Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-04 / 23. szám

14 Kastl magyar iskolája ...lássátok és halljátok egymást” Az észak-bajorországi Kastl­­ban hosszú évtiedek óta ma­gyar gimnázium oktatja a diák­ságot. A magyar iskolaszék 99 évre bérli a gimnázium épületét a bajor kormánytól. A 270 tanu­lót főleg magyar tanárok tanít­ják. Konzervatív valláserkölcsi nevelésben részesülnek, de a kor igényeinek és eszméinek megfelelő a szakmai és a morá­lis nevelés. A világ egyedüli olyan iskolá­ja, ahol 16 ország magyarságá­nak a gyerekei tanulhatnak. Az oktatás tartalmi minőségét jelzi az is, hogy a bajor Oktatási Mi­nisztérium az Európa Tanács fi­gyelmébe fogja ajánlani, mint az öt iskolamodell egyikét. A kastli gimnázium a magyar ok­tatásnak egyik végvára Német­országban. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetségének vezetősége úgy döntött, hogy ebben a 2800 la­kosú kis faluban rendezi meg kongresszusát. Meghívást ka­pott dr. Csapody Miklós, az MDF országgyűlési képviselője is. Ez a szövetség harminc évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a Németországban élő magyarságot összefogja. Ma már a több mint 120 ezer ma­gyar szervezeteit, egyesületeit, asztaltársaságait tömöríti, Aachentől Stuttgartig. - Évek­kel ezelőtt ismerkedtem meg a szövetség elnökével és több más vezetőjével - mondta a képviselő. A szövetség vezetői­vel való megismerkedésből ba­rátság lett, s többek között ezért is kaptam meghívást a tanács­kozásra. Ugyanakkor Kastlban az MDF parlamenti képviselő­­csoportját is én képviselhettem. - A kongresszuson megvitattak olyan témákat, amelyek rendezet­tebbé tehetik a két ország magyar­ságának szellemi és kulturális kap­csolatát? - A központi szövetségben dolgozó magyarság célja, hogy az évek során fölhalmozott mo­rális és szakmai hitelükkel, anyagi eszközeikkel, kapcsola­taikkal segítsék a magyarorszá­gi átalakulást. A szellemi rend­szerváltoztatást már elősegítet­te a maga módján Kastl és a volt emigráció egyaránt. Ugyanak­kor fölmerült az a kérdés is, hogy miután az emigrációnak a politikai mandátuma lejárt, a külföldön élő magyarság mi­nek nevezheti magát? Asszoci­áltak a Márai Sándor által írt Halotti beszédre, mely arról szól, hogy lehullanak az ékeze­tek a magyar nevekről. A „volt emigrációban" élők úgy érzik, hogy számukra Magyarország már nemcsak anyanemzet, ha­nem anyaország is. Az itt élők nem hazatelepülőként, hanem németországi magyarként akarnak segíteni az országnak, és a most felnövő generációt is erre nevelik. Épp ezért a tanács­kozás egyik kérdése az volt, hogy a központi szövetség ho­gyan újuljon meg? A legköze­lebbi feladat, hogy az ott élő magyar egyesületek, társasá­gok megismerjék egymást, a kulturális és baráti kapcsolataik kialakuljanak. Pontos képet szeretnének kapni az ottani magyarságról, a lélekszámáról, a problémákról azért, hogy­­ az érdekképviseletet a hivatalos szerveknél elláthassák, hogy tudjanak egymásról, mint ahogy Szépfalusi István egyko­ri felmérésének a címe mondta: „Hogy lássátok és halljátok egymást!" Ez a mondat a várvi­déki magyarokról szólt, de a szétszóratásban és itthon is, mindenütt érvényes gondola­tot fogalmazott meg. Az az el­képzelés is megfogalmazódott, hogy a Németországban élő magyarságot népcsoportnak is­mertessék el. Céljaik közé tarto­zik még az is, hogy felszámol­ják a korábbi ellentéteket ma­gyar honfitársak között, mert a Kádár-rendszer köztük is érvé­nyesítette bomlasztó hatását. Sokan voltak ugyanis, akik a Magyar Népköztársaság nagy­­követségének a szükségesnél vagy az „illendőségnél" sokkal otthonosabban mozogtak ak­kor, amikor a száműzöttek kí­nosan kerülték az efféle kap­csolatokat. A szövetségnek bár­ki tagja lehet, aki a célokat elfo­gadja, és aktívan dolgozik ér­tük. A vezetőség úgy szeretné, hogy az egyetemes magyarság­gal a Magyarok Világszövetsé­gén keresztül tartják a kapcso­latot, és azt is tervezik, hogy a jövőben kialakítják a világszö­vetség egyik nyugat-európai tagozatát. Kiemelték, és ezzel is teljesen egyetértek, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a vi­lágszövetség