Erdélyi Pál: Balassa Bálint 1551-1594 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1899)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ. AZ IDŐ már régen beszitálta Balassa viszontagságos életének hamarosan elröppent eseményeit, mikor versei még mindig bevitették a költészetre és az isteni félelemre fogékony lelkeket. Küzdelmei hamar feledésbe merültek, alakja elmosódott az idők távolában s a multat dajkáló hagyomány is feledékeny kezdett lenni, csupán költeményei virrasztottak emlékezete fölött. A kortársakkal kihaltak le nem írott világi dalai, szerelmes verseit szerzőjükről megfeledkezve másolták s adták tovább, csupán a Rimai kiadásában biztosított s a nevét viselő Istenes Énekek szállottak át változatlan varázszsal az újabb nemzedékekre. Gazdag lírájának egyik része menekült csak meg a névtelen költészetbe való elmerüléstől, azok a költemények, amelyekben kegyes áhítatra ragadó érzések, nemes gondolatok és szépen szóló versek őrizték sokat szenvedett szive viharait. Ez a búsongó, tépelődő, bűneit megvalló s vigasztalást a fölemelkedés Istenében kereső költészet a késő korok gyermekeiben rokonszenvet, vonzódást és mély 2. KÉKKŐ VÁRA. (Rajzolta Cserna Károly.)