Dr. Tóth-Szabó Pál: Szatmári György 1457-1524 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1906)
BEVEZETÉS
SZATMÁRI GYÖRGY IS mindenható, hogy nem egyszer a király intézkedését is megváltoztatja. Akiről azt hiszi vagy úgy tudja, hogy ellensége, könyörtelenül üldözi, de ha megalázta magát előtte, kegyes lesz hozzá. Nagylelkű és bőkezű, ha hírnevet, dicsőséget vél szerezhetni. A pénzt szereti, a Fuggerekkel üzleti összeköttetésben áll s pirulás nélkül fizetteti meg meggyőződését. Ha a pápaságot pénzen meg lehetne venni — mondja Massaro Ferencz, Velencze követe — ő lenne a pápa.1 Kedveli a fényt és a pompát. A királyi udvarba harsonaszóval 200 lovas kíséretében érkezik. Lelkesedik a tudományokért, a művészetekért. Az idegen és hazai humanisták Maecenásként ünneplik. Tud áldozatot hozni a vallásért is. Szülővárosában, melynek nagy jóltevője, igazi atyja volt, nagyszerű alapítványt tesz, úgyszintén utolsó székhelyén, Esztergomban. Nem feledkezik meg hazájáról sem. Bandériuma élén követi a királyt Nádorfejérvár felmentésére ; hatvanezer aranyat hagy végrendeletében még a Frigyes császárnak zálogul átadott várak visszaváltására. Korának, a renaissance-kornak igazi fia ő, annak jó és rossz tulajdonaival. Államférfiúi tevékenysége arra a korra esik, mikor hazánk Európa szemében még mindig azon a polcon áll, hova Mátyás politikája emelte. Magyarország támogatását keresi a pápa, súlyt helyez barátságára a császár, a francziák királya, békében óhajt vele élni a török szultán. De ez az üres csillogás nem sokáig fedte a valót. Hazánk ugyanis ez években gyökeres átalakuláson megy keresztül. Egy újabb kornak a szelleme, mely új irányt volt hivatva adni a népek politikai, társadalmi, vallás-erkölcsi életének, nálunk is érezteti hatását. A százados intézmények meginognak, az állam egész szervezete fel a királyi tekintélyig rázkódtatásban van, az elmék forronganak, a jobbágy fegyverrel a kezében követel jogokat. Más nemzetek is átéltek « . . si il papato si dara per danari, finalmente pótra lui essere ...» 2 Ezek elsősorban a velenczei követek : Surriano 1516. decz. 18., Bán Alajos 1519. júl. 28., Massaro Ferencz 1523. okt. 5. jelentéseire építvék. Szavuk hitelt érdemel, mert a mikor ezeket irják, Szatmári György jó barátságban van a signoriával.