Régi-Új Magyar Építőművészet, 2019 (1-6. szám)
2019 / 3. szám
14 is a szállodai előcsarnok-kávézó szerves része lett. Az üvegezett kupola természetes megvilágítást kap az első emeleti teraszos belső udvarból, az acélszerkezetű üvegtégla dongaboltozat fénytechnikai bravúrral tervezett, természetesnek ható, de mesterséges megvilágítással épült. A passzázs felett, a mezzanin szinten kaptak helyet az éttermi különtermek és az igazgatás irodái. Az 1. emeleten található a wellness- és fitneszrészleg, a második emeleten a konferenciaközpont méhsejt alakú terme. A meglévő utcai homlokzat kerámia szobrait, a tornyok és az erkélykorlátok kerámia elemeit, a réz díszítéseket, az üvegmozaik és mázas téglaburkolatú felületeket gondosan restaurálták, sokszor a törött elemek újra felhasználásával, kiegészítésével. A belső eredeti kerámia, réz és öntött vas, kő és vakolat díszeket, falfestéseket is mind-mind rendbe tették, Kelecsényi Gergely vezetésével restaurátorok csapata dolgozott rajta több éven át. A közel 250.000 kerámia- és majolikaelem helyreállítása, a törött elemek kiegészítése speciális, hidegen alkalmazható kerámia pasztával történt, így nem kellett minden darabot újra kiégetni. Az erkélykorlátokat és kerámiaelemeket felújított acélszerkezetre szerelték, mint az eredeti épületen. A faredőnyös, túlnyomó részt egyesített szárnyú ablakok rossz állapotúak, sérültek és hiányosak voltak. Ezeket az eredeti geometria megtartása mellett újragyártották, de korszerű faszerkezettel, hő- és hangszigetelő háromrétegű üvegezéssel, rejtett tokos külső, elektromotoros rolós árnyékolóval. Az utcára néző földszinti eredeti portálok sem maradtak meg, csak a hatvanas években elvégzett átépítés silány minőségű szerkezetei, kivéve a néhány megmaradt, eredeti tölgyfa ajtószárnyat és felülvilágítót. A portálokat fémszerkezettel gyártották újra, amely követi az eredeti épület formavilágát, és hajlított fekete üvegbetétekkel, visszaépítve a restaurált tölgyfa ajtólapokat. A déli oldalon, a Kígyó utca felé a kibillenthető szerkezetű árnyékoló ponyvákat szintén újragyártották, a meglévő támaszkonzolokat díszítő arasznyi ún. „bólogató mór” szobrocskáinak gondos restaurálása mellett. Ugyancsak visszakerültek az eredeti fém-üveg szerkezetű íves utcai kirakatdobozok. A Petőfi Sándor utca és a Kígyó utca felőli bejáratok felett függesztett, leheletfinoman mintázott edzett üveg, fémszegélyű előtetők árulkodnak a kortárs beavatkozásról, de az „építészet” az egész épületben szinte láthatatlan, a tervezők tisztelettudóan alkalmazkodtak az eredeti tervezői koncepcióhoz - az eredmény: varázslatosan felújított épület, számos elegáns részlettel. Aki teheti, üljön be az előcsarnokba kávézni vagy sütizni, csodálja meg pompázatosan helyreállított paszszázs világát, adózzon Schmahl Henrik és a budapesti századforduló építészeti zsenijének, és vele együtt érezze át szecessziós köntös mögé bújtatott 21. századi építészet friss leheletét... Az utcán sétáló pedig emelje fel tekintetét, csodálja meg az épület díszes kerámia homlokzatát, a szobrokat, adózzon tisztelettel a régi és mai építészmestereknek. FOTÓ: MOLNÁR PÉTER FOTÓ: MOLNÁR PÉTER Lásd még: Torma Ágnes: Schmahl Henrik három épülete a mór művészet 19. századi recepciónak tükrében. In: Ars perennis 2010. Fiatal művészettörténészek II. konferenciája, Budapest, 2009. november