Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)

2002-12-19 / 51-52. szám

4­2 MŰHELY Egy terrorfilozófusról A mennyiségi létezés tömegembere nem érti, mi az a hit Demokrata 47. számában, november 21-én cikk jelent meg Miért van kudarcra ítélve a terrorizmus elleni harc? dr. Rashwan Mohamed tollából. A meghökkentő írásra, amely sommásan azt állítja, hogy minden muzulmán terorrista, és az iszlámot ezért meg kell semmisíteni, két héttel később, a 49. számban, december 5-én Adorján Imre válaszolt A terror filozófiája című írásában. Dr. Rashwan cikke azonban egyre szélesebb visszhangot vált ki, ezért szükséges néhány további megjegyzést fűznünk a vitához abban a reményben is, hogy ezzel a jelenség - amely sajnos bizonyos szem­pontból a világpolitika szintjére emelkedett - megértését szolgáljuk. ENCSIK ANDRÁS vitaindítónak közölt cikk lényege koránt­sem az, hogy dr. Rashwan Mohamed nevét megtagadva­­ elvégre az iszlám megalapító­jának nevét viseli - a muzulmán hit elpusztí­tására biztatja az európai civilizációt, s en bloc minden hívő muzulmánt terroristának nevez, mivel úgymond a hitbe bele van plán­tálva a terrorizmus, a gonosz, hanem az, ahogy ennek kapcsán érvel: „A muzulmán terrorista célja felfoghatat­lan, vagyis olyan célt tűz maga elé, amely minden realitást nélkülöz. (...) Iszlám oldalról példa a Hamasz palesztin terrorista szervezet, melynek kitűzött politikai célja: megsemmi­síteni Izraelt, és helyette megalakítani az egy etnikumú palesztin államot, holott a zsidó ál­lam a mai katonai erőviszonyok között hábo­rú esetén negyvennyolc óra alatt képes meg­semmisíteni nemcsak a palsztinokat, hanem az egész arab világot, vagyis ha Izrael ugyan­olyan logikával gondolkodna, akkor réges-ré­­gen nem létezne az arab világ.” E­zért a részletért közöltük le dr. Rashwan Mohamed cikkét, mert a második, bővített mondatban pompásan megtalálható a XXI. századi „main stream” liberális gondolkodás minden aljassága. Ez a mondat kivétel nél­kül minden részletében hazug, hazugok a következtetései és hazug az egész gondolat­rendszer, amelyre támaszkodik. Maga az ál­lításrendszer ugyanakkor ismerős, nem állít­hatjuk, hogy nem találkoztunk volna vele, mert bár nem ilyen brutális nyíltsággal, de lényegében véve ezt a szellemiséget suly­kolja a világmédia a szeptember 11-i me­rénylet óta, amikor a terrorizmus elleni vi­lágháború megindítását át- meg átszőtte a muzulmán világgal való tudat alatti képzet­­társítás az első számú főbűnös, Oszama bin Laden és a második számú Omar malla sze­mélyét mitizálva. A­z idézett mondatra reagált ugyan Ador­ján Imre, aki helyesen fölismerte a mondat­ban rejlő állítás elfogadhatatlanságát, de el­­siklott olyan részletek fölött, amelyek lelep­lezik a cikkíró valódi szándékait. Ahhoz azonban, hogy ez világossá váljék, engedjen meg az olvasó egy tartalmi manipulációt. Az iszlám helyére a kereszténységet, a paleszti­nok helyére a magyarokat, a zsidó állam he­lyére a Szovjetuniót teszem, s a szituációt 1956-ra értelmezem. Ekkor az idézett szö­vegrész így hangzik: „Keresztény oldalról példa a (...)