Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Sas Gyula - Sásdy-Schack Béla - Sáska János - Sasku Károly - Sass Árpád
577 várad c. napilap szerk.-je. 1895-től a Fővárosi Lapok, később a Pesti Napló munkatársa Bp.-en. 1898-tól ismét a Nagyvárad szerk.-je, 1907 —18-ban főszerk.-je. 1907-től a Petőfi Társ. tagja, 1920-tól titkára; a nagyváradi Szigligeti Társ. főtitkára, 1916-tól elnöke. 1918-tól Bp.-en élt. Az I. világháború alatt az Uher-filmgyár művészeti vezetője, dramaturgja, 1923-tól a Pesti Hírlap munkatársa volt. Ifjúsági munkákat (Tányértalpú koma sorozata Bocs Bálint álnéven) és filmforgatókönyveket is írt. Ismertebb filmjei: Az ingovány (1918); A megfagyott gyermek (1921); Bolond Istók (1921); Petőfi (Hevesi Sándorral, 1921). — F. m. Mesék a valóságról (versek, Nagyvárad., 1900); Házasságok (elb., Bp., 1895); Mai hősök (elb., Bp., 1902); A bölcs meg a bolond (elb., Bp., 1912); A nagy láz (r., Bp., 1926); Petőfi hegedűse (r., Bp., 1928). Sas Gyula (Jászberény, 1893. dec. 16.— Amur vidéke, SZU, 1943. aug. 26.), a kommunista mozgalom harcosa. Magántisztviselő volt. 1913-tól részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. Aktív résztvevője a Tanácsköztársaságnak. 1919 szept.-ében Bécsbe emigrált. 1920—21-ben Olaszokban Aquila néven végzett pártmunkát Palmiro Togliatti mellett. 1921-ben Ausztriába toloncolták, 1922-től Berlinben dolgozott a Varga Jenő vezette Világgazdasági Intézetben mint olasz referens. 1929 —31-ben Moszkvában a Kominternben dolgozott. E. Thälmann hívására visszatért Berlinbe és a Rote Fahne külügyi rovatának volt a szerk.-je. 1933-ban mint külföldit Németo.-ból kiutasították. Ettől kezdve Moszkvában az SZK (b)P (Szovjetunió kommunista (bolsevik) Pártja) Központi Bizottságánál, továbbá a Kominternben és a Világgazdasági és Világpolitikai Intézetben dolgozott. 1937. jan. 17-én koholt vádak alapján letartóztatták és tíz évre elítélték. Elméleti munkát írt a fasizmusról. Aquila néven írt elméleti munkái az Inprekorr (Internationale Presse-Korrespondenz), a Weltbühne, a Kommunistische Internationale stb. c. kiadványokban jelentek meg. Sásdy-Schack Béla (Miskolc, 1859. júl. II. —Bp., 1936. nov. 29.): tanár, a kereskedelmi szakoktatás úttörője. A bp.-i egy.-en nyert doktori és tanári oklevelet. 1886-ban Miskolcon kereskedelmi isk. tanár. 1887—93-ban a pozsonyi kereskedelmi ak.-n francia és angol nyelvet, 1894 —1898-ban a bp.-i kereskedelmi ak.-n m. és német kereskedelmi levelezést tanított. 1892-ben megindította a Kereskedelmi Szakoktatás c. folyóiratot. 1899-ben a kereskedelmi isk.-k főig.-ja, 1919-ben a vallás- és közoktatásügyi min.-ban a kereskedelmi oktatási ügyosztály főnöke, 1920-tól ismét főig. volt. Ő szervezte meg a kereskedelmi szaktanárképzést. Számos tanulmány és cikk szerzője. — F. m. Kereskedelmi iskoláink ... a millennium esztendejében (Bp., 1896); Kereskedelmi iskoláink múltja és jelene (Bp., 1903); A Magyar Kereskedők Könyve (I —IV., Bp., 1907 —1911); Das kommerziale Bildungswesen in Ungarn (Wien, 1913); A kereskedelmi szakoktatás története Magyarországon (Bp., 1930). — Irod. Traeger Ernő: S-Sch. B. emlékének (Bp., 1939); Deák Gábor: Sch. B. és a kereskedelmi szakoktatás (Borsodi Szle, 1962). Sáska János (?, 1770 — ?, 1825 körül): a magyar színészet egyik úttörője. 1789-től Nagyenyeden ref. teológus, majd az 1792-ben megalakult kolozsvári m. színtársulat tagja lett. 1798-ban az együttessel Debrecenben járt, majd Ernyi Mihállyal Pestre jött és 1807-ben a második m. társulatnál játszott. A pesti játék megszűntével Erdélybe tért vissza. — Irod. Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története (Kolozsvár, 1897). Lasku Károly (Felsőbánya, 1806 —Pest, 1869. júl. 22.): ügyvéd, mérnök, tanár, politikus, Széchenyi István munkatársa. Tanulmányait Debrecenben, Selmecbányán és a pesti Mérnöki Intézetben végezte, de mérnöki oklevelet nem nyert. 1836 — 1846 között az Építési Igazgatóság mérnökeként a Tisza felmérésénél dolgozott. 1842—44-ben átmenetileg Máramarosszigeten tanár. 1846-ban a szabályozási tervek felülbírálatára meghívott P. Paleocapa mellé rendelt szakértő, tolmács és Paleocapa jelentésének fordítója (Véleményes jelentés a Tiszavölgy rendezéséről, Pest, 1846). 1848-ban Széchenyi munkatársa a közmunka- és közlekedésügyi min.-ban. A szabadságharc alatt honvéd százados, s gerillacsapat szervezését bízták rá. Élete végén (1860-tól) az MTA korrektora. Matematikai, kultúrpolitikai és pedagógiai munkákat írt. Az utópista szocialisták, elsősorban Fourier eszméinek egyik első hazai terjesztője volt. Az 1854-ben kiadott illemtana tette nevét országszerte ismertté. Vízügyi vonatkozású kéziratait a bp.-i Országos Levéltár őrzi. — F. m. A tanítás alaptudománya (Pest, 1837 — 38); Törvények alaptudománya (Pest, 1841); Boldogságtudomány... (Buda, 1842); A kelet és nyugat népe . . . (Pest, 1842); Illendőségtan (Pest, 1854). — Irod. Lukácsy Sándor: Egy elfelejtett pedagógus: S. K. (Köznevelés, 1961. 24. sz.) Sass Árpád (Bp., 1896. szept. 1. —Békéscsaba, 1957. jún. 27.), festő. Tanulmányait Nagybányán kezdte, majd az I. világháború 3. Életrajzi lexikon II. Sass