Új Demokrata, 1995. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1995-06-08 / 23. szám
Bencsik András A nevető ember MoSt jó lenni katonának. Leszereljük a támadó Scud rakétákat, az egyenruhát se muszáj olyan nagyon hordani, maholnap a puska sem lesz kötelező. Állítólag Keleti hadügyér már fontolgatja, hogy takarékossági okokból a magyar honvédeknek azon a pénzen, amit a Scud rakétákért ad a MÉH, puska helyett környezetbarát papírzacskókat vegyenek. Ha a magyar honvéd a megfelelő alakisággal ezt felfújja, majd vezényszóra elpukkantja, hát az nagy durranás lesz. Őszintén szólva, ennél a szoclib honvédelem sem nagyobb. Bankárnak még jobb lenni, mint katonának. Feltéve, hogy az ember lelkiismeretlen, hanyag és tehetségtelen. Itt van viszont a rendkívül sikeres Kunos Péter, aki az Agrobank élén az eléggé el nem ítélhetően kiszivárgott hírek szerint első lendületre úgy tízmilliárdot tapsolt ki az adófizetők zsebéből. De könnyen lehet, hogy mire a mese végére érünk, lesz abból húszmilliárd is. Ehhez képest igazán nem sok az a 16 millió forint végkielégítés, ami jár neki. Nyilván szintén a mi zsebünkből. A teljesítményt honorálni kell. Bokros Lajos is megkapta a maga 16 millióját. Csak azért nem mondta eddig, mert nem akart dicsekedni, amikor miniszterré nevezték ki. De lehet, hogy feledékeny. Elfelejtette azt is, hogy tulajdonképpen nem is járt egyetemre. Hanem egyszer csak fogta magát, és lett egy diplomája. Hogyan? Azt már elfelejtette. Lehet, hogy ez a Panama-dolog is valami freudi elszólás lenne? A panamai egyetem rektora mindenesetre nem tud egy kamerát Bokrosról. Igaz, egy senor Bokrosról sem. (Levelét a jövő számban hozzuk!) Hát , ha a senort magyarra fordítjuk, megtudjuk, hogy az urat jelent. Nos, arról mi sem tudunk. Bokros néven csak egy nevető embert ismerünk. Tulajdonképpen miért szeretjük Bokros Lajost? Bankárnak tragikusan rossz volt. Panamája sincsen... ámbár lehet, hogy mégiscsak van... Elosztogat 27 milliárdot, bezsebel sutyiban 16 milliót, de közben azt nyilatkozza, hogy ő hajlandó lemondani a családi pótlékról. Eltitkol egy 13 milliárdos tőkeinjekciót, amiért húszezer forintra büntetik, de azt sem fizeti be. Magyarországon ha egy fagylaltos elfelejt áfás számlát adni, az APEH-ellenőre elsőre ötvenezer forintra bünteti. Bokroshoz miért nem megy ki egy APEH ellenőr? Egy füst alatt megkérdezhetné, mi van azokkal az elmachinált áfa-százmilliókkal, amikről két hete az Új Demokrata adott hírt. Vajon mit gondol Horn Gyula, ha a pénzügyminiszter adóval seftel, becsapja a közvéleményt, tönkretesz egy nagybankot, nem tud beszámolni arról, hogyan szerezte (vette?) a diplomáját, többet pumpáltat a saját bankjába meg a haverokéba, mint amennyit a mi megnyomorításunkkal nyer, nos, mit gondol Horn Gyula, a magyar állampolgár ezek után miért tisztelje a törvényt? Pedig jól tenné, ha tisztelné, mert kedvező fordulat közelít. Azt írja ugyanis a Nép szabadsága, hogy pompás ötlettel állt elő a Mazsihisz. Azt szeretnék, ha törvényileg egymillió forint kárpótlást kapna mindenki, akinek közvetlen hozzátartozója a vészkorszak áldozata lett. Szerintük jövőre 300 ezer, azután megint 300 ezer, ’98-ban pedig 400 ezer forintot kapjanak az érintettek. Szerintem a vészkorszak 1994. május 8-án kezdődött. Honnan lesz a kárpótlásra kilenc és fél milliószor egymillió forint? Vagy ők másra gondoltak? Új Demokrata 1995/23 EGY HÉT rum jvHíiu 11991 Beregszászi Olga Varázskör Pilinszky János és Tollas Tibor megzenésített versei kazettán A katolikus költő, Pilinszky János éteri tisztaságú verseiben és az emigrációba kényszerített Tollas Tibor költeményeiben megdöbbentően sok a közös vonás. Pilinszky Isten iránti fájdalmas szeretetének tisztasága tükröződik vissza Tollasnak az őt elüldöző szülőhaza iránt érzett szerelmében. Közös az az érzékeny dallamvilág is, amelyet a zeneszerző-előadó Beregszászi Olga teremtett a megszólaltatott verseknek. Ú1 kazetta megrendelhető a Kárpáti Ház kiadónál is. Tel.: (1) 121-1546 3