? magyar terrorista szervezet, melynek kitűzött politi­kai célja: megsemmisíteni a Szovjetuniót, és helyette megalakítani az egyetnikumú ma­gyar államot, holott a szovjet állam a mai ka­tonai erőviszonyok között háború esetén negyvennyolc óra alatt képes megsemmisíte­ni nemcsak a magyarokat, hanem az egész szabad világot, vagyis ha a Szovjetunió ugyanolyan logikával gondolkodna, akkor ré­­ges-régen nem létezne a szabad világ.” A kifordított szöveg nyilván nem fedi pon­tosan az 1956-os történelmi helyzetet, de mégis ordítóan árulkodik az eredeti szöveg megfogalmazójának elfogultságáról. Azt a tényt igyekszik ugyanis elfedni, hogy a zsidók Palesztinába a Herzl Tivadar által életre hívott cionista mozgalom hatására kezdtek el beván­dorolni, s a nemzetközi politikát meghatározó nagyhatalmak, illetve a bevándorlók agresszi­vitása révén ragadták magukhoz a kezdemé­nyezést, csavarták ki a megszállt Palesztina őslakosai, a palesztinok kezéből a kezdemé­nyezés jogát, indítottak ellenük irtóhadjáratot, zárták őket utóbb koncentrációs táborokba, és folytatják ezt a népirtás azzal a világosan lát­ható céllal, hogy - amint Rashwan úr fogal­maz - „egyetnikumú” zsidó államot hozza­nak létre a palesztinok minden tiltakozása el­lenére, ami elfogadhatalan, kegyetlen, barbár cselekedet, s amit csak azért tűr a világ, mert a föld legnagyobb hatalma, amelyik egyéb­ként szereti magát a demokrácia, a jogszerű­ség és az igazságosság bajnokaként felmutat­ni, e tekintetben beteges szolgalelkűséggel tá­mogatja az agresszorokat, látja el fegyverrel, pénzzel és minden mással. A­merika most háborút készül indítani Irak ellen, mert azt állítja, hogy nukleáris fegyve­rek előállítására készül. Remélhetjük-e, hogy az Irak felé száguldó szuperbombázók Izrael­re is szórnak néhány nagy hatóerejű bombát? Természetesen a demokrácia, a jogszerűség és az igazságosság nevében. Elvégre Izrael­nek bevallottan van saját atomfegyvere, amely a jól dokumentált zsidó agresszivitást és gátlástalan rasszizmust tekintve több mint rizikótényező a térségben, ugyanis Adorján Imre jobban látja a helyzetet, mint a saját identitásától ki tudja miért menekülő Rashwan doktor: az arab világ sokkal hatal­masabb, az iszlám világról nem is beszélve. T­ermészetesen lehetne hitvitát is folytatni Rashwan doktorral arról, hogy vajon valóban csak az iszlám „terrorista” ismeri-e a fanati­kus önfeláldozást. Hogy akkor vajon épp az előző heti cikkemben emlegetett Dugovics Titusz keresztény önfeláldozása, Zrínyi Mik­lós, Szondy György és még seregnyi más „terrorista”, például a pesti szabadságharco­sok 1956-os önfeláldozása az mi volt? Az Is­ten szent nevében az igazságért küzdők ön­­feláldozása csak annak irracionális, akinek halott a lelke, és a szíve helyén egy mene­dzserkalkulátor van. L­ehetne beszélgetni arról, hogy a három világvallás állítólagos ősforrása a zsidó hitvi­lág maga a tömény kegy­etlenség és terror, hogy vajon ez az eszmeiség miként torzítot­ta el a középkorban a kereszténységet, s mi­képpen lett az ugyancsak a világ egyik leg­­gyilkosabb vallása, mely egész civilizációkat irtott ki nyomtalanul. Tény, hogy az iszlám­ban is felismerhető a vallási türelmetlenség és a fanatizmus, mint ahogy ez kevésbé lát­ványosan felismerhető mindmáig a zsidó fa­natizmusban is, amely példának okáért rög­vest támadásba megy át, ha valaki az ő hibáit ostorozza, s rögtön antiszemitának, fasisztá­nak, nemzetiszocialistának nevezi a kritika megfogalmazóját. H­ogy ez a fajta agresszív türelmetlenség, felsőbbrendűségi, sőt kizárólagossági tudat vajon miképpen függ össze azzal, hogy eme Demokrata 2002/51-52

Next