Magyar Élet Pártértesítője, 1943 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-01 / 1. szám

1943 JANUÁR 1. MAGYAR ÉLET PÁRTé­RTESÍTŐJE • Hogyan látja az ország? A­idéki pártszervezetek vezetői folytatják a Pártértesítő hasábjain a magyar vidék helyzetéről, kívánságairól, hangulatáról szóló beszámolóikat. A takarékosság kötelesség Irta: H.­­., Kecskemét A takarékos ember két irányban teljesít kötelességet: egyrészt saját­­maga s családja irányában, másrészt pedig az ország közgazdasága érdeké­ben nemzete javára. Saját maga és családja irányában azért kötelesség a takarékosság, mert csapások, beteg­ségek esetén megadja az anyagi le­hetőséget azok könnyebb elviselésé­re, másrészt pedig az éveken át gyűj­tött tőke a takarékos ember öreg ko­rára és esetleg halála esetén csa­ládja részére könnyíti meg az élet­­fenntartást. Az ország érdekében az egész ma­gyar nemzet szempontjából hazafias kötelesség a takarékosság, mert csak a takarékosság révén összegyűlő tő­kéknek a takarékpénztárak és ban­kok által a termelés és elsősorban a hadi fontosságú termelés céljára eszközökt kihelyezése teszi lehetővé egyfelől a lakosságnak a szükséges javakkal való ellátását, amelynek célja a honvédségnek felszerelése. A hadsereg kellő felszerelése nem­csak annak átütő erejét fokozza, de nem szorul bizonyításra, hogy mi­nél jobban van felszerelve a hadse­reg, annál kevesebb a véráldozat és így­­nyilvánvaló, hogy az egyes egyé­nek megtakarított filléres háborúba­n a nemzet véráldozatát csökkentik. Nemzeti kötelesség a takarékosság azért is, mert a bankoknál és taka­rékpénztáraknál összegyűlő tőkéket kell magának az államnak is a had­­viselés céljaira igénybe venni. Két ellenvetést szoktak felhozni, amikor a takarékosság kérdéséről szó van. Az egyik az, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok melle­tt lehet-e beszélni takarékosságról? A válasz erre az, hogy igenis, ma, a ránk nehezedő súlyos viszonyok kö­zepette, sőt azok dacára, nemcsak leéli, de lehet is takarékoskodni. Egy­felől, mert kellő beosztás mellett mindig kell maradni néhány fizezett fillérnek, másfelől pedig nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok háztar­tásban, eltérőleg a normális viszo­nyoktól, nem egy, hanem két, eset­leg három kenyérkereső van. A második ellenvetés, amelyet hangoztatni szoktak az, hogy a ta­karékosság ártalmára van az ipar­nak, a kereskedelemnek, mert csök­kenti a fogyasztást Hogy ez az el­lenvetés helyt nem áll, azt igen könnyű kimutatni. Azok, akik ezt mondják, elfelejtik egyrészt azt, hogy a takarékosság az egyén szem­­­pontjából nem jelent mást, mint egy vásárlásnak későbbi időre kitolását azzal, hogy több apró dolog helyett esetleg később nagyobb dolgot­ tud vásárolni. Ha valaki részt vesz egy karácsonyi takarékossági akcióban és újévtől kezdve félretesz, kará­csonykor annyiszor 12 pengőt fog tudni elkölteni, hogy családjának szükséges dolgokat, vagy gyermek­­ ker­ek- játékot vásároljon, mint­­ ahány pengőt havonként erre a célra meg tud takarítai. A kereskedő­nek, iparosnak megtakarítása üzemé­nek bővítését teszi lehetővé. Aki éve­ken át havonként egy bizonyos mér­sékelt összeget félre tud tenni, an­nak módjában lesz öregségére a maga és családja részére azt a kis hajlékot megszerezni, azt a saját otthont, amely mindenkinek leghőbb vágya. A kereskedő és az iparos elől tehát a megtakarított összeget nem vonjuk el, sőt növeljük az ő hasz­nukat is. Takarékoskodjunk tehát, mert a takarékossággal nemcsak az egyén, a kereskedő és az iparos ér­dekében, hanem a nemzet érdekében is cselekszünk. Ma pedig különösen fontos, hogy minden megtakarított fillérrel erősebb legyen a család, a nemzet. Újabb intézkedések kisipari kivitelünk növelésére Kisipari kivitelünk szempontjából a háborús viszonyo­kat tekintetbe véve, az eredmény telje­sen kielégítőnek mondható. A sza­badvalutájú orszá­gok elvesztése folytán a kisipari ké­szítményeink kivitele a háború óta főleg Németország, majd Törökor­szág, Svájc, Svédország és Bulgária felé irányul. A Kisipari Kiviteli Inté­zet, amely ilyen természetű expor­tunknak túlnyomó százalékát bonyo­lítja le, a kivitel eddigi eredményei­nek fokozására törekszik és ezen a téren máris sikerült olyan megállapodásokat létrehozni, amelyek biztosítják az elért eredmények gyarapítását. Berlinben, Bécsben, Kölnben, Düssel­dorfban és Danzigban folytak tár­gyalások a magyar kisipari termé­kek mennyiségének kontingentálása, főleg pedig az árak megállapítása dolgában. A tárgyalások teljes eredmény­nyel jártak. Most már ezek szellemében kell ide­haza megszervezni a kivitelt, illetve előkészíteni a termelést, hogy annak megfelelően lehessen ellátni az expor­tot a külföldi átvevők kívánságának megfelelő anyaggal. Csak olyan áru­kat helyezhetünk el a jelenlegi hábo­rús viszonyok között a külföldön, amelyeknek nyersanyaga idehaza is beszerez­hető. Ez a nagyon fontos szempont a közeljövőben a kisipari kivitelünk irányításánál teljes mértékben érvé­nyesülni fog, anélkül, azonban, hogy a kivitel eredményének további foko­zását hátráltatná, vagy meggátolná. Megalakult a gazdasági cselédek első fölubérlő szöve­kezet­e Felsőszászbereken alakult meg a gazdasági cselédek első földbérlőszö­­vetkezete és kibérelte a szolnok me­­gyei közjóléti szövetkezettől az itt lévő 2600 kat. holdas birtokot. A szövetkezetben 150 család vesz részt összesen kilencszáz taggal. Terv sze­rint a birtok jövedelméből csak 20 százalékot kapnak a tagok, a többit tartalékolják, hogy a földbirtokot később megvehessék. Ha beválik a bérlőszövetkezet, akkor ez lesz a leg­alkalmasabb módja a gazdasági cse­lédek földhözjuttatásának. Szeren­csés gondolat, hogy először hozzá­szoktatják a gazdasági cselédeket az önálló munkához, hiszen eddig csak utasításra dolgoztak. Ha az­után beválnak mint önálló gazdák, akkor örökáron megvehetik a földet, amelyen eddig dolgoztak.

Next