Magyar Demokrata, 2010. április-június (14. évfolyam, 14-26. szám)

2010-05-26 / 21. szám

26 '1N' 'jv'3 ’Cv-­O * Gyilkos kártya Kártérítési és személyiségi jogi pert indított a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság ellen Minich Károly, a Szamaritánus Mentő­­szolgálat ügyvezető igazgatója, akit 2006 októberében azzal gya­núsítottak meg, hogy meg akarta gyilkoltatni Takács Zoltánt, az Országos Mentőszolgálat röviddel azelőtt lemondott főigazgatóját 2006. október 16-án Minich Károlyt, az Európa és Szamaritánus Mentőszolgálat többségi tulajdonosát, utóbbi ügyveze­tő igazgatóját gyanúsítottként hallgatta ki a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztálya. Azzal vádolták, hogy még 2003-ban megbízást adott Takács Zoltán, az OMSZ 2006. augusztusban rendkívüli lemondással távozó főigazga­tójának a megöletésére. Fél évvel később, 2007. június 18-án a Pest Megyei Fő­ügyészség a nyomozás megszüntetéséről határozott. Bár a nyomozást megszüntet­ték, Minich Károly ügyvédje nem értett egyet az indoklás szövegével, ezért a Leg­főbb Ügyészséghez fordult. A Legfőbb Ügyészség 2007. október 8-án, csaknem egy évvel Minich Ferenc meggyanúsítása után mondta ki jogerősen, hogy a nyo­mozást azért szünteti meg, mert nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt. Fellélegezhet végre Minich Károly? Elég­tételül szolgálhat vajon a megalázó lejára­tásért ez a néhány soros ítélet? Aligha. Az orvos-dinasztiából származó Minich Károly büszke családi hagyomá­nyaira. 1848-ban a Minich család dísz­sírhelyet kapott a Fiumei úti temetőben, felmenőit nagyra becsülték, az orvostu­dományok és az antropológia területén kifejtett munkásságát elismerték. Minich úr fiai is folytatják a családi hagyomá­nyokat: ketten mentőznek... A média azonban két óra alatt képes lerombolni mindazt, amit egy család évszázadok óta épít: a jó hírnevet. Persze csak akkor, ha a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő információ birtokába jut. Miközben 2006. október 16-án a fel­tételezett merényletterv híre viharos se­bességgel és meglepően összehangolva követelt helyet magának a közszolgálati médiumok főműsoridejében és a lapok címoldalán, addig a nyomozás megszün­tetéséről még egy minuszos hír sem látott napvilágot. Minich Károly ezért a nyomozás meg­szüntetését követően úgy döntött, pert indít a Pest Megyei Rendőr-főkapitány­ság ellen kártérítés és személyiségi jog megsértése ügyében. De erről sem szól­tak a hírek. Nem úgy, mint 2006-ban. „Hová jutott a világ? Magas rangú poli­tikusok és az alvilág urai után már akár egy mentőorvos is a profi gyilkosok célkeresztjébe kerülhet!" — csodálkozott álszent naivitás­sal a Blikk. A meggyanúsítás híre a Füg­getlen Hírügynökség kétsoros tájékozta­tása után néhány órával médiaszenzációvá duzzadt, a közszolgálati televízióban már kész is volt a műsor: a Kékfény hosszasan foglalkozott az üggyel. A közvéleményt a hároméves késéshez képest meglepő agresszivitással rohanta le a média, mintegy karmesteri beintésre. Cikkek jelentek meg a Színes Mai Lap­tól a Népszaváig, a HVG-től a Népsza­badságig, foglalkozott az üggyel az RTL Klub és a TV2 Tények című műsora is Meg akarták öletni a mentőszolgálat ve­zetőjét címmel. De hogy kezdődött ez az egész? - 2006 tavaszán telefonon felhívtak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságról és azt kérték, menjek be. Eleget tettem a ké­résnek, bár furcsának találtam, hogy egy beszélgetésről­­ hangsúlyozták, kihallga­tásról szó sincs - jegyzőkönyvet vegyenek fel - emlékezik vissza az első nem hiva­talos kihallgatására Minich Károly, az Európa és a Szamaritánus Mentőszolgá­lat többségi tulajdonosa, a Szamaritánus ügyvezető igazgatója. - Fél évvel később, október 16-án újra beidéztek telefonon és azt mondták, nem szükséges a jogi képviselő jelenléte sem, csak feltesznek néhány kérdést, pillana­tok alatt végzünk... Fél tízkor mentem be a Teve utcába, órákig várakoztattak. Egyszer csak közölték, azzal gyanús:­ 2010. május 26.

Next