Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)
2002-12-19 / 51-52. szám
44 MŰHELY Másfél év börtön Rövid szemle a hazai „kirekesztő irodalomból” Ifj. Hegedűs Lóránt református lelkészt közösség elleni izgatás miatt első fokon másfél évi, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Bíróság, amiért a „galíciai jöttmentek” „kirekesztésére” szólított fel egy újságcikkben. Mindezen közben a polgári oldal Magyarországát, a jobboldallal szimpatizálókat naponta bélyegzik meg a balliberális lapok hasábjain afféle jelzőkkel, mint Orbánjugend, Hitlerjugend, csőcselék, fasiszták, idegengyűlölők, neonácik, reformnyilasok, antiszemiták, rasszisták, nacionalisták, soviniszták, kirekesztők. A gyűlöletbeszéd európai uniós egységes szabályozásának küszöbén néhány olyan idézetet gyűjtöttünk össze, amelyeket kirekesztőnek, az emberi méltóságot sértőnek éreztünk. 2001. július 21., Magyar Hírlap Hell István: A kirekesztés módszertanához címmel megjelent cikkében a következőket írta: „Tudom is, vagy legalább nagy meggyőződéssel tudni vélem, hogy mi a teendő a többségi magyarságukra, kereszténységükre és heteroszexuális mivoltukra apelláló harciaskodókkal, a másságukat levetni nem tudó kisebbségek elleni békebontókkal. A húszezer szélsőségessel és az őket különösebb meggyőződés nélkül követő bagázzsal. Ki kell rekeszteni őket. Ki kell szavaznunk őket a hatalomból” (A börtönbüntetésre ítélt ifjabb. Hegedűs Lóránt erre a cikkre reagálva írt az Ébresztő című kerületi lapban.) * * * 2002. május 2., Népszabadság Eörsi István. A fasizmus, mint lelki igény ,Magyarországon a választási hadjárat során és főként a két forduló között tömegméretekben jelentkezett a fasizmus nem mint összefüggő ideológiai rendszer, hanem mint lelki igény. Jó arcú fiatalok gyűltek össze változó nagyságú, olykor gigászi tömegben, hogy éltessék a Vezért, és hogy énjüket elveszítve feloldódjanak egymás odaadásában. Ennek a tömegpszichológiai rémségnek ismerjük sztálinista, iszlám és egyéb változatait is, de hívószavai, mint erre később kitérek még, geopolitikai térségünkben a prefasiszta és fasiszta eszmények és indulatok gerjesztésével toboroznak tábort.” * * * 2002. április 22., Népszabadság Dr. Kende Péter: Szobor egy gyilkosnak? , Magam úgy vélem, lett légyen Tóth Ilona az 56-os forradalomnak bármily szép alakja, mégiscsak embert ölt, tehát nem lett volna szabad rehabilitálni” „Mit akarnak sugallni azzal, hogy szobrot emelnek annak, aki kioltotta egy ártatlan ember életét?” * * * 2002. január 19., Népszabadság P. Szűcs Julianna: Új kurzusművészet. Gondolatok egy fontos kiállítás kapcsán című cikkében kifejti: „A korona számomra - itt és ebben a szezonban - nem más, mint önkényuralmi jelkép.” (A Szent Korona a magyar címer része, azaz nemzeti jelkép, és mint ilyen nemcsak alkotmányos, hanem büntetőjogi védelem alatt is áll. Ez nem megítélés kérdése, hanem tény.) * * * 2001. 35-36. szám, Magyar Narancs Majsai Tamás: Dávid és Jonathán című írásában ezt olvashatjuk: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatjait és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- (veszélyben az utolsó kenet!) és hálószobakérdésekben.” * * * 2001. március 16., Magyar Hírlap Sz. Nagy Csaba: Debreczeni József eltévelyedése a szavak dzsungelében: „Pedig a magyar lelkületben, állítom, ma senki sem akar - sem Orbán Viktort, sem Kövér Lászlót - likvidálni, bármennyire javára válna is nemzetünknek.” * * * 2001. december 24., Népszabadság Tamás Gáspár Miklós: A helyzet. „De a maffia Olaszországban formailag mégse legális. Nálunk azonban ez a kormány, Don Vittorio kormánya.” * * * 2001. július 14., Élet és Irodalom Hajmási Zsuzsa: Gyilkos indulatainkat tartogassunk ellenségeinknek címmel megjelent olvasói levél: „Ma - sajnos vagy nem sajnos - harc van. Háború, így is mondhatnám. Elég pontosan érzékelhető, kik között. Most - szerintem - nem szabad(na) azokat bántani, akik támadását ön, Bayer Zsolt, Galsai Dániel, Seszták Ágnes, Csurka István, hogy csak a szemétből fél fejjel kiemelkedőket említsem, számára teszi könnyebbé vagy feleslegessé.” * * * A 2002-es áprilisi választások után Kéri László a Kossuth Klubban megrendezett vitaesten elmondta, hogy őt a Fidesz-rendezvényeken részt vevő fiatalok nem is a Hitlerjugendre, hanem a kommunista ifjúsági mozgalomra, de leginkább Mao vörösgárdistáira emlékeztette. * * * 2002. 16. szám, Élet és Irodalom Petőcz GyörgySeres László: Csak a Fidesz volt. „...összenőtt, ami néhány éve összetartozik: a magyar lobogót lengető fideszes fiatalok hada a közöttük mögöttük álló, tisztességtelenségben megőszült MIÉP-zászlós reformnyilasok különítményével.” „A múlt keddi miniszterelnöki beszéd, a felforrósított hangulat és az azóta folyó, minden színvonaltalanságot túlszárnyaló röpcédula-, sms- és mailkampány után szó szerint bármi megtörténhetett volna a Kossuth téren. Nem a Fideszen múlt, hogy nem történt meg ez a bármi, hacsak nem számítjuk ide a kokárdás fiatalok minősíthetetlen agresszivitását a köztereken, a nem kokárdás polgárok utcai molesztálását, az ellenzéki plakátok mocskolódó antiszemita átfestését, röhögve, kollektívan, mintha a Kabaré című film Berlinjében élnénk. Holott nem.” * * * Esterházy Péter, így gondozd a magyarodat című esszéje (részlet): „A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk!” „Szeresd a magyarodat, mint tenmagadat. / Kívánd a magyarodat. Ha hozzád bújik, simogasd. / De ne a szőre visszájáról. / Az erogén zónákat piros-fehér-zölddel jelezzük.” „Hogyan öltöztessük a magyarokat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a magyart minden étkezés előtt tisztába tenni. Szoptatás 3 óránként.” „A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfúj, magyar, helyedre! levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos.” „A rágalmaktól magyarod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, bazmeg.” Demokrata 2002/51-52