megújul. Az a vé­leményük, hogy a decemberi közgyűlés óta a belső tisztulási folyamat még mindig nem ért véget. A jelenlegi eredmények­kel nem elégedettek, mert a bel­ső harcok veszik el az energiát az érdemi munkától, s amiatt csalódtak. Szerintük nem a sze­mélyi kérdések az elsődlege­sek. Ezek csak konzekvenciái lehetnek a teljes átalakításnak. Az MVSZ-nek csak a neve ma­radhat. - Mi a jelentősége a kongresz­­szusnak? - Bebizonyosodott, hogy az „emigrációban" élők tevékeny­sége hasznossá válhat, mert a befogadó társadalomban az ál­taluk kiépített erkölcsi, anyagi kapcsolatok gyümölcsözőek le­hetnek számunkra. A jelenlé­vők elmondták, hogy aggód­nak Magyarország sorsáért, és úgy „élnek" köztünk, hogy a tá­volból segítik az ország előbbre jutását. Pécsi Krisztina Kastl Az iskola egyik tanterme A diákok táncbemutatója Magyar Fórum 1992. június 4. Kossuth Alapítvány Kilencven tavasz, kilencven nyár A LILA ORGONÁK a kert­ben. A fehér virágszirmaikat szóró gyümölcsfák. A nekiten­­dült zöldek. Mondják, a május a legszebb hónap. És az érdi kertben fürgén topogó kicsi öregúr kilencvenedszer éli át a természetnek ezt a nagy tavaszi szín- és illatáradatát. KILENCVEN TAVASZ! Hoitsy Andor, nyugalmazott posta műszaki főellenőr ennyi­nek a birtokosa. Hinnénk, ka­rosszéke mélyén visszame­rengve tölti már a napjait. Igaz, együtt él a múlttal, de serény a mában is. Tavaly adta ki verses­könyvecskéjét. Gyöngyvirágos tavaszt várom/Hisz tavasz az élet, / Emlékszel-e amikor én öleltelek, / Csókoltalak téged?" - szól az egyik strófa, amelynek hallatán tán néhai Fráter Lóránt is meg­pengette volna dalszerző hang­szerét. Még az utolsó vers is - tavaly íródott, tavasszal - az el­ső szerelmet idézi... Érzelmek, indulatok lobog­nak a vékonyka emberben, de korántsem csak ily' magánter­­mészetűek. Valósággal törté­nelmi küldetésként viseli, hogy nagy Kossuthunk családjának sarja. Nagyanyja Kossuth Sa­rolta, unokahúga volt Kossuth Zsuzsannának és Lajosnak. „Nagyapám, Hol­ssy Miksa egy vizit alkalmával Kossuth Lajosék­­nál ismerkedett meg Saroltával, és 1848. január 21-én kötöttek házas­ságot Kassán" - regéli Andor bá­csi, miközben az egyik doboz­ból máris előkutatja a házasság­­levelet. Dobozok, dossziék, tab­lók, kisbőrönd, nagybőrönd tölti meg a szobát, s mind tele családi ereklyékkel, fakult do­kumentumokkal, ódon fotog­ráfiákkal. MINDEZ NEM MARADT holt lerakat. Andor bácsi évtize­­dekig járta az országot, előadá­sokat tartott Kossuth Lajos éle­téről, emigrációjáról mindenfe­lé, iskolákban, művelődési há­zakban. „Nagyon-nagyon tetszett minden amit el tetszett mesélni ne­künk. Köszönöm szépen, hogy megismerhetem." - írta be Sámi Móni iskoláslányka Andor bácsi vendégkönyvébe 1986-ban. A másik nagy témakör, amelynek beszédes emlékei itt zsúfolódnak a homályos kis szobában: Érd. Ötven eszten­deje él e helyütt, máig tevékeny lokálpatriótaként. Most füstö­lög, mert gyűjteményének jö­vőjét nem látja biztosítva. Pe­dig a történészek szakvélemé­nye: „Javasoljuk a gyűjtemény vé­detté nyilvánítását, és a megyei múzeumnak, illetve Érd városá­nak, hogy lehetőségeikhez képest gondoskodjanak sorsáról." Nem múlik esztendő ese­mény nélkül. 1989 szeptembe­rében A Kossuth Mauzóleum­ban Kossuth Zsuzsanna emlék­tábláját avatták, és az ünnepé­lyes megemlékezésen Andor bácsi is beszédet mondott. 1990-ben megszerveződött a Kossuth Alapítvány, amelynek alapító tagja. Tavaly koszorú­zás a Görgey síremléknél. Gör­gey? „A Görgey család fölkeresett, hogy meg szeretnék koszorúzni Kossuth sírját­­ a megbékélés je­gyében. Engem és Kossuth Lászlót pedig fölkértek, hogy mint a Kos­suth család leszármazottai, koszo­­rúzzuk meg Görgey sírját a megbé­kélés jegyében." S NINCS LEÁLLÁS. A vé­konyka ujjak iratkötegeket, bo­rítékokat bontogatnak. „Renge­teg írásom van, amit kellő segítség híján nem tudtam publikálni." Életrajzok, műszaki tanulmá­nyok, oktatási módszertani ja­vaslatok. „Andrásfalvy miniszter úr nem is válaszolt"- panaszolja. Felfénylő szemekkel mutatja viszont a minap kapott levelet Antall Józseftől: „Érdeklődéssel ta­nulmányoztam a betekintésre