Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593-1648 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1893)
Bevezetés
TÖBB mint egy negyed század előtt jelent meg első dolgozatom Rákóczy György ifjú éveiről : egy tervezett nagyobb munka első kötete. Az impulzust Kemény Zsigmond regénye adta: az «Özvegy és Leánya», melynek Rákóczyja sokban elüt a magyar történetírás addig ismert Rákóczyjától. De amint megnyílt az Országos Levéltár a kutatók előtt, s Thaly Kálmán barátom felhozta a fővárosba a vörösvári levéltár kincseit, világossá lett előttem, hogy munkámat a megkezdett alapon nem folytathatom. Aztán megkaptam az engedélyt a bécsi titkos levéltárban s a herczeg Esterházyak kismartoni levéltárában teendő kutatásokra, s elhatározásomat ez megerősítette. ... És mennél több adat birtokába jutottam, annál élénkebb vágyat éreztem új alapon írni meg öreg Rákóczy György életrajzát. Óhajtottam híven ecsetelni törekvéseit, alkotásait, fényes sikereit, nem hallgatva el sem gyarlóságait, sem tévedéseit, melyektől ő sem lehetett ment, de megtisztítani emlékét mindattól a mocsoktól, melylyel egy pár kortársának elfogultsága s ellenségeinek gyűlölete elhalmozta. Szeretném megmagyarázni azt a hatást, amit rá az erdélyi föld s az erdélyi környezet tett s ilyen módon érthetővé tenni életének azt a látszólagos ellentmondását, hogy a míg 1629-ben «rossz és káros dolog »-nak nevezi, Felső-Magyarországnak «Erdélyhez kötését», másfél decennium múlva azt törvénybe igtatja.