Demokrata, 1995. október-december (2. évfolyam, 40-52. szám)

1995-11-16 / 46. szám

K ovember 20. TÁNC 19.00 órakor kezdődik az Építők Vadrózsák Táncegyüttesének 45 éves ju­bileumi műsora a Budai Vigadóban (L. Corvin tér 8.). További előadások: 20., 21. n­ovember 21. I ÁLLÍTÁSOK A Hadtörténeti Múzeum­ban (I., Tóth Árpád sétány 40.) Csúcs Fe­renc érmesorozatából nyílt kiállítás. Nyitva: Hétfő Kedd 48 1 Szombat évember 18. KONCERT 19.00 órakor kezdődik Kulka János koncertje a budapesti Gutenberg Mű­velődési Otthonban (VIII., Kölcsey u. 2.). SZÍNHÁZ 19.00 órakor a Krétakör Szín­ház Nagy Játék című vendégjátéka kezdő­dik a Kamrában. GYERMEKSZÍNHÁZ 11.00 és 13.00 órakor kezdődik a Nevesincs Színház Hon­szerző Árpád című mesejátéka a budapesti Globe Színházban (XIV., Városliget). KIÁLLÍTÁS „Láthatatlan formák, han­gok — Párbeszéd a sötétben” címmel nyílt rendhagyó kiállítás a budapesti Palme Házban (XIV, Városliget, Olof Palme sétány 1.). A tárlaton 45 percen át teljes sötétségben, bottal a kezükben sé­tálnak végig a csoportok, vezető kíséreté­vel, hogy majdnem megérezzék, milyen vakon élni. Jelentkezni a 343-9029-es te­lefonszámon lehet. A tárlat december 17- ig tekinthető meg. Vasárnap évember 19. SZÍNHÁZ 19.00 órakor kezdődik a Komédiumban Griffith: Komédiások című darabjának bemutatója. A rendező Dörner György, a főbb szerepeket Kállóy Molnár Péter, Horváth Sándor, Kránitz Lajos és Hollósi Frigyes játssza. 16.30-kor kezdődik az Evangélium Színház Kassai polgárok cí­mű előadása a BM Duna Palotában (V. Zrí­nyi u. 5.). A Thália Színházban 19.00 óra­kor A sevillai borbélyt viszi színre a Pécsi Nemzeti Színház társulata. MESEJÁTÉK 14.30-kor kezdődik a Hon­véd Táncszínház János vitéz című zenés­táncos mesejátéka a Budapesti Kamaraszín­ház Józsefvárosi Színpadán. * . . E AJÁNLÓ A tékozló fiúk (Apám életére) gy nizzai hotel vezetője idegeskedik, gilisztaarcú revizor turkát éjt nap­pallá téve a hotel számlái között, terhelő bizonyíték után kutatva. De ez csak a kezdet. A folytatás arról győz meg, hogy té­vedtünk, amikor azt hittük, ez egy pénzkölcsönkérési oktatófilm lesz. A rendező ugyanis az anyagi gyötrel­mek múltán lelki tájakra visz. Jean-Paul, a hotelfőnök többrétegű szarban van. Kezdetben csak a legfel­ső réteget látja, de ahogy egyre lej­jebb merül, megismerkedhet a többi­vel is. Ami a kievickélés előfeltétele. Hősünk a szokásos vállalkozói gép­életet éli, a szórakozás neki az, amikor mindenről megfeledkezhet. Persze máskor sem szokott eszébe jutni sem­mi értelmes, de ezt nem veszi észre, annyira leköti a munkája. Korunk fran­cia hőse ekképp nem érez és nem gon­dol, egészen addig, amíg a hivatalos gyűrűsféreg heurékázni nem kezd az avas papírszagban. Na jó, sittre nem vágunk, mondja, de tűnjél el ebből a hotelből. Szegény Jean-Paul fogja magát és eltűnik. Még nem sejti, hogy most születik újjá. Most lesz ideje olyan dolgokkal is foglalkozni, amelyekkel érdemes. Most végre elindulhat má­sok felé.(És ez az egyetlen út, ami magunkhoz is elvisz, mint tudjuk.) Persze eddig is volt kapcsolata embe­rekkel, de ez csak amolyan létkorcso­lya volt. (Sajnos nem nagyon hihető, hogy egy anyagi gondolkodású fazont anyagi természetű dolog, nevezetesen a pénztelenség mozdít ki szellemi szintjéről, és léptet magasabb osztály­ba. Mindazonáltal legyünk elnézőek, a rendező jó szándékú ember.) Hősünknek van két fivére, egy apja meg nős. Az egyik testvér buzi, a má­sikhoz csak kölcsönkérni jár.(Az meg akkor sem ad.) Apjának néha krisztu­si attitűddel lábat mos, de néha meg­fordul a fejében, hogy el kéne tenni az öreget láb alól. Ezzel két légy is üttet­­ne egy csapásra: egyrészt euthanáziás gyönyörökkel járna, másrészt biztosí­tási díjjal kecsegtet. Persze amikor az atty korhadt deszkákon ugrálva a ten­gerbe zuhan, a rövid tanakodási idő Recenzió Füveskert: 1945—1995 Október derekán jelent meg 392 oldalon a modern kori magyar irodalom egy egészen különleges, fekete csillogású gyöngyszeme, a Füveskert. Az ötvenes évek elején a váci börtönben raboskodó költők, „literátus rabtársak” költői ver­senyt rendeztek a világirodalom leg­szebb költeményeinek lefordítására. Aztán elkomolyodott a játék, a kéz­iratos, többnyire egypéldányos füze­tekben megjelentek a raboskodó költők saját versei is. Az ávó börtönében ver­set írni már önmagában is főbenjáró bűnnek számított. Jellemző a rabok er­kölcsi tartására, hogy a kézről—kézre terjesztett börtönbéli szamizdat, s az egész vállalkozás nem bukott le, pedig börtönőr is volt, akihez eljutottak a versek, s aki maga is betéve tudta né­melyiket. A Füveskert műfordításai, versei nemzetközi megismertetésének misszi­óját az emigráció egyik legjelesebb lap­ját, a Nemzetőrt szerkesztő Tollas Tibor vállalta magára, miközben a kádári langykor Magyarországán a versciklus említést sem kaphatott. Most végre megjelenhetett Magyar­­országon magyarul a különleges vállal­kozás dokumentuma. Értékét emeli, hogy a börtönkalandból hat költői sors sarjadt ki. Gérecz Attiláé, akit 1956. november 7-én a hős szovjet megszál­lók még nagyobb dicsőségére egy szovjet tank gyilkolt meg a Budapesti Klauzál téren. Tollas Tiboré, aki a for­radalom után Németországba mene­kült. Szathmáry Györgyé, aki bárzon­gorista lehetett csak a szocializmusban, amíg a gégerák véget nem vetett életé­nek. Béri Gézáé, akinek még ennyi sem jutott, segédmunkásként tengődött, Demokrata 1995/46

Next