Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
D - Daday András, Deési - Dajbukát Ilona - Dallos Ida - Dallos István - Dalnoki Ferenc
Daday András, Deési (Dés, 1889. okt. 28. —Bp., 1973. jún. 20.): orvos, orvostörténész. Orvosi tanulmányait a kolozsvári tudományegyb-en végezte. Erdélyből Bp.-re költözött (1920), ahol előbb kórházi, majd rendelőintézeti bőrgyógyász szak-, ill. főorvos volt. Fejezetek a magyar orvostörténetből, különös tekintettel közegészségügyünk kialakulására tárgykörből a szegedi tudományegy. magántanárrá habilitálta (1934) Az Orsz. Társadalombiztosító Intézet (OTI) ellenőrző orvosa volt. A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. állatorvosi osztályán az állatorvostan történetének volt a szakelőadója (1938—44). Orvos- és állatorvostörténeti kutatással foglalkozott. Több orvostörténeti kiállítás megszervezése után a világ első állatorvostörténeti múzs át hozta létre. Tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Kórháztörténeti könyvének kézirata a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár birtokában van. Orvosi és tudománytörténeti működésén kívül mint a Szabadság téri ref. egyház világi főgondnoka (1961—73) is tevékenykedett. Érdemeiért a Weszprémi István-emlékéremmel tüntették ki (1958). — F. m. Adatok a keleti marhavész elleni küzdelmünk történetéhez (Bp., 1939). — Irod. D. A. (Magy. Állatorvosok L., 1973)Dajbukát Ilona (Piskitelep, 1892. nov. 14. —Bp., 1976. jan. 22.): színésznő, érdemes művész (1964). 1906-ban került a Thália Társaságba, itt játszotta első szerepét, egy szobalányt Ibsen Nórájában. Férjhezmenetele után 1919-ig nem lépett színpadra, ekkor Bíró Lajos Francia négyes c. darabjában játszott. 1924-ben újabb házasságot kötött, férje Bársony István színész-rendező volt. A harmincas évek közepétől háttérbe szorult. A felszabadulás után kezdett újrajátszani. 1945-től 1947-ig a Fővárosi Operettszínház, 1949-től 1964-ig, nyugdíjba vonulásáig a Madách Színház tagja volt, de visszavonulása után is vállalt egy-egy szerepet, utoljára G. B. Shaw Tanner John házassága c. darabjában (1972). — írod. (G. M.): Az anyaszínésznő (Film, Színház, Muzsika, 1964. ápr. 3.). Dallos Ida (Bp., 1905. okt. 28.—Bp., 1944 vége): a munkásmozgalom mártírja, textilmunkás. A textilmunkás-szakszervezetben a kommunista ellenzék táborába tartozott. Részt vett több sztrájkban, 1928-tól a KMP tagja volt. A negyvenes években bekapcsolódott a munkásművelődési mozgalomba. Több forradalmi szellemű dalszöveget írt, ezért 1941-ben a rendőrség letartóztatta. Kiszabadulása után, bár maga is állandó hatósági zaklatásnak volt kitéve, segítette a bujkáló kommunistákat. 1944 őszén a nyilasok elfogták és meggyilkolták. Bp. IV. kerületében kultúrotthont neveztek el róla. — Irod. Faragó Zsuzsa: Megölték a megvalósulás hajnalán (Magy. Pamut, 1957. okt. 7.); Friss Istvánné: Emlékezés D. I.-ra (Textilmunkás, 1965. febr. 2.). — Szt. Földes Mihály: Virradat a város felett (Bp., 1975). Dallos István (Nyitra, 1901. dec. 25.— Nyitra, 1972. ápr. 21.): csehszlovákiai magyar író, újságíró. Isk.-i tanulmányait Nyitrán végezte, s ott lett újságíró is. 1921-től a Népakarat, 1924-től a pozsonyi Magyar Újság munkatársa, az 1930-as években a Prágai Magyar Hírlap, a háború éveiben a nyitrai Magyar Hírlap szerk.-je volt. Versei és prózai írásai több mo.-i és szlovákiai lapban jelentek meg. Életre hívója volt a nyitrai Híd-Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulatnak. A Híd történetéről készült emlékirata értékes adalék a csehszlovákiai m. irodalom történetéhez. 1945 után a szlovákiai m. lapokban folytatta írói-újságírói tevékenységét. Könyvsorozatot és antológiát szerk. — M. A nyitrabarsi palóc félsziget (néprajzi tanulmány, Nyitra, 1938); A Híd vallomása (emlékirat, Pozsony, 1969). — írod. Csanda Sándor: Első nemzedék (Pozsony, 1968). Dalnoki Ferenc (Krakkó, 1895. jún. 22.— Bp., 1973. szept. 23.): újságíró. A kereskedelmi isk.-t Lipcsében végezte (1914). A Pester Lloyd munkatársaként mint idegenforgalmi újságíró tevékenykedett. 1946-tól