Magyar Élet Pártértesítője, 1943 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-01 / 1. szám
1943 JANUÁR 1. MAGYAR ÉLET PÁRTéRTESÍTŐJE • Hogyan látja az ország? Aidéki pártszervezetek vezetői folytatják a Pártértesítő hasábjain a magyar vidék helyzetéről, kívánságairól, hangulatáról szóló beszámolóikat. A takarékosság kötelesség Irta: H.., Kecskemét A takarékos ember két irányban teljesít kötelességet: egyrészt sajátmaga s családja irányában, másrészt pedig az ország közgazdasága érdekében nemzete javára. Saját maga és családja irányában azért kötelesség a takarékosság, mert csapások, betegségek esetén megadja az anyagi lehetőséget azok könnyebb elviselésére, másrészt pedig az éveken át gyűjtött tőke a takarékos ember öreg korára és esetleg halála esetén családja részére könnyíti meg az életfenntartást. Az ország érdekében az egész magyar nemzet szempontjából hazafias kötelesség a takarékosság, mert csak a takarékosság révén összegyűlő tőkéknek a takarékpénztárak és bankok által a termelés és elsősorban a hadi fontosságú termelés céljára eszközökt kihelyezése teszi lehetővé egyfelől a lakosságnak a szükséges javakkal való ellátását, amelynek célja a honvédségnek felszerelése. A hadsereg kellő felszerelése nemcsak annak átütő erejét fokozza, de nem szorul bizonyításra, hogy minél jobban van felszerelve a hadsereg, annál kevesebb a véráldozat és ígynyilvánvaló, hogy az egyes egyének megtakarított filléres háborúban a nemzet véráldozatát csökkentik. Nemzeti kötelesség a takarékosság azért is, mert a bankoknál és takarékpénztáraknál összegyűlő tőkéket kell magának az államnak is a hadviselés céljaira igénybe venni. Két ellenvetést szoktak felhozni, amikor a takarékosság kérdéséről szó van. Az egyik az, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett lehet-e beszélni takarékosságról? A válasz erre az, hogy igenis, ma, a ránk nehezedő súlyos viszonyok közepette, sőt azok dacára, nemcsak leéli, de lehet is takarékoskodni. Egyfelől, mert kellő beosztás mellett mindig kell maradni néhány fizezett fillérnek, másfelől pedig nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok háztartásban, eltérőleg a normális viszonyoktól, nem egy, hanem két, esetleg három kenyérkereső van. A második ellenvetés, amelyet hangoztatni szoktak az, hogy a takarékosság ártalmára van az iparnak, a kereskedelemnek, mert csökkenti a fogyasztást Hogy ez az ellenvetés helyt nem áll, azt igen könnyű kimutatni. Azok, akik ezt mondják, elfelejtik egyrészt azt, hogy a takarékosság az egyén szempontjából nem jelent mást, mint egy vásárlásnak későbbi időre kitolását azzal, hogy több apró dolog helyett esetleg később nagyobb dolgot tud vásárolni. Ha valaki részt vesz egy karácsonyi takarékossági akcióban és újévtől kezdve félretesz, karácsonykor annyiszor 12 pengőt fog tudni elkölteni, hogy családjának szükséges dolgokat, vagy gyermek kerek- játékot vásároljon, mint ahány pengőt havonként erre a célra meg tud takarítai. A kereskedőnek, iparosnak megtakarítása üzemének bővítését teszi lehetővé. Aki éveken át havonként egy bizonyos mérsékelt összeget félre tud tenni, annak módjában lesz öregségére a maga és családja részére azt a kis hajlékot megszerezni, azt a saját otthont, amely mindenkinek leghőbb vágya. A kereskedő és az iparos elől tehát a megtakarított összeget nem vonjuk el, sőt növeljük az ő hasznukat is. Takarékoskodjunk tehát, mert a takarékossággal nemcsak az egyén, a kereskedő és az iparos érdekében, hanem a nemzet érdekében is cselekszünk. Ma pedig különösen fontos, hogy minden megtakarított fillérrel erősebb legyen a család, a nemzet. Újabb intézkedések kisipari kivitelünk növelésére Kisipari kivitelünk szempontjából a háborús viszonyokat tekintetbe véve, az eredmény teljesen kielégítőnek mondható. A szabadvalutájú országok elvesztése folytán a kisipari készítményeink kivitele a háború óta főleg Németország, majd Törökország, Svájc, Svédország és Bulgária felé irányul. A Kisipari Kiviteli Intézet, amely ilyen természetű exportunknak túlnyomó százalékát bonyolítja le, a kivitel eddigi eredményeinek fokozására törekszik és ezen a téren máris sikerült olyan megállapodásokat létrehozni, amelyek biztosítják az elért eredmények gyarapítását. Berlinben, Bécsben, Kölnben, Düsseldorfban és Danzigban folytak tárgyalások a magyar kisipari termékek mennyiségének kontingentálása, főleg pedig az árak megállapítása dolgában. A tárgyalások teljes eredménynyel jártak. Most már ezek szellemében kell idehaza megszervezni a kivitelt, illetve előkészíteni a termelést, hogy annak megfelelően lehessen ellátni az exportot a külföldi átvevők kívánságának megfelelő anyaggal. Csak olyan árukat helyezhetünk el a jelenlegi háborús viszonyok között a külföldön, amelyeknek nyersanyaga idehaza is beszerezhető. Ez a nagyon fontos szempont a közeljövőben a kisipari kivitelünk irányításánál teljes mértékben érvényesülni fog, anélkül, azonban, hogy a kivitel eredményének további fokozását hátráltatná, vagy meggátolná. Megalakult a gazdasági cselédek első fölubérlő szövekezete Felsőszászbereken alakult meg a gazdasági cselédek első földbérlőszövetkezete és kibérelte a szolnok megyei közjóléti szövetkezettől az itt lévő 2600 kat. holdas birtokot. A szövetkezetben 150 család vesz részt összesen kilencszáz taggal. Terv szerint a birtok jövedelméből csak 20 százalékot kapnak a tagok, a többit tartalékolják, hogy a földbirtokot később megvehessék. Ha beválik a bérlőszövetkezet, akkor ez lesz a legalkalmasabb módja a gazdasági cselédek földhözjuttatásának. Szerencsés gondolat, hogy először hozzászoktatják a gazdasági cselédeket az önálló munkához, hiszen eddig csak utasításra dolgoztak. Ha azután beválnak mint önálló gazdák, akkor örökáron megvehetik a földet, amelyen eddig dolgoztak.