Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1996-02-22 / 8. szám

Demokrata 1996/8 MŰHELY Nemród vadászatra ment, és magával vitte a fiait is. Vadászat közben Nemród egy elejtendő vadra bukkant. Azonnal nyomába eredt, és üldözni kezdte. Fiai is mindenféle vadat kémleltek, s egyszer csak egy csodálatos vad tűnt föl előttük, amely csodálatos színekben pompázott. Önkéntelenül is a vad után fordultak lo­vaikkal vágtában. A vad azonban elme­nekült, és Adzsem (tartomány) határán a hegyek közé érve eltűnt. ” Feltűnő, hogy itt nem Eneth, hanem Ankisza nevet visel Nimrud felesége, akitől a legendás testvérpár született. De erről később. Ha ennek a titokzatos tartománynak földrajzi helyét akarjuk kikutatni, fon­tos, hogy az egykori Adzsem neve alatt ne Perzsiát, hanem a régen Hodzsa, Uvadzsa, Adzsám stb. néven elnevezett egykori óelámi birodalom területét ért­sük. Nimrud idejében Perzsiáról még egyáltalán nem beszélhettünk, ezzel szemben Kusán Birodalomról igen, melynek keleti tartománya Baktria, az Indus folyóig terjedő legendás bibliai Eviláth földje. (vö. Zajti: Magyar évez­redek 88. o.) Nyugati tartománya pedig a mai Irak és Irán nagy részét magába foglaló terület, az imént megnevezett Adzsem. Azt a területet, ahová Nimrud eltávo­zott, a sumér agyagtáblák An-Sa-An ékjelekkel határozzák meg, semita­­akkád elnevezése pedig Elam. A szak­­irodalom ez utóbbit használja előszere­tettel, mert így nem kell minduntalan magyarázkodnia. Pedig nem érdektelen utánanézni, mit is jelentenek ezek az okiratos kifejezések. René Lábát Manuel d’Epigraphie Akkadienne (Pa­ris, 1976.) című szótára így adja e jelek magyarázatát: An,égbolt, mennybolt és Sabarc, ügyelni (vmire tekinteni). Vagyis An-Sa-Ani égre tekintők, égarcúak mennyországa. Földi mennyország? Azok számára, akik a mai sötétségben is hiszik a „miként a mennyben, azon­képpen a Földön is” igazságát, nem meglepő mindez, így legalább bennük megvalósul a földi mennyország. De gondoljunk csak bele, mennyire más idők voltak, amikor egy egész nép hit­élete, életfelfogása ennek megfelelően alakult. Ott tény­leg földi menny­ország lehetett. De idézzük most vissza Nimród a T­á­r­­­h - i - Üngürüszben említett felesé­gének nevét: Ankisza. Nyilvánvalóan sumér kifejezés, mely ékírással így jele­nik meg: An-Ki-Sa,az ég honára ügye­lő. Csodálatos, ugye? De azt is megtud­hatjuk az okiratokból, hogy ezt a népet Sa-Pir névvel illették írástudói. R. Lábát szerint a Pir felkelő Napot jelent, így most már nem nehéz megfejteni, hogy Sa-Pir voltaképpen a „felkelő Napra tekintő” emberek népét jelenti. (vö. prof. Badiny: Mit tudunk Nimrudról? — B. A. 1994.) Rendkívül fontos e helyütt idéznünk a bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin 950 körül keletkezett műve, A birodalom kormányzása utalását: „A türkök (magyarok) népe régen Kazáriához közel szerzett magának la­kóhelyet..., de abban az időben nem tör­köknek mondták őket, hanem valami­lyen okból sabartoi asphaloi (szavarta aszfalu)-nek nevezték." Majd odébb: „A türkök hadserege... két részre sza­kadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vi­dékén telepedett le, s ezeket a türkök ré­gi nevén mostanáig sabartoi asphaloi­­nek hívják. ” A kifejezés bátor, vagyis rendíthetetlen szabirok jelentéssel bír. Térjünk vissza az ékiratos agyagtáb­lákhoz. Üzennek nekünk sok egyébről is. Olvashattuk a Bibliában, hogy ez a Nimrud „hatalmas vadász az Úr előtt. ” Erről az egyik