Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
O - Ökrös Sándor - Ölvedi János - Örkény István
685 Ökrös Sándor (Debrecen, 1902. márc. 6.-Nádudvar, 1987. máj. 8.): orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1952). Tanulmányait szülővárosában végezte, ahol 1927-ben orvosi diplomát szerzett. Már 1923-tól a debreceni kórbonctani intézetben működött, ahonnan 1936-ban a Törvényszéki Orvostani Intézetbe került. 1934-ben a kórbonctan, 1942-ben az igazságügyi orvostan tárgyköréből magántanári képesítést szerzett, 1941-ben rk. tanári címet kapott. 1944-ben a Törvényszéki Orvostani Intézet megbízott vezetője, 1947-től r. tanárként ig.ja, 1958-1969 között a bp.-i Igazságügyi Orvostani Intézet tanszékvezető tanára és ig.-ja. Kutatásai a korróziós technikára, a vitális és szupravitális szövettanra, az új lécrajzolatok összehasonlító vizsgálatára irányultak. Tudományos munkásságát közel 130 közlemény jelezte. Egyik alapítója volt a M. Pathológusok Társaságának, a M. Igazságügyi Orvostani Társulatnak, amelynek később elnöki tisztségét is viselte. A Nemzetközi Igazságügyi Orvostani Társulatnak 1957-1970 között elnöke, majd díszelnöke volt.F. m. The Heredety of Papillary Pattern (Bp., 1965). Ölvedi János (Érsekújvár, 1914. júl. 20.-München, 1983. ápr. 22.): újságíró. Tanulmányainak elvégzése után a Magyar Szemle munkatársa. 1938-tól Jaross Andor személyi titkára, később a szófiai m. követség munkatársa. 1945-től Németo.-ban, majd az USA-ban élt, 1951-től 1970-ig Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársa. Külső munkatársa volt a Katolikus Szemlének, az Irodalmi Újságnak és az Új Látóhatárnak.F.m. Magyar Föld - magyar nép. A megnagyobbodott Magyarország községeinek adattára (szerk. Csuka Zoltánnal, 3. kiad., Bp., 1943); Levelek a számkivetésből (München, 1947); Az ismeretlen légió (tanulmányok, München, 1948); Naplemente. Magyarok Szlovákiában (New York, 1985).Irod. Borbándi Gyula: Ö.J. (Új Látóhatár, 1983. 4. sz.); Haas György: Ö. J. (Irodalmi Újság, 1983. 3. sz.);Szamosi József: Ö.J. (Nemzetőr, 1983. máj. 15.); Borbándi Gyula: Búcsú Ö.J.-tól (Katolikus Szle, 1983. 2. sz.); Örkény István (Bp., 1912. ápr. 5.-Bp., 1979. jún. 24.): író, József Attila-díjas (1955, 1967), Kossuth-díjas (1973). Gimnáziumi tanulmányait a bp.-i Piarista Gimn.-ban végezte, 1930-ban beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára, 1932-ben megszakítva itteni tanulmányait a gyógyszerészeti karra iratkozott át, s ott kapott diplomát 1934-ben. Ez évben részt vett a Keresztmetszet című folyóirat alapításában, itt jelentek meg első írásai. 1937-ben a Szép Szóban jelent meg Tengertánc című elbeszélése, ő maga ettől az időponttól számította írósága történetét. 1938-ban Londonban, majd 1939-ben Párizsban élt, meglehetősen nyomorúságos körülmények között. Szeptemberben, a háború kitörése után tért vissza, beiratkozott ismét a műegyetemre, s 1941-ben szerzett mérnöki diplomát. 1941-ben jelent meg első kötete, melyben elbeszéléseit gyűjtötte egybe (Tengertánc, Bp.). 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, itt vészelte át a voronyezsi offenzívát, s két évig a Tambov melletti fogolytáborban élt. 1945-ben került át Moszkva mellé, Krasznogorszkba, s ismét írni kezdett. Itt készítette el Voronyezs c. színművét, a Lágerek népe c. szociográfiáját és önvallomásait Emlékezők címmel. Ez utóbbit egy társával juttatta haza s 1946-ban adták ki Amíg idejutottunk (Bp.) címmel. 1946 karácsonyának más- Ottlik Géza Örkény István Örkény