlelhetetlenül világos, logikus szerkezetszerkesztés és a puritán alapformaábrázolás. Pályafutásának végéről két alkotást említünk ennek igazolására. Az egyik az V. ker. Reáltanoda utca 13—15. sz. alatti épület volt Mérnök és Építész Egylet Székházává. [187] történt átalakítása volt 1906—1909 között. A Hansen Theofil által tervezett palotát [188] csupán csekély átépítésnek vetette alá, amennyiben második emeletet húzott rá; egyetlen nagyszabású létesítménye az új díszterem volt benne. Ez is elsősorban azért érdemel figyelmet, mert Hauszmann fenntartás nélkül magáévá tette itt már a szecesszió stílusát, ami a karzat mellvédkorlátján, az ezt tartó pillérek tétjén és a mennyezet tükörkeretezésén, boltozati teknőhajlat párkányán jelentkezik. Négy évtized leforgása alatt tehát így jutott el a kezdetben kissé romanticizáló, koraeklektikus neoreneszánsztól az érett szecesszióig. Stílusfejlődésében tehát hatalmas utat tett meg és igazat kell adnunk Zvomor Marcell véleményének, [189] amely szerint: ,,a változó stílusok minden egyes korszakából tudott maradandó eredményeket felmutatni". Ezt bizonyítja az alábbi kettős épülete is, amely nem annyira építőművészeti kvalitásaival, mint inkább városépítészeti elhelyezésével, környezetbe komponáltságával zárta le méltóképpen a Budavári Palota értékes városesztétikai együttesét. Az I. ker. Attila körút 4—10. sz. alatti (Dózsa György tér két szélén) volt Darabont Testőrségi paloták 1907— 1908-ban készült architektúrái[190] és alaprajzai a puritán szecesszió különlegességhajhászástól mentes józanságát hirdették 1946 évi könyörtelen átalakításuk idejéig. El nem múló példát szolgáltattak azonban arra nézve, hogy miként kell még egyszerű épületeket is ízlésesen beilleszteni a környezetbe a tér útvonalvezetéseinek. 51. Az Úri utca 8. sz. volt Széchenyi-palota díszlépcsőháza. Épült 1903-ban. 52. A budavári volt Széchenyi-palota eredeti pártasor nélkül helyreállítva.