Prinz Gyula: Magyar földrajz 3. Az államföldrajzi kép. Tárgymutató az 1-3. kötethez - Magyar föld, magyar faj 3. (Budapest, 1938)
Az ország felosztásának államterületei
AZ ALFÖLDI MEGYÉK ÉS VÁROSOK mag, az igazi város minden kellékével, és mellette Közép-Európa legszebb egyetemi városnegyedével. A két tábla között a Tisza mélyebb síksága van. Ez a Jászság—Nagykunság felsődiluviális terrasza, melyen a szabályozás előtt óriási meanderekben kanyargód a Tisza, árvizeivel megtermékenyítve napi járóföldre a legelőket. A szabályozás óta ezek mentesültek az árvizektől, de ahová ma a Tisza vize már nem ér, ott a szikesedés tette a földet kisebb értékűvé. Tokajtól Szegedig a megrövidült Tisza mentén szintén színtiszta magyarság lakik az előbbeniekhez hasonló gazdasági körülmények között és településekben. Itt is feltűnnek a térképeken a nagyfalvak sajátságos, kerekded alaprajzai, a puszták helyét pedig itt is szántóföldek és a tanyák zsupfedeles sárházai váltották fel. Jászberény, Szolnok, Karcag északon, délen pedig Szentes, Csongrád, Makó és Hódmezővásárhely a legnagyobb mezővárosok, helyesebben városfalvak. Ebből a típusból az 1878. évi nagy árvíz pusztítása után nyugateurópai városi alaprajzzal újraépült Szeged bizonyos mértékig kiemelkedni látszik. Bár itt is csak a polgárság kétharmada lakik a városban, s fele ennyi a tanyás, s a városmagot itt is a vályogházak széles karéjjal veszik körül, maga a belváros azonban már mind terjedelménél, mind arculatánál fogva a kisebb középeurópai történetnélküli újvárosok között alig marad hátra. A Kolozsvárról idetelepített egyetem kulturális szintjén is nagyot emelt. Ezzel szemben az államhatár nemcsak vonzásterületének felét vágta le, hanem egészében határvárossá tette, ami Délkelet-Európában különösen erősen érezhető a városok fejlődésében. A Maros és Körös közén már csak kisebb terület maradt a királyság határaiban, a török háborúk után hátramaradt pusztaságok egyike. Éppen ezért itt, bár magyar többségű, de elég vegyes nemzetiségekkel kevert gyarmatos lakosság van. A közel 5.200 km 2 területen elég sűrű lakosság él most. Ebből magyar 78%, német 3,4%, tót 14,4%, oláh 27%, szerb 0-7, russzin 0-5%. Legtöbbje kimért, sakktáblás alaprajzú faluban is lakik, mint a XVIII. század telepesei többnyire. Egy másik ilyen, nem színtiszta magyar terület a bácsi, Baja körül. Itt a Dunának és az új határnak szögletében 2236 km 2 területen mélyen a királysági átlag alatt maradó sűrűséggel (62) 140.000 ember él főleg kukorica- és.