Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593-1648 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1893)

Bevezetés

T­ÖBB mint egy negyed század előtt jelent meg első dol­gozatom Rákóczy György ifjú éveiről : egy tervezett na­gyobb munka első kötete. Az impulzust Kemény Zsigmond regénye adta: az «Özvegy és Leánya», melynek Rákóczyja sokban elüt a magyar történetírás addig ismert Rákóczy­jától. De amint megnyílt az Országos Levéltár a kutatók előtt, s Thaly Kálmán barátom felhozta a fővárosba a vörösvári levéltár kincseit, világossá lett előttem, hogy munkámat a megkezdett alapon nem folytathatom. Aztán megkaptam az engedélyt a bécsi titkos levéltárban s a herczeg Esterházyak kismartoni levéltárában teendő kuta­tásokra, s elhatározásomat ez megerősítette. ... És mennél több adat birtokába jutottam, annál élénkebb vágyat éreztem új alapon írni meg öreg Rákóczy György életrajzát. Óhajtottam híven ecsetelni törekvéseit, alkotásait, fényes sikereit, nem hallgatva el sem gyarlósá­gait, sem tévedéseit, melyektől ő sem lehetett ment, de megtisztítani emlékét mind­attól a mocsoktól, melylyel egy pár kortársának elfogultsága s ellenségeinek gyűlölete elhalmozta. Szeretném megmagyarázni azt a hatást, amit rá az erdélyi föld s az erdélyi környezet tett s ilyen mó­don érthetővé tenni életének azt a látszólagos ellentmon­dását, hogy a míg 1629-ben «rossz és káros dolog »-nak nevezi, Felső-Magyarországnak «Erdélyhez kötését», más­fél decennium múlva azt törvénybe igtatja.

Next