Magyar Demokrata, 2003. április-június (7. évfolyam, 14-26. szám)

2003-04-24 / 17. szám

ugyanolyan vagy hasonló társasági szabá­lyokkal működhessenek, mint a hazaiak. Ez kiszámíthatóvá és biztonságossá teszi majd a magyar cégek letelepedését a többi tagállamban, így garanciát nyújt a magyar vállalkozóknak - mint egy uniós tagország polgárainak - arra, hogy ha valamely más tagállamban is, mondjuk Szlovákiában beje­gyeztetik a cégüket, nem kerülnek merő­ben más szabályozási környezetbe. Fontos tényező, hogy 2004 októberétől már európai részvénytársasági formában is lehet majd társaságot alapítani. A társasá­got az unió területén bármelyik tagállam­ban be lehet jegyeztetni, tehát nem lesz szükség arra, hogy minden olyan ország­ban bejegyezzék, ahol tevékenykedik. Mint a cikk elején említettük, Szlovákiá­ba a magyarországi kis- és középvállalkozá­sok közül eddig kevesen találtak utat. Ezért különösen fontos az őket érintő uniós szabá­lyozás is. Az unió tagállamai az 1980-as évek derekán felismerték, hogy a kis- és közép­­vállalkozások kulcsszerepet játszanak a munkahelyteremtésben és a gazdasági nö­vekedésben, így széles körben elismerték ezek megkülönböztetett szabályozásának szükségességét. Az unió alapvető, de leg­alábbis deklarált céljainak elérésében óriási szerepe van a kis- és középvállalkozások­nak, illetve a vállalkozóknak, mivel minden­napi tevékenységükkel, új munkahelyek lét­rehozásával, innovációval és szolgáltatások nyújtásával hozzájárulnak a jóléti társada­lom építéséhez. Az EU legfőbb gazdasági célja, hogy 2010-re a világ legversenyképe­sebb térsége legyen. Ezt a célt az EU állam- és kormányfői 2000 júniusában elfogadták, valamint közzétették a Kisvállalkozások Eu­rópai Chartáját. A dokumentumot 2002 ápri­lisában minden tagjelölt ország, így Szlová­kia, Szlovénia és Magyarország is aláírta. A charta a közösségi kisvállalkozási stratégia főbb irányelvei mellett tartalmazza többek között ama kitételt, miszerint támogatni kell a kisebbségek társadalmi integrációját. Ez persze az ismert okokból Magyarországra is kötelezettségeket ró, ám a kárpát-meden­cei magyar kisebbségek szempontjából sem elhanyagolható tényező. A kis- és középvállalkozásokat taglaló fe­jezetben a többi között még megragadha­tók a vállalkozások határokon átnyúló együttműködését érintő uniós szabályok, valamint a turizmus területére vonatkozó egyeztetési és együttműködési eljárások. Utóbbi vonatkozásában felmerülnek a Kár­pát-medence kitűnő adottságai a falusi és a gyógyturizmus fejlesztésére, amire a szlovák-magyar határ két oldalán elterülő kis­térségek kitűnő lehetőséget nyújtanak. Aggtelek vagy éppen Zemplén (Tokaj- Hegyalja) nem csupán világhírű, de ketté­szakított régiók is, amelyek fejlődésének a természetellenes politikai és gazdasági ha­tár nem tett jót. Természetesen északi hatá­raink mentén a kevésbé híres területek is bővelkednek látnivalókban, gyógyhelyek­ben és alkalmasak a falusi vendéglátásra. Mindemellett nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy 2001. szeptember 11. óta a nagy nemzetközi üdülőhelyek iránti érdeklődés jelentősen megcsappant, s a nemzetközi trend azt mutatja, hogy a nyugalmas helye­ket feltételező falusi turizmus komoly növe­kedésnek indult. A falusi turizmus persze csupán az egyik kitörési pont, a magyarországi, különösen kis- és középvállalkozók Dél-Szlovákia vo­natkozásában megannyi lehetőséggel szembesülhetnek. Ám érdemes elgondol­kodni azon, hogy a Felvidék egyes területe­in mennyire magyarbarát a klíma, és nem­zetpolitikai szempontból az sem elhanya­golható, hogy egy kisrégióban mekkora a magyarok aránya, s őket mennyire sújtja a munkanélküliség. A szlovák metropolisz, avagy a régi magyar főváros, Pozsony vitat­hatatlanul a lehetőségek tárháza, de a hiva­talos statisztikák szerint a város lakosságá­nak csupán 4 százaléka magyar. A valóság­ban legfeljebb csak kétszer ennyi nemzet­társunk él Pozsonyban, s túlnyomó részük­nek van munkahelye. Ha tehát a magyar tőke kedvet és készte­tést érez arra, hogy az eddigieknél komo­lyabban jelenjen meg a Felvidéken, akkor in­kább Dél-Szlovákia többségében vagy jelen­tős részben magyarlakta városainak kapuján kopogtasson. Ilyen szempontból (is) figye­lemre méltó hely Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Galánta, Vágsellye, Érsekúj­vár, Gúta, Révkomárom, Párkány, Ipolyság, Fülek, Rimaszombat, Tornaalja, Rozsnyó, Szepsi, Királyhelmec, Nagykapos és a kör­nyező magyarlakta városkák és falvak. A kí­nálat tehát széles Magyarország északi hatá­ra mentén véges-végig, s nem mellékesen ezekben a térségekben a környezet magyar­barát vagy éppen szó szerint magyar. Az pe­dig végképp nem mellékes, hogy Dél-Szlo­­vákiában a befektetések révén új munkahe­lyek létesülhetnek, ezzel is segítve az ottani magyarok megélhetését, boldogulását és szülőföldön maradását. Zsebük Csaba : Demokrata2003/17 31 MAGYARORSZÁG

Next