Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)
2002-12-05 / 49. szám
KIZÖKKENTŐ S ZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER A gonosz emberek sokáig élnek, mert vigyáznak rájuk és főleg vigyáznak magukra. Ez jutott eszembe, amikor legutóbb a lapok halálozási rovatát tanulmányoztam, ahol többnyire csak ,fontos” emberek szerepeltek. S némi keresztényietlen pótgondolatom volt, milyen kegyes a Gondviselés, hogy nagy nehezen magához veszi azokat is, akik azt hiszik, nincs másvilág, nyugodtan hazudhatnak, rombolhatnak, gyilkolhatnak és főleg gyarapodhatnak, mert times felelősségre vonás. Megvallom, az egykori szocializmus fogadott prókátorait minél előbb szeretném odaát tudni, mielőtt Európai Uniós csatlakozásunkba is belerondítanának, hogy már előre úgy megutáljuk, mint nemrég még éltetőjüket, mesterüket, példaképüket, a nagy Szovjetuniót. Vajon mit gondol most egy „szovjet” ember, akinek még a neve is megdöglött. Mintha nálunk a Tanácsköztársaság győzelme után magyar helyett mindent „tanácsnak” hívtak volna. Most akkor Medgyessy meg Kovács nem magyar volna, hanem tanács, és persze mi is lenne tanácskultúra, tanácsköltészet, Tanács Rádió, Tanács Televízió, Tanács Szocialista Párt. A proletárok nyilván igen egykedvűen fogadnák a dolgot, ők Trianon néven csak egy plazákban árusított étkészletet ismernek, és könyvet nem vásárolnak, mert egy már van Berkesitől vagy Illés Bélától. Ők az olvasó nép, nekik írtuk és adtuk ki fillérekért a könyveket, nekik szerveztünk olvasótáborokat, az ő gyermekeik oktatásáról gondoskodik Magyar Bálint, az ő kultúrájukat szavatolja Görgey Gábor, úgy kell nekik, úgy kell nekünk. Az MSZP-SZDSZ-es dörzsölt, vörös „eurókák” jó előre gondoskodnak arról, hogy mi, magyarok minél kevésbé érezzük magunkat otthon a huzatosnak ígérkező, nagy házban. A legszebb azonban az egészben ez a gyönyörűséges eufemizmus, ahogyan mindent a szebbik nevén neveznek, most éppen amerikai mintára. A szépítő, enyhébb árnyalatú, finomkodó körülírások nehezen illenek a közösből való lopástól és istenkáromlástól megfáradt elvtársak botladozó nyelvéhez, pedig a mostani MSZPSZDSZ-csemeték inkább káderek ma is, semmint „humánpolitikai erőforrások”, s a hajléktalanokat „homlesznek” (homeless) becéző széplelkek is leginkább mocskos csavargókra gondolnak, ha négyszemközt maradnak ügyesen privatizált önmagukkal. Tény, hogy kapitalista demokrácia ürügyén nagyjából ugyanaz a semmirekellő, pénzéhes, midenre kapható réteg van felül és diktál, mely aSzótár-korban szerezte meg tudását a világról és hatalmát a közvagyon és a közbeszéd fölött. S nekik már nancs szükségük arra, hogy karhatalmistaként, munkásőrként, netán katona- vagy rendőrtisztként masírozzanak: erre itt van egy új, viszonylag jól fizetett, mindenre képes és bárhol bevethető magánhadsereg, az őrző-védők hada, mely ellen az Antal-kormány, majd az Orbánkormány képtelen volt nemzetőrséget állítani, hogy valaki a hazára is vigyázzon, ne csak a gazdagok kastélyaira. Eufemizmusok mindig voltak, mindig is lesznek. „Felszabadulás” - mondták, de mi tudtuk: megszállás. „Ellenforradalom” - mondták, de mi tudtuk: forradalom. „Békeharc” - mondták, de mi tudtuk: háborús készülődés. És így tovább.,„ lépi demokrácia” - állami diktatúra. „Munkás-paraszt kormány” - hazaáruló csőcselék. „Karhatalom” - keretlegények. 