Magyar Állatorvosok Lapja, 1983 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 7. szám - BAROMFI - Stipkovits László: A baromfi mycoplasmosisainak kutatásában elért újabb eredmények: Irodalmi összefoglaló

STIPKOVITS L.: BAROMFI-MYCOPLASMOSISOK 405 3. Ureaplasma okozta fertőzöttség Ezideig viszonylag kevés adat áll rendelkezésre ennek jelentőségéről. Annyi bizonyos, hogy M. gal­­lisepticum- és M. synoviae-fertőzéstől mentes csir­keállományokban légzsák- és hashártyagyulla­­dással járó légzőszervi tüneteket idéz elő mind az orrba, mind pedig a légcsőbe, ill. légzsákokba történt mesterséges fertőzéskor (Stipkovits és Rashwan, 1976, 1978). A fertőzés átmeneti szero­­lógiai áthangolódást idéz elő. Ezideig nem tudunk semmit a fertőzöttség eredetéről, járványtanáról és az immunitásról. A pulyka mycoplasmák okozta megbetegedései A pulykában ugyanúgy, mint a házityúkban megbetegedést okoz a d­. gallisepticum és a M. syno­­viae. Az előbbi idézi elő a fertőző sinusitist a maga klasszikus formájában, az utóbbi az ínhüvely­gyulladást. A pulyka esetében is mérvadók azok a kiegészítések, amelyeket a házityúk esetében megtettem. Ki kell azonban emelnem, hogy a puly­ka érzékenyebb, mint a házityúk e mikroorganiz­musok iránt. A pulykára patogén ezenkívül a M. iowae is. Ez a Mycoplasma leginkább ízület­gyulladást és az embriók elhullását idézi elő. Ezideig ritkán fordul elő hazánkban, ezért rész­letesebb leírásával nem kívánok foglalkozni. a) Az említett patogén Mycoplasma-fajok okoz­ta megbetegedéseken kívül a pulykában jelentő­séggel bír a M. meleagridis-fertőzöttség is. Erről a megbetegedésről a korábbi években nem beszél­tünk, a gyakori M. gallisepticum-fertőzöttség miatt ugyanis szerepe alárendelt volt. M. gallisepticum­­mentes állományokban azonban pontosan kiraj­zolódik a betegség klinikai, kórbonctani és járvány­­tani képe. A betegséget előidéző M. meleagridis-törzsek antigenitás szempontjából egységesek, de közöt­tük is jelentős virulenciabeli különbségek észlel­hetők (Ghazikhanian és Yamamoto, 1974). Ugyan­csak eltérések figyelhetők meg a törzsek tropiz­­musában is. Egyes törzsek légzőszervi betegséget idéznek elő, mások pedig csak a cloacában, ill. idősebb állatok pete vezetőjében és phallusában telepszenek meg (Yamamoto és Ortmayer, 1967, Reisés Yamamoto 1971, Yamamoto, 1978). A beteg­ség jelentkezésében szerepet játszik az állatok életkora és genetikai rezisztenciája is. A germina­­tív úton való fertőzés nyomán rendszerint légző­szervi betegség, chondro- és osteodystrophia, ondóval való fertőzés esetén petevezető-gyulladás fejlődik ki (Jordan, 1979). A fertőzöttség légző­szervi tünetei, ill. a légzőszervek elváltozásai leg­inkább 14 hetes kor alatti állatokban jelentkeznek, holott a fertőzöttség egész életen át fennmarad. M. meleagridis esetében az interkurrens ágensek­nek alárendelt szerepe van a betegség kórfejlődé­sében, kivéve az E. сой-fertőzést, amely ugyanúgy, mint más Mycoplasma-fajok esetében, szinergista hatással rendelkezik (Mohamed és mtsai, 1970, Reis és Yamamoto, 1972). A kórképet ugyancsak súlyosbítja a M. synomae-társfertőzés is (Rhoades, 1977). A fertőzöttség terjedése leginkább