Vértesy Jenő: Kölcsey Ferenc 1790-1838 (Magyar Történeti Életrajzok, Budapest, 1906)

ELŐSZÓ

4 ELŐSZÓ Mikor megnéztem e szobrot, minden csak fokozta a melan­cholikus hatást. Koszorú volt a kezébe adva, már hervadó levelekkel. A kék égen aranyfényben égett a nap s nyári csend borult köröskörül az egész hallgató világra. Még egyszer fölidézzük irodalmunk e glóriás alakját. Látni akarjuk szomorú-komoly nemes arczát, hallani akarjuk hazafi­ságra buzdító szózatát. Fölidézzük az egész irodalmi és politikai világot, a­mint lerázta aléltságát, fölkelt az álomból és lett teljes valójában nagygyá és magyarrá. Oda akarunk állni e nagy kor kapujába, melynek szárnyai akkor tárultak föl teljesen, mikor az ébresztő költőre ráborult a sírhant. 3. A KÖLCSEY-CSALÁD CZIMERE.

Next