Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1996-02-22 / 8. szám
Demokrata 1996/8 MŰHELY Nemród vadászatra ment, és magával vitte a fiait is. Vadászat közben Nemród egy elejtendő vadra bukkant. Azonnal nyomába eredt, és üldözni kezdte. Fiai is mindenféle vadat kémleltek, s egyszer csak egy csodálatos vad tűnt föl előttük, amely csodálatos színekben pompázott. Önkéntelenül is a vad után fordultak lovaikkal vágtában. A vad azonban elmenekült, és Adzsem (tartomány) határán a hegyek közé érve eltűnt. ” Feltűnő, hogy itt nem Eneth, hanem Ankisza nevet visel Nimrud felesége, akitől a legendás testvérpár született. De erről később. Ha ennek a titokzatos tartománynak földrajzi helyét akarjuk kikutatni, fontos, hogy az egykori Adzsem neve alatt ne Perzsiát, hanem a régen Hodzsa, Uvadzsa, Adzsám stb. néven elnevezett egykori óelámi birodalom területét értsük. Nimrud idejében Perzsiáról még egyáltalán nem beszélhettünk, ezzel szemben Kusán Birodalomról igen, melynek keleti tartománya Baktria, az Indus folyóig terjedő legendás bibliai Eviláth földje. (vö. Zajti: Magyar évezredek 88. o.) Nyugati tartománya pedig a mai Irak és Irán nagy részét magába foglaló terület, az imént megnevezett Adzsem. Azt a területet, ahová Nimrud eltávozott, a sumér agyagtáblák An-Sa-An ékjelekkel határozzák meg, semitaakkád elnevezése pedig Elam. A szakirodalom ez utóbbit használja előszeretettel, mert így nem kell minduntalan magyarázkodnia. Pedig nem érdektelen utánanézni, mit is jelentenek ezek az okiratos kifejezések. René Lábát Manuel d’Epigraphie Akkadienne (Paris, 1976.) című szótára így adja e jelek magyarázatát: An,égbolt, mennybolt és Sabarc, ügyelni (vmire tekinteni). Vagyis An-Sa-Ani égre tekintők, égarcúak mennyországa. Földi mennyország? Azok számára, akik a mai sötétségben is hiszik a „miként a mennyben, azonképpen a Földön is” igazságát, nem meglepő mindez, így legalább bennük megvalósul a földi mennyország. De gondoljunk csak bele, mennyire más idők voltak, amikor egy egész nép hitélete, életfelfogása ennek megfelelően alakult. Ott tényleg földi mennyország lehetett. De idézzük most vissza Nimród a Tárh - i - Üngürüszben említett feleségének nevét: Ankisza. Nyilvánvalóan sumér kifejezés, mely ékírással így jelenik meg: An-Ki-Sa,az ég honára ügyelő. Csodálatos, ugye? De azt is megtudhatjuk az okiratokból, hogy ezt a népet Sa-Pir névvel illették írástudói. R. Lábát szerint a Pir felkelő Napot jelent, így most már nem nehéz megfejteni, hogy Sa-Pir voltaképpen a „felkelő Napra tekintő” emberek népét jelenti. (vö. prof. Badiny: Mit tudunk Nimrudról? — B. A. 1994.) Rendkívül fontos e helyütt idéznünk a bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin 950 körül keletkezett műve, A birodalom kormányzása utalását: „A türkök (magyarok) népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet..., de abban az időben nem törköknek mondták őket, hanem valamilyen okból sabartoi asphaloi (szavarta aszfalu)-nek nevezték." Majd odébb: „A türkök hadserege... két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig sabartoi asphaloinek hívják. ” A kifejezés bátor, vagyis rendíthetetlen szabirok jelentéssel bír. Térjünk vissza az ékiratos agyagtáblákhoz. Üzennek nekünk sok egyébről is. Olvashattuk a Bibliában, hogy ez a Nimrud „hatalmas vadász az Úr előtt. ” Erről az egyik leghíresebb semitológus, Langdon