Mika Sándor: Weiss Mihály 1569-1612 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1893)
BEVEZETÉS
32 MIKA SÁNDOR osztrák monarchia karjait bilincsekbe verte ez udvar szerencsétlen belpolitikája : az absolutismus és az ellenreformatio. A két hatalom lábai alatt lenyűgözve tartja Magyarországot, foly közöttük a tusa a szétdarabolt ország teljes birtokáért , de a dolgok természetes rendje hozta magával, hogy a két hatalom közül a vita tárgyát képező ország rokonszenvével egyik sem dicsekedhetett. Amily visszaégő riasztó volt a magyar nemzetre a török hódító fenhéjázó kevélysége és kegyetlen zsarolása, és oly visszariasztó volt a bécsi vagy prágai udvar alkotmányt és vallásszabadságot megsemmisíteni törekvő politikája , és a szükségből törvényt csinálva, az önfentartás ösztöne által vezéreltetve, felhasználta az egyik hatalmat a másik ellensúlyozására. Az eredmény igazolta ezen, a körülmények által előírt politika helyességét. A két hatalom versengésének felhasználásával a széttépett ország fentartotta jobb időkre politikai és vallási szabadságát. Ez az általános, Magyarország későbbi történelmére végtelenül fontos eredmény, de ez az éremnek csak egyik oldala. Elődeink a xvi. és xvii. századok viharos átalakulásai között, midőn a szomszéd nyugati államokban a középkorból fenmaradt politikai szabadságnak még árnyéka is megsemmisült, fentartották számunkra, igaz ugyan, hogy sok tekintetben hiányos, de az absolutizmusnál mégis csak végtelenül jobb középkori alkotmányunkat. De minő áron ! Hazánk nagy része a török uralom alatt vadonná változott ; a többi részben a csaknem szünetlenül dúló háború minden anyagi fejlődést lehetetlenné tett. Míveltségünk úgy szellemi, mint anyagi tekintetben egy pár századra visszavettetett. Alig volt hazánk területének egy csücske, melyet a török csapatok dúlásai e szomorú korszakban nem sújtottak volna, alig egy még a töröknek be nem hódolt vidék, melyet nem szenvedte volna a bécsi udvar idegen és fájdalom, elég gyakran hazai zsoldosainak garázdálkodás