Magyar Figyelő 1911/2
Dr. Kallós Ede: A kontár történetírás és a köztudat
A kontár történetírás és a köztudat. A történelmi értékelés módszeréhez. Irta: Dr. Kallós Ede. Szokás ugyan a művészet, tudomány, politika küzdőterén az ellentábornak — melyet itt forradalmároknak, ott újítóknak, itt ellenzéknek, ott kritikának neveznek — szemére vetni, hogy a békés, nyugalmas fejlődést a maga támadó, bomlasztó munkájával megakasztja, de ezt a panaszt csak az ösztönszerű kényelemszeretet diktálja, a Newton-féle «tehetetlenségi törvény» e szeretetreméltó lelki megfelelője. A létfeltételekkel igazán rendelkező kormánypolitika, tényleg a lélek mélyéből fakadó művészet, módszeresen megalapozott tudomány eszmei szempontból csak nyerhet a támadóival való harcban, mert ami a viadal során veszendőbe megy, az amúgy sem volt életképes elem, tehát isten neki! — de az életerős, az életre hivatott megállja a helyét. Az őszinte meggyőződés csak óhajthatja e kiválást. A történelmi világfelfogás s az ennek alapján álló tudományosság sem ijed meg azoktól a támadásoktól, melyeknek az ellentábor (e világfelfogás tagadói, e tudományosság megvetői) részéről ki van téve. Sőt várjuk a támadásokat, hogy igazunkat annál hathatósabban bizonyíthassuk. E lap hasábjain is már nem egy paráde csattant el ez irányban. — Tehát tisztelet, becsület a nyílt, őszinte ellenségnek! De vannak álruhás támadóink is, még pedig nem is kis számban. Azokat a munkákat értem ez alatt, melyeknek szerzői egész világfelfogásukkal a történelmi folytonosság ellen küzdenek