Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1996-11-14 / 46. szám
desz-frakcióba történő tömeges átülés sem elképzelhetetlen. ” (Bundula István, Magyar Narancs, 1996. február 29.) Később persze adták lejjebb is: ,A Szabó exfrakcióvezető körüli csoportban hetek óta napirenden lévő téma volt, hogy elismerhetik-e maguk felett a Fidesz-MPP elnökének főkegyúri jogait. (...) Ellenzéki forrás szerint Szabóékon kívül még a Fidesz-MPP vezérkara volt rendkívül óvatos ebben az ügyben. Valóban zamatos társaságbéli témát szolgáltatott volna, ha a Lezsák pártelnök által kiutált személyiségek azonmód Orbán pártelnök karjai között kerestek volna vigaszt. Ráadásul éppen Orbán pártelnök mozgásterét korlátozta volna egy hamari kooptálás. ” (Magyar Narancs, Diétái Levlap, 1996. március 7.) Orbán Viktor ebben a kérdésben azóta is következetesen viselkedik. Konzekvens fellépésében szerepet játszhat a tény, hogy az MDF-ben végül is az előre sugalltnál jóval kisebb megrázkódtatást okozott Szabó Ivánék távozása, és a Fideszt első számú érdeke mindenképpen az MDF-hez köti. ..A Fidesz (...) jó időre lemondott a Horn-kormányban csalódott választók támogatásának megszerzéséről, és szükségképpen kiszolgáltatottá vált az MDF és a KDNP belső erőviszonyai változásainak." (Tölgyessy Péter, Magyar Nemzet, 1996. február 10.) E pillanatban tehát valószínűtlen, hogy Szabó Ivánék bejussanak a Fidesz-frakcióba. Orbán Viktor azonban óvatosan rulettezik. Noha határozottan kinyilvánította, hogy a pártszövetségek kérdésében az MDF és a KDNP jelenti a Fidesz számára a prioritást, mindig tesz egy-egy gesztust (közös sajtótájékoztató stb.) az MDNP irányába is. .Elérkezett az ideje annak, hogy ismét átgondoljuk a kérdést: el tudjuk-e képzelni az MDNP-vel való együttműködést, ha igen, milyen keretek között, ha pedig nem, akkor miért nem. (...) Nekünk vannak érveink, amelyek amellett szólnak, hogy rendezzük az MDF—KDNP— Fidesz—MDNP-viszonyt. (...) Kormányváltást akkor lehet elérni, ha a szabad demokraták és a kisgazdák között minden politikai erőt megpróbálunk összefogni. ” (Orbán Viktor, Demokrata, 1996. szeptember 26.) Orbán Viktor megtette, amit lehetett. Azzal például, hogy politikai erőt tulajdonított az MDNP-nek, amivel pedig nem rendelkeznek. Sőt, többet is tett: frakkot húzott a madárijesztőre. A Fidesz szavazóereje révén az MDNP hetedik pártként bekerült a Parlament alkotmány-előkészítő bizottságába. Kérdés, hogy miért, hiszen kétségtelen, hogy az ellenzéki pártok tárgyalási pozícióját rontaná az MDNP részvétele. ” (Magyar Hírlap, 1996. szeptember 17.) Ezzel előállt az a különös helyzet, hogy az alkotmány kidolgozásában részt vehet egy olyan formáció, amelyre Magyarországon senki egyetlen voksot le nem adott. Ha a szabad demokrata Horn Gábor a Parlamentben arra hivatkozik, hogy eltérő nézeteiktől függetlenül az ott ülők mégiscsak a parlamentáris demokrácia letéteményesei, és elhatárolódásra szólítja fel őket a MIÉP- től, akkor gondoljunk arra, hogy az érvényes választásokon rájuk leadott szavazatok révén a Munkáspárt, a MIÉP és még jó néhány parlamenten kívüli párt a jelen pillanatban sokkal inkább megfelel a parlamentáris demokrácia objektív, azaz Hórn Gábortól független kritériumainak, mint az alkotmány előkészítésébe — többek között Hórn Gábor pártjának aktív segítségével — bekapcsolódott MDNP. Egyet vissza? Elméletileg felmerülhet még az MDF-be való visszalépés gondolata is. Az MDF részéről a visszavétel gesztusa az MDNP egészét tekintve mindenképpen kerülendő. Az egyes képviselőket tekintve azonban nem. Az MDF-nek érdekében áll az MDNP szétforgácsolása, akár jogi úton történő nyomásgyakorlással, akár egyes emberek visszafogadásával. Ez utóbbira az idő előrehaladtával és az MDNP-s képviselők kudarcélményeinek megsokasodásával párhuzamosan egyre több lehetőség nyílik majd. (Az erősödő értetlenség és a sértettség a politikai frazeológia esetenkénti érdekes fellazulását produkálja: ,J Szabó Iván legutóbb úgy fogalmazott, hogy a »megcsalt férj« sértődöttsége van bennem. (...) Erre azt válaszolhatnám, hogy meg kellene nézni a hűtlen asszony viselt dolgait is" — nyilatkozta Lezsák Sándor a Magyar Nemzetnek 1996. szeptember 28-án.) Egy ilyen sikeres manőver egyrészt semmissé tenné az MDF 1998-as minimális szavazatvesztésének feljebb vázolt problémáját, másrészt határozott sikerélményt és arcot adna a pártnak, harmadrészt elmúlna az a különös kettősségérzet, amelyre az MDNP a média segítségével kifejezetten rájátszik, például a párhuzamosan lebonyolított rendezvények eszközével. A kísérlet ellen két érvet lehetne felhozni. Az egyik: néhány képviselő visszavétele esetén Szabó Ivánék azonnal találnának „töltelékképviselőket” a függetlenek között, importálnák néhány szimpatizánsukat a KDNP-ből, esetleg az SZDSZ vagy az MSZP delegálna néhány kamikazét az MDNP soraiba. A másik, hogy mivel a koalíciós többség a házszabály egyoldalú értelmezésével engedélyezte az új frakció működését, várhatóan a 15-ös határ eseti leszállítása sem jelentene számukra nehézséget. Egyik érv sem állja meg a helyét, mert bármelyik ellenlépés — a KDNP-ből történő importot kivéve, ami viszont azért lenne üdvös, mert Giczy György helyzetét könnyítené — összezúzná azt a képet, amelyet Szabó Ivánék magukról a társadalom elé tártak, világossá tenné a koalíció és az MDNP között kialakult hűbérúri vazallusi viszonyt, s ezáltal eleve megcáfolná minden alternatívateremtő állításukat. Velük is, nélkülük is fel kell készülni arra, hogy a választásokhoz közeledve az MDNP közírói holdudvara, a média közreműködésével és az ellenzéki egység fontosságát hangsúlyozva, az MDF—KDNP—Fidesz—MDNP (plusz-mínusz FKGP) szövetség létrehozására szólítja fel a pártokat. Egy korai fecske: ,Az MDF pedig azzal van elő „A Munkáspárt, a MIÉP és még jó néhány parlamenten kívüli párt a jelen pillanatban sokkal inkább megfelel a parlamentáris demokrácia objektív, azaz Horn Gábortól független kritériumainak, mint az alkotmány előkészítésébe - többek között Horn Gábor pártjának aktív segítségével - bekapcsolódott MDNP.