Magyar Demokrata, 1997. szeptember-december (1. évfolyam, 1-16. szám)

1997-12-23 / 15. szám

24 helyszín Bombák A falu, ahol élek, teli van történetekkel. Bármerre indulok a falu Dippold Pálban, úgy érzem, nem az utcákon járkálok, nem a terecskéken megyek át, hanem a történetekben mászkálok. Bármit látok vagy hallok, eszembe jut róla egy történet. Némelykor nehezen kezelhetők, mint a rosszul nevelt gyerekek, máskor megsimogatnak, mint régen az apám a fejem. Mit csinálhatok? Élek a faluban, a történetekben. A Katolikus Tanítóképző Főiskola büszkén fölénk magasodó épületéről, ha arra visz utam, több minden eszembe kúszik. Mátyás király, török helytartó, Bercsényi Miklós, iskolaalapító apácák, tudományos szocialista alapokon képzett mezőgazdasági szakemberek Mióta legkisebb gyerekem a főiskola gyakorló iskolájában elsős, értelemszerűen az jut eszembe az épület láttán, hogy micsoda várakozásokkal és örömökkel in dul minden reggel ide Marci. És micsoda szorongásokkal ácsoroghat a hidegben Marci és a többi kisgyerek amikor bombariadó van az iskolában. Szeptembertől decemberig kilenc bombariadó volt. Ilyenkor az épületet ki kell üríteni. Azaz a kisgyerekeket felsorakoztatni, sétáltatni órákon át a faluban, melegedőt keresni a művelődési házban vagy a plébánián, közben a bombakereső szakembereknek bombát keresni kutyákkal, szerkezetekkel a Katolikus Tanítóképző Főiskolán. A fenyegetés telefonon érkezik, kedden és pénteken szokott távbeszélni a feltehetően sérült lelkű bombát. Érdekes, de technikailag hallatlanul fejlett lehallgatás és internetes világunkban kilencedszerre sem sikerült lekapcsolni a fenyegető embert. A bombafelderítés állítólag több százezer forintba kerül alkalmanként. Hát hogy van ez ma Magyarországon? Ha a Dohány utcai zsinagóga mellett füstöl egy kuka, tele minden hírközlő eszköz a szenzációval, már megint bántani akarják a zsidókat. Hát hogy lehet ez így ma Magyarországon: a zsámbéki katolikus főiskolán kilenc alkalommal tereltek testet-lelket megdideregtető félelmekbe száznál több apró gyereket? Én még nem félek. Beszélek erről a történetről is. És mások? Hallgatnak? Igen. Marci fiam mostanában nem mesél. Rajzol. Hétfejű, bombázó típusú sárkányokat. ■ MŰHELY Kozma Imre soha nem fűti a szobáját A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hivatalosan 1989 februárjában alakult meg. A szeretetszolgálatot részben a gazdasági és szociális gondok, részben pedig egy keresztény indíttatású karitatív szervezet utáni lelki igény hívta létre. Kozma Imre atyával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével a Szarvas Gábor úti országos központ egyik fűtetlen szobájában beszélgetünk. Kozma atya soha nem fűti a szobáját, a legnagyobb hidegek idején sem, így vállalva szolidaritást a hajléktalanokkal. hitélet -A Magyar Máltai Szeretetszolgálat mottója: „A hit védelme és a szegények támogatása - Isten dicsőségének megjelenítése a világban. ” Mit jelent ez? - Azt, hogy magunkévá tesszük Jézus Krisztus igazságát .Amit egynek tesztek, nekem teszitek.” Istent úgy dicsőíthetjük meg ebben a világban, hogy odaadjuk életünket az embereknek. A tevékeny szeretet megvalósítói szeretnénk lenni, éspedig Isten iránti szeretetből, akinek minden ember a gyermeke, következésképpen mi egymás testvérei vagyunk. Önök az elmúlt években tevékenyen segítették a romániai, erdélyi, délszláv menekülteket. Hazai tevékenységükről viszont kevesebbet hallottunk. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat életében a hazai tevékenység a meghatározó, csak hát a határainkon átnyúló és a menekültekkel kapcsolatos szolgálatunk mintha izgalmasabbnak tűnne a hírközlő szervek számára. Csendben tesszük a dolgunkat, elkötelezetten a leginkább rászorultakért. Országos hálózatunk keretében ingyenkonyháink, mosodáink, ingyenes orvosi rendelőink, árvaházaink, hajléktalanszállásaink, idősotthonaink, nappali melegedőink, családi krízisszállóink vannak. Van kórházunk, tüdőszűrő buszunk, önkéntesek munkájával biztosított mentőszolgálatunk, egészségügyi és szociális szakmunkásképző iskolánk, tolókocsi szervizünk. Gondozunk mozgássérülteket, értelmi fogyatékosokat, van lelkisegély-szolgálatunk, jogsegélyszolgálatunk. Ezenfelül lehetőségeinkhez mérten élelemmel, ruhával támogatjuk a rászorulókat. Számos iskola, kórház, szociális otthon, börtön felszerelése származik a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól. - Hány tagja van a szeretetszolgálatnak? - A beiktatott tagok száma 2400. Ez alacsony számnak látszik, de a tagsági viszony szigorú feltételekhez kötött. Két éven át kell bizonyítania az illetőnek odaadó szolgálattal szándéka komolyságát. Csak így tarthatók távol a jó szándékú, de saját képességeiket és erőiket helytelenül felmérő emberek, és a számításból közeledők. Az állandó tagokon kívül 7-8 ezer bevethető és 25-30 ezer olyan munkatársunk van, akikre mindig számíthatunk. - Különösen budapesti szervezetük kiemelten foglalkozik a hajléktalanokkal. Mik a tapasztalataik ezen a téren? Vannak reménytelen esetek? - Vannak olyan emberek, akiknek esetében a hajléktalanság életforma. Magatartásuk antiszociális. Elviselhetetlen számukra, hogy bárki beleszóljon az életvezetésükbe. Senkihez sem hajlandók alkalmazkodni. Szinte kimozdíthatatlanok a helyzetükből. De vannak pozitív tapasztalataink is. - Önök borzasztóan lehangoló életekkel is találkoznak. Kétségtelen, hogy pillanatnyilag tudnak segíteni, de vajon mennyire hatékony a tevékenységük hosszú távra? - Az általunk nyújtott gondoskodás csepp a tengerben, de talán mégsem mondható kevésnek az, hogy ezáltal bátorítjuk az embereket arra, hogy vállalják magukat és erősítjük az életbe vetett hitüket. A hosszú távú megoldás állami feladat, amelyben, ha elfogadnak bennünket partnernek, mi is szívesen részt veszünk. Miként tudják azt feldolgozni lelkileg, hogy többnyire rövid távon képesek csupán segíteni, és a szerencsétlen sorsú emberek élete ugyanolyan kilátástalan marad, mint korábban volt? - Ez esetenként súlyos erkölcsi válságot jelent. Elhatalmasodhat az emberen a hiábavalóság érzése. Sok önkéntes munkatársunk éppen emiatt adja fel, és hagy el bennünket, mert képtelen feldolgozni ezt az élményt. Nehéz is szembesülni a könyörgő tekintetekkel és találkozni a Demokrata 1997/15