tojáson keresztül történik, a magnumban ugyanis a mikro­organizmus jelentős koncentrációt ér el (Yama­moto, 1978), de a tojásfertőzöttség aránya állo­mányok között nagy ingadozást mutat, nagyjából követi a tojástermelés alakulását (Mohamed és Bohl, 1967). Mivel a kórokozó a cloacán keresztül is ürül, a természetes párosodás esetében a fertő­ződés kétirányú lehet (Matzer és Yamamoto, 1967). Mesterséges termékenyítéskor ondóval terjedhet. Kontaktus útján, ill. cseppfertőzéssel csak fiatal állományokban terjed (Yamamoto, 1978). A M. meleagridis okozta klinikai tünetek válto­zatosak. Változó súlyosságú légzőszervi tünetek jelentkeznek, de a sinusitis nagyon ritka. Az állo­mány nagyon szórt, kb. az állatok 10%-án rend­ellenesség figyelhető meg a szárnytollak fejlődésé­ben, a csontozatban, ritkán a mellcsonti borsa is gyulladásos. A kelési arány kb. 10—15%-kal lesz alacsonyabb (Eleven, 1972, Bigland és Jordan, 1974). A kórbonctani képet a légzsákok és has­hártya változatos súlyosságú gyulladása jellemzi, főleg a hasi légzsákokban, valamint a hasüregben exsudatum felgyülemlése, a mellcsont, a tibiotar­­salis és tarsometarsalis csontok, valamint a nyak­­csigolyák rövidülése, ill. deformálása (perosis) jellemzi. A szöveti elváltozások a légzőszervekben olyanok, mint a M. galli­septicum-fertőzésinél. Idő­sebb állatokban a légzőszervi tünetek elmaradnak, gyakoribb a petevezető- ill. petefészek-gyulladás, de a phallusban elváltozás nincs (Wise és mtsai, 1973, Yamamoto és mtsai, 1974). b) A pulykák Ureaplasma-fertőzöttsége ugyan­csak kevéssé ismert. A mikroorganizmusok a lég­zsákból, pete­vezetőből, veséből és ondóból izolál­hatók. Mesterséges fertőzési kísérletekben (intra­­nasalis, intratrachealis és légzsákba történő fertő­zés nyomán) kifejezett légzsák- és hashártya­­gyulladás alakult ki (Stipkovits és mtsai, 1978). Petevezetőbe (infundibulum), vagy cloacába tör­tént fertőzés után savós petevezető- és petefészek­gyulladás, valamint hashártyagyulladás fejlő­dött ki. Szövettanilag mononucleáris sejtekkel beszűrődött gócok voltak megfigyelhetők a pete­vezető nyálkahártyájában, ill. a serosában. Mes­terséges fertőzés után a terméketlenség 6 hét alatt 3%-ról 31%-ra emelkedett. Természetes körülmények között a fertőzött­­séget felnőtt állományokban észleltük. A fertő­zöttség a venereás betegségre jellemző módon ter­jedt. Ennek megfelelően a mesterséges terméke­nyítés során az ondóval különböző állatcsoportokba volt bevihető a fertőzöttség. A fertőzött pulyka­kakasok ondójában a spermiumok száma csökkent, a „stresszelt”, ill. abnormális spermiumok száma pedig szignifikánsan emelkedett. Az ilyen állatok kórbonctani lelete negatív volt, de a herékben, a ve­sékben diszkrét mononucleáris sejtekkel beszű­rődött gócok voltak megfigyelhetők. Az ilyen ondóval termékenyített tojókban emelkedett a petevezető- és hashártyagyulladások gyakorisága. Kórszövettani­lag főleg az infundibulumban, rit­kábban a magnumban és vesékben mononuclearis sejtes beszűrődés volt észlelhető. A terméketlenség aránya az ilyen állományokban a tojástermelés 8­-10. hetében már elérte az 50%-ot is. Ha már egyszer nőtt a terméketlenség, a pulykakakasok

Next