1989 óta is tudjuk már az eufemizmusok valódi nevét, jól ismerjük, mit jelent ma „alkotmány”, „törvény”, „szolidaritás”, lakosság”, és már az ostobábbak is kezdik sejteni, az Európai Unió is leginkább a raccsoló nyelvtehetségeknek, az eurókáknak lesz jó, ők lesznek a mi megbízható kápóink, belső rendfenntartóink, körzetvezetőink. És hiába gondoljuk néha azt, a történelem nem ismétli önmagát, pontosabban nem teljesen, ahogyan nincs két egyforma ember, de még az egyes ember sem viselkedik mindig egyformán. Az MSZP-SZDSZ-klientúrához hasonló réteg mindig is volt, de nem teljesen ugyanazokból áll és nem ugyanúgy működik, mert, mint József Attila mondotta, finomul a kín. Egy azonosság van csupán: ez a réteg, ez az önnkiválasztott elit sosem cselekszik saját érdekei ellen, csalhatatlan szimattal ismeri fel a napfényes oldal előnyeit és a vajaskenyér vajazott felét. Mindig azok között van, akik a pénzt osztják, és sosem látták fizikai munkával fáradozni, legfeljebb kertészkedni, legfeljebb teniszezni vagy lovagolni, legfeljebb úszni az árral, a mindenkorival. Most hát a D-209-es ötletére AZ ELIT jótékonykodik egyet, jégpálya lesz a Parlament előtt, ötvenmilló forintocska ugrik közbeszerzési pályázat nélkül, ez aztán igazi MSZP- SZDSZ- jégpálya lesz, itt hasra esik, aki tüntetni akar, a budapesti szegény gyerekek ingyen korcsolyázhatnak, talán ingyen korcsolyát is kéne osztani, lehetőleg MSZP-SZDSZ közeli korcsolyagyártó céget kell keresni. Esküszöm, amikor az újságban olvastam a hírt, hogy „az új IKEA- épület ügye a parlament előtt”, egy pillanatra úgy értettem, mégsem jégpálya lesz ott, hanem egy új IKEA-épület, talán passzázzsal összekötve az Országházzal, két pizza között meg lehet nézni a koronát is, tudják, azt a régi fejfedőt, aminek a bennszülöttek varázserőt tulajdonítanak. Amúgy egy multinacionális reklámcég már kibérelte a Parlamentet (lapzártakor éppen cáfolják a hírt). A cég eszerint zártkörű vacsorát rendez üzleti partnereinek, az eseményen Baja Ferenc tart beszédet. Baja, aki az Európai Uniós kommunikációért felelős miniszterelnöki hivatali államtitkár, ki emlékszik már a zsurki vodkagyárra, az egykori nyíregyházi művelődési osztályvezető-helyettesre, erre a valóságos jolly jokerra, aki most a szó szoros és hátborzongató értelmében felügyeli azt a folyamatot, melyet az ékes szavú és megnyerő mosolyú Kovács László szívesen nevez második honalapításnak. Hát annyi bizonyos, nekik ez tényleg második honalapítás lesz, az MSZP-SZDSZ- klientúra hetedíziglen bebiztosítja most a politikai, gazdasági, kulturális és sajtóhatalmat, s mint a Rákosi- és Kádár-korban, némi szünet után megint egyedüli birtokosa és értelmezője lesz a magyar szótárnak. Nem lesz itt demagóg duma holmi Istenről, hazáról, családról, nem lesz az interneten sem trianonozás, irredenta nacionalizmus, a Kossuth téren télen jégpálya lesz, nyáron golf, nem pedig tüntetés, tetszettek volna szólni a pénztártól való távozás előtt. Majd szépen és csöndben létrehoznak egy tanácsadó testületet, mondjuk legyen a neve Tájékoztatási Hivatal, ott kell engedélyt kérni az időszakos sajtótermékek kiadására, a Kulturális Minisztériumban pedig egy helyes kis Kiadói Főigazgatóság majd előzetesen láttamozza a kiadásra szánt kéziratokat, nehogy nem egészen eurokonform művek lássanak napvilágot. Minden olyan lesz, mint régen, csak kicsit másképp hívják, és olajozottan, demokratikusan működik, mint egy szocialista kuratórium, felügyelőbizottság, igazgatótanács. És talán nem is lesz az egész olyan rettenetes, nem fog fájni, hiszen nekik sem érdekük, hogy itt tömeges zavargások legyenek, a nyugati és keleti befektetők is csöndet és nyugalmat szeretnének, egy kis támaszpontot, rakétákkal védett, terroristabiztos zugot a megfáradt bankároknak, fegyvergyárosoknak, szorult helyzetű kettős állampolgároknak, identitásukat kereső tanácsmagyaroknak. S miközben Nyugaton a tapasztalatok birtokában már megpróbálnak enyhíteni saját ostobaságuk és mohóságuk vétkein, a mi kápóink és körzetvezetőink gondosan előkészítik a csapdákat, melybe ez a tudatlan, nyomolt nép majd beleesik, s örök szolgaságba süllyed. Nálunk a drogtörvényt enyhítik, miközben Nyugat-Európa- Eufemizmusok és eurókák 38 Demokrata 2002/49