Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)

1996-11-14 / 46. szám

desz-frakcióba történő tömeges átü­lés sem elképzelhetetlen. ” (Bundula István, Magyar Narancs, 1996. február 29.) Ké­sőbb persze adták lejjebb is: ,A Szabó exfrakcióvezető körüli csoportban hetek óta napirenden lévő téma volt, hogy elis­­merhetik-e maguk felett a Fidesz-MPP el­nökének főkegyúri jogait. (...) Ellenzéki forrás szerint Szabóékon kívül még a Fidesz-MPP vezérkara volt rendkívül óvatos ebben az ügyben. Valóban zama­tos társaságbéli témát szolgáltatott volna, ha a Lezsák pártelnök által kiutált szemé­lyiségek azonmód Orbán pártelnök karjai között kerestek volna vigaszt. Ráadásul éppen Orbán pártelnök mozgásterét kor­látozta volna egy hamari kooptálás. ” (Magyar Narancs, Diétái Levlap, 1996. március 7.) Orbán Viktor ebben a kérdés­ben azóta is következetesen viselkedik. Konzekvens fellépésében szerepet játsz­hat a tény, hogy az MDF-ben végül is az előre sugalltnál jóval kisebb megrázkód­tatást okozott Szabó Ivánék távozása, és a Fideszt első számú érdeke mindenképpen az MDF-hez köti. ..A Fidesz (...) jó időre lemondott a Horn-kormányban csalódott választók támogatásának megszerzéséről, és szükségképpen kiszolgáltatottá vált az MDF és a KDNP belső erőviszonyai vál­tozásainak." (Tölgyessy Péter, Magyar Nemzet, 1996. február 10.) E pillanatban tehát valószínűtlen, hogy Szabó Ivánék bejussanak a Fidesz-frakci­óba. Orbán Viktor azonban óvatosan ru­­lettezik. Noha határozottan kinyil­vánította, hogy a pártszövetségek kérdésében az MDF és a KDNP je­lenti a Fidesz számára a prioritást, mindig tesz egy-egy gesztust (közös sajtótájékoztató stb.) az MDNP irá­nyába is. .Elérkezett az ideje annak, hogy ismét átgondoljuk a kérdést: el tudjuk-e képzelni az MDNP-vel való együttműködést, ha igen, milyen ke­retek között, ha pedig nem, akkor miért nem. (...) Nekünk vannak ér­veink, amelyek amellett szólnak, hogy rendezzük az MDF—KDNP— Fidesz—MDNP-viszonyt. (...) Kor­mányváltást akkor lehet elérni, ha a szabad demokraták és a kisgazdák között minden politikai erőt meg­próbálunk összefogni. ” (Orbán Viktor, Demokrata, 1996. szeptember 26.) Orbán Viktor megtette, amit lehetett. Azzal például, hogy politikai erőt tulajdo­nított az MDNP-nek, amivel pedig nem rendelkeznek. Sőt, többet is tett: frakkot húzott a madárijesztőre. A Fidesz szava­zóereje révén az MDNP hetedik pártként bekerült a Parlament alkotmány-előkészí­tő bizottságába. Kérdés, hogy miért, hi­szen kétségtelen, hogy az ellenzéki pár­tok tárgyalási pozícióját rontaná az MDNP részvétele. ” (Magyar Hírlap, 1996. szeptember 17.) Ezzel előállt az a különös helyzet, hogy az alkotmány ki­dolgozásában részt vehet egy olyan for­máció, amelyre Magyarországon senki egyetlen voksot le nem adott. Ha a szabad demokrata Horn Gábor a Parlamentben arra hivatkozik, hogy eltérő nézeteiktől függetlenül az ott ülők mégiscsak a parla­mentáris demokrácia letéteményesei, és elhatárolódásra szólítja fel őket a MIÉP- től, akkor gondoljunk arra, hogy az érvé­nyes választásokon rájuk leadott szavaza­tok révén a Munkáspárt, a MIÉP és még jó néhány parlamenten kívüli párt a jelen pillanatban sokkal inkább megfelel a par­lamentáris demokrácia objektív, azaz Hórn Gábortól független kritériumainak, mint az alkotmány előkészítésébe — töb­bek között Hórn Gábor pártjának aktív se­gítségével — bekapcsolódott MDNP. Egyet vissza? Elméletileg felmerülhet még az MDF-be való visszalépés gondolata is. Az MDF részéről a visszavétel gesztusa az MDNP egészét tekintve mindenképpen kerülen­dő. Az egyes képviselőket tekintve azon­ban nem. Az MDF-nek érdekében áll az MDNP szétforgácsolása, akár jogi úton történő nyomásgyakorlással, akár egyes emberek visszafogadásával. Ez utóbbira az idő előrehaladtával és az MDNP-s kép­viselők kudarcélményeinek megsokaso­­dásával párhuzamosan egyre több lehető­ség nyílik majd. (Az erősödő értetlenség és a sértettség a politikai frazeológia esetenkénti érdekes fellazulását produkálja: ,J Szabó Iván leg­utóbb úgy fogalmazott, hogy a »megcsalt férj« sértődöttsége van bennem. (...) Erre azt válaszolhatnám, hogy meg kellene nézni a hűtlen asszony viselt dolgait is" — nyilatkozta Lezsák Sándor a Magyar Nemzetnek 1996. szeptember 28-án.) Egy ilyen sikeres manőver egyrészt semmissé tenné az MDF 1998-as mini­mális szavazatvesztésének feljebb vázolt problémáját, másrészt határozott sikerél­ményt és arcot adna a pártnak, harmad­részt elmúlna az a különös kettősségérzet, amelyre az MDNP a média segítségével kifejezetten rájátszik, például a párhuza­mosan lebonyolított rendezvények eszkö­zével. A kísérlet ellen két érvet lehetne fel­hozni. Az egyik: néhány képviselő visszavétele esetén Szabó Ivánék azonnal találnának „töltelékképviselőket” a füg­getlenek között, importálnák néhány szimpatizánsukat a KDNP-ből, esetleg az SZDSZ vagy az MSZP delegálna néhány kamikazét az MDNP soraiba. A másik, hogy mivel a koalíciós többség a házsza­bály egyoldalú értelmezésével engedé­lyezte az új frakció működését, várhatóan a 15-ös határ eseti leszállítása sem jelen­tene számukra nehézséget. Egyik érv sem állja meg a helyét, mert bármelyik ellen­lépés — a KDNP-ből történő importot ki­véve, ami viszont azért lenne üdvös, mert Giczy György helyzetét könnyítené — összezúzná azt a képet, amelyet Szabó Ivánék magukról a társadalom elé tártak, világossá tenné a koalíció és az MDNP között kialakult hűbérúri vazallusi vi­szonyt, s ezáltal eleve megcáfolná min­den alternatívateremtő állításukat. Velük is, nélkülük is fel kell készülni arra, hogy a választások­hoz közeledve az MDNP közírói holdud­vara, a média közreműködésével és az el­lenzéki egység fontosságát hangsúlyozva, az MDF—KDNP—Fidesz—MDNP (plusz-mínusz FKGP) szövetség létreho­zására szólítja fel a pártokat. Egy korai fecske: ,Az MDF pedig azzal van el­­ő „A Munkáspárt, a MIÉP és még jó né­hány parlamenten kívüli párt a jelen pil­lanatban sokkal inkább megfelel a par­lamentáris demokrácia objektív, azaz Horn Gábortól független kritériumainak, mint az alkotmány előkészítésébe - töb­bek között Horn Gábor pártjának aktív segítségével - bekapcsolódott MDNP.

Next