leghíresebb semitológus, Langdon így ír: „A Vadász mint a nyu­gati Napisten vetülete inkább a Sumir Pantheon Ninurtáját képviseli. Ninurta a sumir nyelvjárás szerint valószínűleg Nimurta —feltételezhetően a híres Va­dász, Nimrud nevének eredetije.” De más, számunkra meglepő dolgot is kö­zöl: „Nimrud, a hatalmas vadász Jeho­va előtt. Kush fia, nyilvánvalóan a babi­loni mitológia Gilgamese, és Nimrud, a sumir városok alapítója biztosan Nimurta, a tavaszi Napisten, a nippuri Föld-Istennek, Enlilnek fia.” (vö. G. S. M. Langdon: Semitic Mythology- London, 1931.) Ebből tehát az a legfontosabb, hogy Langdon Nimrudot az Isten (Enlil) fiá­nak nevezi, és az összes vele kapcsola­tos elnevezést visszavezeti az Uruk vá­rosában élő és uralkodó Nimrud- Gilgames királyhoz. Ezek az elnevezések amolyan jellemzékek, mellyekkel földi, majdan mennyei életében illették hűséges alatt­valói az óriás Nimrudot. Nem véletlen, hogy dicsőségéből más nemzetek is ré­szesülni óhajtottak, miként Attiláéból, egy kivételével, de ez a szembenáll 3 . Fővárosi képviselőként 1990 és 1994 között nem került a kezembe olyan egész Budapest közlekedését értelmesen, érthe­tően áttekintő anyag, amely a várható vál­tozások számbavételével, az alternatívák felmutatásával, a korszerű várostervezési elvek alapján tárgyalta volna azt, hogy mi­lyen irányokban, milyen eszközökkel kell folynia a budapesti közlekedés fejleszté­sének. (A jobbára csak szamizdatként ter­jedő Új Millennium című kötet témája in­kább a várostervezés, mint a szűken vett döntés-előkészítő közlekedéstervezés volt.) Viszont a közlekedésépítő lobby a világkiállításra hivatkozva keresztülvert a fővárosi közgyűlésen olyan beruházáso­kat, amelyeknek ahhoz semmi közük nem volt (Lágymányosi híd, M5-bevezetés stb.), viszont alkalmasak voltak arra, hogy további milliárdos beruházásokat generál­janak Budapesten. Mindebben döntő sze­repe volt Barsiné Pataki Etelka úttervező­nek, az MDF frakcióvezetőjének és Schulek Jánosnak, a Főmterv Rt. főmér­nökének, Demszky Gábor főpolgármester tanácsadójának. A tendencia folytatódik, hiszen a Lágymányosi híd mintájára most már huszonötmilliárd forintért akarnak a változatosság kedvéért északon egy feles­leges hidat építeni Budapesten, ahelyett hogy a vasút fejlesztését, az M0-s déli to­vábbvezetését szorgalmaznák az M3-ig, vagy a BKV-nak igyekeznének az árai mellett a szolgáltatásait is világszínvonal­ra emelni. Szarka Sándor írása mögött is ott van a posztulátum, amelyet soha senki nem mond ki, mindenki csak használ, s ez az, hogy az autóközlekedés mindennek az alapja, hogy fejlesztése előfeltétele a Ká­naán eljövetelének. Ezzel szemben az au­tóipar, az autóközlekedés a huszadik szá­zad első felében volt a fejlődés motorja. A második felében a számítástechnika, nap­jainkban a távközlés és a közeljövőben a globális hálózat vette, veszi át ezt a szere­pet. Félő, hogy Magyarországon egy alap­vetően követő gazdaságban, ahol az útépí­tők jóval szervezettebben képesek érdekei­ket képviselni, mint azok, akiknek a pén­zére utaznak, ez már csak akkor lesz nyil­vánvaló, amikor a fejlett világban már is­mét továbbléptek eggyel (vagy kettővel) a gazdasági élet és politika döntéshozói. A címével egyetértek Szarka Sándor cikkének, ami Magyarországon és Buda­pesten közlekedésfejlesztés címén törté­nik, az jobbára valóban a semmibe vezet. Vargha Márton (Levegő Munkacsoport, Zöld Alternatíva)­­___________________________________|

Next