Demokrata, 1996. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)

1996-04-04 / 14. szám

ra meg akarta mutatni, hogy bár fájt az ér­dektelenség, le nem tört. Úgy lelkesed­tünk, mint a gyerekek. A város megsér­tett, nem is akartam többé visszamenni. Nem opera- vagy szonátaestet terveztünk, hanem rockkoncertet. Ha már arra sem jön el senki, akkor ott gáz van. Aztán be­jött a „New York, New York”, és egy csa­pásra felkaptak bennünket. — A kezdeti sikertelenség a kiadók visszaéléseinek is köszönhető... — Amikor beindult a vadkapitalizmus, sorra alakultak a kiadók, pontosabban csirkefogók sora mozdult meg, akik hami­sították a kazettákat. Ma is mosolyognom kell, amikor eszembe jut, hogy az úthen­ger végigmegy a hamisítványokon, és mellette ott látok bizonyos arcokat. Na, mi a Rákóczi Kiadóval és Deák Mikivel szív­tuk meg. Két hónapig azzal etettek, hogy negyvenezer darab ment el a kazettából, de amikor bementünk elszámolni, kide­rült, hogy alig ötezer. Hála Istennek Deák is belenyúlt valami mocsokba, és össze­akadt egy nálánál is nagyobb gazemberrel. Borzasztóan örültem a kudarcának. — Úgy nyilatkoztál, hogy Pesten kívül csak New Yorkban tudnál élni. Számod­ra mi a közös a két városban? — Szeretem a betont, és itt a Józsefvá­rosban van belőle elég. Ez a hasonlóság, na meg az, hogy ugyanolyan koszos, ót­­varos. Persze kedvelem én a természetet, és ha időm engedi, kimegyek a tanyámra. Ott teszek-veszek gumicsizmában, de a városban szeretek élni. — A “Hold szerelme” dalai meglehe­tősen érzelmesek, amelyek megírásához alighanem megfelelő környezet szüksé­ges. Ha kinézek az ablakon, kurvákat, striciket, kutyaszart látok. Itt születnek a nóták? — A dalok, a melódiák a fejemben szü­letnek, ami egy meglehetősen zárt hely. — Lassan 30 éve, hogy zenélni kezd­ték A jelenlegi siker nyújt-e kárpótlást a csalódásokért? — Ha az ember jó dolgot művel, az egy idő után működni kezd. A Tátrai Band önerőből, legalulról indult. Nem raktak bele egy halom pénzt, mint a Love vagy a Mester és tanítványai esetében. Megkaptam a köztársasági kiskeresztet, amit gitáros eddig még soha. Amikor át­vettem, eszembe jutott a 25 évvel korábbi eset, amikor át kellett mennem az út má­sik oldalára, ha jött a rendőr. Nem is iga­zán a kitüntetés a lényeg, hanem az, hogy amiben akkoriban annyira hittünk, mára elfogadottá vált Szakács Gábor Demokrata 1996/14 KULTÚRA B­É­G 10 x Znamenák Istvánról 1. Gyermekkor­o­dlog, fővárosi gyermekéveket mondhat magáénak. E­gyetlen gyerek, szülei szabadelvűen nevelték, tolerálták csínytevéseit. Édes­apja vállalkozó, édesanyja a háztar­tást vezeti. Család­jukban senki nem foglalkozott művé­szettel. 2. Művészi indíttatás M­int minden kisgye­rek, ő is „produkál­ta” magát. Ahogy „korosodott”, a szereplési vágy erősö­dött benne, így tízévesen tagja lett a Magyar Néphadsereg keretén belül működő amatőr színjátszócsoportnak. Az igazi elhatározás tizenöt éves ko­rában született meg, amikor Gothár Péterrel a Megáll az idő c. filmet for­gatta. 3. Tanulmányok M­indig megvolt a magához való esze, de legfontosabbnak a folyamatos mű­vészi képzést tartotta. A céltudatos ké­szülés ellenére sem vették föl első alka­lommal a főiskolára. 4. Kaposvár i­­s hova ment volna 1985-ben, ha nem Kaposvárra? Megtudta, milyen SZÍN­HÁZNÁL dolgozni. Amikor vissza­gondol erre az időszakra, úgy érzi, mintha egy évig álomban, eufóriában élt volna. Minden sikerrel, kudarccal, megaláztatással együtt boldognak érez­te magát. 5. Főiskola K­aposváron látta, milyen keserves és kilátástalan az út azoknak, akik diplo­ma nélkül küzdik fel magukat a rang­létrán. Szüksége volt a hivatalos meg­mérettetésre. Még kétszer kellett pró­bálkoznia, amíg bekerült Marton Lász­ló osztályába. A főiskoláról kellemes élményeket őriz, nem hisz abban, hogy aki akar, ne találna lehetőséget a ke­mény munkára, tanulásra. 6. Vígszínház gakorlati éveit a Szent István körúton töltötte. Biztonságérzést adott a társulat odafigyelése, azoké a színészeké, akik­hez megpróbált felnőni, s akikre a mai napig romantikával tekint, hiszen nekik még másfajta megbe­csülésben volt ré­szük. 7. Kaposvár II. A Csiky Gergely Színház és a Vígszín­ház is ajánlott szerző­dést. Idén jubilál, az ötödik évadot kezdte Kaposváron. Panasz­ra nem lehet oka, sok szép főszerepben bi­zonyíthatott: Diótörő, Kakuk Marci, Néró, Száll a kakukk fész­kére, Mizantróp. Az Istenítélet Hale tiszteletesére a leg­büszkébb, ami nem a legnagyobb, de szerinte a legsikerültebb alakítása. 8. Peer Gynt L­egutóbbi címszerepe. Még friss az él­mény, így nem tudja megítélni művé­szileg teljesítményét. Fizikailag és szellemileg is sportteljesítménynek tartja a több mint háromórás előadást. Azt érzi, hogy estéről estére egy fene­ketlen kádat próbál feltölteni, amibe minél többet önt, az annál többet köve­tel. 9. Rendezés A hályogkovácsok bátorságával, ha­talmas előkészületekkel vágott bele első rendezésébe. A díszlettervezője és a dramaturgja is ő volt a Woyzeck­­előadásnak. Főiskolai elképzeléseit valósíthatta meg a Tóték és A gond­nok előadásaiban. Két tévéjáték ren­dezése közben tapasztalhatta, milyen, ha valaki nem a nézőtérről, hanem a kamera másik oldaláról veszi kézbe az irányítást. Legújabb rendezését április 19-én mutatják be, Osztrovszkij Vihar című drámáját állítja színpadra. 10. Életmód V­onzotta a vidéki színészi élet, ami teljesen más, mint a fővárosi. A­ színé­szek a nap huszonnégy órájában össze vannak zárva, és ha kell, akár éjjel há­romkor is próbálnak. Ebből csak szen­vedélyesen űzött hobbija, a fotózás vonja ki. De az életében valójában nincs másról szó,­­m­int a színházról. Az olyan fanatikus embereknek, ami­lyennek tartja magát — ez maga az édenkert. 53 10 x: Csépe Krisztina, fotó: Galambos Anita

Next