Magyar Demokrata, 2003. április-június (7. évfolyam, 14-26. szám)
2003-04-24 / 17. szám
ugyanolyan vagy hasonló társasági szabályokkal működhessenek, mint a hazaiak. Ez kiszámíthatóvá és biztonságossá teszi majd a magyar cégek letelepedését a többi tagállamban, így garanciát nyújt a magyar vállalkozóknak - mint egy uniós tagország polgárainak - arra, hogy ha valamely más tagállamban is, mondjuk Szlovákiában bejegyeztetik a cégüket, nem kerülnek merőben más szabályozási környezetbe. Fontos tényező, hogy 2004 októberétől már európai részvénytársasági formában is lehet majd társaságot alapítani. A társaságot az unió területén bármelyik tagállamban be lehet jegyeztetni, tehát nem lesz szükség arra, hogy minden olyan országban bejegyezzék, ahol tevékenykedik. Mint a cikk elején említettük, Szlovákiába a magyarországi kis- és középvállalkozások közül eddig kevesen találtak utat. Ezért különösen fontos az őket érintő uniós szabályozás is. Az unió tagállamai az 1980-as évek derekán felismerték, hogy a kis- és középvállalkozások kulcsszerepet játszanak a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésben, így széles körben elismerték ezek megkülönböztetett szabályozásának szükségességét. Az unió alapvető, de legalábbis deklarált céljainak elérésében óriási szerepe van a kis- és középvállalkozásoknak, illetve a vállalkozóknak, mivel mindennapi tevékenységükkel, új munkahelyek létrehozásával, innovációval és szolgáltatások nyújtásával hozzájárulnak a jóléti társadalom építéséhez. Az EU legfőbb gazdasági célja, hogy 2010-re a világ legversenyképesebb térsége legyen. Ezt a célt az EU állam- és kormányfői 2000 júniusában elfogadták, valamint közzétették a Kisvállalkozások Európai Chartáját. A dokumentumot 2002 áprilisában minden tagjelölt ország, így Szlovákia, Szlovénia és Magyarország is aláírta. A charta a közösségi kisvállalkozási stratégia főbb irányelvei mellett tartalmazza többek között ama kitételt, miszerint támogatni kell a kisebbségek társadalmi integrációját. Ez persze az ismert okokból Magyarországra is kötelezettségeket ró, ám a kárpát-medencei magyar kisebbségek szempontjából sem elhanyagolható tényező. A kis- és középvállalkozásokat taglaló fejezetben a többi között még megragadhatók a vállalkozások határokon átnyúló együttműködését érintő uniós szabályok, valamint a turizmus területére vonatkozó egyeztetési és együttműködési eljárások. Utóbbi vonatkozásában felmerülnek a Kárpát-medence kitűnő adottságai a falusi és a gyógyturizmus fejlesztésére, amire a szlovák-magyar határ két oldalán elterülő kistérségek kitűnő lehetőséget nyújtanak. Aggtelek vagy éppen Zemplén (Tokaj- Hegyalja) nem csupán világhírű, de kettészakított régiók is, amelyek fejlődésének a természetellenes politikai és gazdasági határ nem tett jót. Természetesen északi határaink mentén a kevésbé híres területek is bővelkednek látnivalókban, gyógyhelyekben és alkalmasak a falusi vendéglátásra. Mindemellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2001. szeptember 11. óta a nagy nemzetközi üdülőhelyek iránti érdeklődés jelentősen megcsappant, s a nemzetközi trend azt mutatja, hogy a nyugalmas helyeket feltételező falusi turizmus komoly növekedésnek indult. A falusi turizmus persze csupán az egyik kitörési pont, a magyarországi, különösen kis- és középvállalkozók Dél-Szlovákia vonatkozásában megannyi lehetőséggel szembesülhetnek. Ám érdemes elgondolkodni azon, hogy a Felvidék egyes területein mennyire magyarbarát a klíma, és nemzetpolitikai szempontból az sem elhanyagolható, hogy egy kisrégióban mekkora a magyarok aránya, s őket mennyire sújtja a munkanélküliség. A szlovák metropolisz, avagy a régi magyar főváros, Pozsony vitathatatlanul a lehetőségek tárháza, de a hivatalos statisztikák szerint a város lakosságának csupán 4 százaléka magyar. A valóságban legfeljebb csak kétszer ennyi nemzettársunk él Pozsonyban, s túlnyomó részüknek van munkahelye. Ha tehát a magyar tőke kedvet és késztetést érez arra, hogy az eddigieknél komolyabban jelenjen meg a Felvidéken, akkor inkább Dél-Szlovákia többségében vagy jelentős részben magyarlakta városainak kapuján kopogtasson. Ilyen szempontból (is) figyelemre méltó hely Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer, Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Gúta, Révkomárom, Párkány, Ipolyság, Fülek, Rimaszombat, Tornaalja, Rozsnyó, Szepsi, Királyhelmec, Nagykapos és a környező magyarlakta városkák és falvak. A kínálat tehát széles Magyarország északi határa mentén véges-végig, s nem mellékesen ezekben a térségekben a környezet magyarbarát vagy éppen szó szerint magyar. Az pedig végképp nem mellékes, hogy Dél-Szlovákiában a befektetések révén új munkahelyek létesülhetnek, ezzel is segítve az ottani magyarok megélhetését, boldogulását és szülőföldön maradását. Zsebük Csaba : Demokrata2003/17 31 MAGYARORSZÁG