így ír: „A Vadász mint a nyugati Napisten vetülete inkább a Sumir Pantheon Ninurtáját képviseli. Ninurta a sumir nyelvjárás szerint valószínűleg Nimurta —feltételezhetően a híres Vadász, Nimrud nevének eredetije.” De más, számunkra meglepő dolgot is közöl: „Nimrud, a hatalmas vadász Jehova előtt. Kush fia, nyilvánvalóan a babiloni mitológia Gilgamese, és Nimrud, a sumir városok alapítója biztosan Nimurta, a tavaszi Napisten, a nippuri Föld-Istennek, Enlilnek fia.” (vö. G. S. M. Langdon: Semitic Mythology- London, 1931.) Ebből tehát az a legfontosabb, hogy Langdon Nimrudot az Isten (Enlil) fiának nevezi, és az összes vele kapcsolatos elnevezést visszavezeti az Uruk városában élő és uralkodó Nimrud- Gilgames királyhoz. Ezek az elnevezések amolyan jellemzékek, mellyekkel földi, majdan mennyei életében illették hűséges alattvalói az óriás Nimrudot. Nem véletlen, hogy dicsőségéből más nemzetek is részesülni óhajtottak, miként Attiláéból, egy kivételével, de ez a szembenáll 3 . Fővárosi képviselőként 1990 és 1994 között nem került a kezembe olyan egész Budapest közlekedését értelmesen, érthetően áttekintő anyag, amely a várható változások számbavételével, az alternatívák felmutatásával, a korszerű várostervezési elvek alapján tárgyalta volna azt, hogy milyen irányokban, milyen eszközökkel kell folynia a budapesti közlekedés fejlesztésének. (A jobbára csak szamizdatként terjedő Új Millennium című kötet témája inkább a várostervezés, mint a szűken vett döntés-előkészítő közlekedéstervezés volt.) Viszont a közlekedésépítő lobby a világkiállításra hivatkozva keresztülvert a fővárosi közgyűlésen olyan beruházásokat, amelyeknek ahhoz semmi közük nem volt (Lágymányosi híd, M5-bevezetés stb.), viszont alkalmasak voltak arra, hogy további milliárdos beruházásokat generáljanak Budapesten. Mindebben döntő szerepe volt Barsiné Pataki Etelka úttervezőnek, az MDF frakcióvezetőjének és Schulek Jánosnak, a Főmterv Rt. főmérnökének, Demszky Gábor főpolgármester tanácsadójának. A tendencia folytatódik, hiszen a Lágymányosi híd mintájára most már huszonötmilliárd forintért akarnak a változatosság kedvéért északon egy felesleges hidat építeni Budapesten, ahelyett hogy a vasút fejlesztését, az M0-s déli továbbvezetését szorgalmaznák az M3-ig, vagy a BKV-nak igyekeznének az árai mellett a szolgáltatásait is világszínvonalra emelni. Szarka Sándor írása mögött is ott van a posztulátum, amelyet soha senki nem mond ki, mindenki csak használ, s ez az, hogy az autóközlekedés mindennek az alapja, hogy fejlesztése előfeltétele a Kánaán eljövetelének. Ezzel szemben az autóipar, az autóközlekedés a huszadik század első felében volt a fejlődés motorja. A második felében a számítástechnika, napjainkban a távközlés és a közeljövőben a globális hálózat vette, veszi át ezt a szerepet. Félő, hogy Magyarországon egy alapvetően követő gazdaságban, ahol az útépítők jóval szervezettebben képesek érdekeiket képviselni, mint azok, akiknek a pénzére utaznak, ez már csak akkor lesz nyilvánvaló, amikor a fejlett világban már ismét továbbléptek eggyel (vagy kettővel) a gazdasági élet és politika döntéshozói. A címével egyetértek Szarka Sándor cikkének, ami Magyarországon és Budapesten közlekedésfejlesztés címén történik, az jobbára valóban a semmibe vezet. Vargha Márton (Levegő Munkacsoport, Zöld Alternatíva)___________________________________|