meg­küldött dokumentumértékű irato­kat. " Andor bácsi büszke, akár­ha kitüntetést kapott volna: „A sok munkája mellett érdemesnek tartotta az én dokumentumaimat is megnézni. Nagy elismerés ez ne­kem..." Júniusban lesz a kilencvene­dik születésnapja. Csatlako­zunk mi is a miniszterelnök jó­kívánságához: „Kívánok Önnek további eredményes alkotó éveket." - Jász - ­ TEJBENJÁRÁS Nem emlékszem pontosan, mikor, talán esz­tendeje lehet, hogy kiderült, nálunk sok a marha. Mielőtt bárki megsértődne, sietve leszögezem, a marha szót ezúttal nem átvitt értelemben haszná­lom. Konkrétan szarvasmarhára gondolok, még pontosabban e jámbor állat nőnemű egyedére, a tehénre. A sok tehénből kifolyólag (jobban mondva kifejőleg) a tejünk is sok. Legalábbis ezt állították azok, akik annak idején rávették a rá­szedhető embereket, hogy jöjjenek fel a Parla­menthez, és ott locsolják be a tejet a kanálisba. Ez különösen azokat töltötte el meghitt örömmel, akik szívesen fogyasztanának több tejet, csak nem bírja a pénztárcájuk. Mert hát a tej olcsó annak, aki feji, de drága annak, akit fejnek. És itt most nem a marhára gondolok, hanem a jámbor vásárlóra. Igaza van annak is, aki olcsónak találja, meg annak is, aki drágállja. A két árnak ugyanis vajmi kevés köze van egymáshoz. A paraszttól olcsón veszik, a városi polgárnak drágán adják azok, akik a hasznot lefölözik. Ők azok, akik kiöntették a drága nedűt a félrevezetett emberekkel. Azt vi­szont már nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy minden gazdának, aki lemészárolja a tehenét, tízezer forintot ajánlott fel az államkasszából, ez­zel is bizonyítva, hogy nálunk igenis, sok a mar­ha. Napirendre is tértem a dolog felett. A tej nem kenyerem, vagyis nem abból élek, magam csak szívesen fogyasztom. Vessenek meg érte, de én akkor sem lettem hűtlen a tejhez, amikor a sört így reklámozták: „IGYON SÖRT! A SÖR FOLYÉ­KONY KENYÉR!" - jómagam maradtam a folyé­kony tehén mellett. Most is csak az olcsóbb tejet drágállom, hiszen tudvalévő, hogy a sima tartós tejért többet kérnek, de legalább fogyasztható. Csak hát tartós tej nem mindig kapható. Pedig - úgy vélem — érdemes lenne többet előállítani belőle, mert, mint a példa bizonyítja, többre is akadna vásárló. Manapság az élelmesebb kereskedők már nem szeretik, ha a vevő igényeit nem tudják kielégíte­ni. Kerül, amibe kerül, beszerzik az árut, ha van rá kereslet. így történhetett, hogy az élelmiszer­­boltok polcain megjelent a francia tej. Gusztusos, s hajdani tejesüvegek formáját utánzó műanyag flakonban, francia felirattal, litere 62 kemény ma­gyar forintért, mert hát a nyugati marha nyugati tejéről van szó. Igaz, az íze inkább a tejporgyárat idézi, mint a szénaillatú mezőt, de hát tej ez is. Az ára is érthető, hiszen messziről hozták, a franc­ból... Akkor most nem tudom: sok-e nálunk a mar­ha, vagy kevés? Vajon nem lenne-e érdemesebb marhát hozni Franciaországból (vagy netán fran­­cia-svájcból), hiszen a magyar fejőnő fizetése ki­sebb, a marha ideszállítása olcsóbb, még tán gya­log is megoldható. De azt sem tartom kizártnak, magyar tejet árulnak francia felirattal. Bár a gusztusos csoma­golás ellentmond ennek. De ki tudja... Lehet, hogy beindult egy új tejcsomagoló gépsor, amely francia nyelvterületre fog termelni, és a próba­­üzemeltetés termékét dobták hazai piacra. Ne értsenek félre, engem egyáltalán nem za­var, ha francia tejet árul a magyar, például a Meinl. Nem ódzkodom én a külhoni árutól. Szí­vesebben iszom francia konyakot, mint magyart, az orosz kaviárt is előnyben részesítem a magyar ikrával szemben, nem zavar, ha teám Indiából, benzinem a Közel-Keletről származik. De hogy már a tej se a Riskától származzék, hanem a... mit tudom én, Marie-Josephine-től, ezt már túlzott luxusnak érzem. Hozzunk csak be angol szövetet, japán videót, német autót, olasz fagylaltot, svéd acélt, holland tulipánt, minden szépet és jót, ami szem-szájnak ingere... de a tej, a kenyér, a bor hazai földből a legjobb. A tej különösen. Mert lehet, hogy szerények vagyunk. De hogy nincs elég marha nálunk, azt senki se merje állítani! Szuhay Balázs

Next