Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-04 / 23. szám
14 Kastl magyar iskolája ...lássátok és halljátok egymást” Az észak-bajorországi Kastlban hosszú évtiedek óta magyar gimnázium oktatja a diákságot. A magyar iskolaszék 99 évre bérli a gimnázium épületét a bajor kormánytól. A 270 tanulót főleg magyar tanárok tanítják. Konzervatív valláserkölcsi nevelésben részesülnek, de a kor igényeinek és eszméinek megfelelő a szakmai és a morális nevelés. A világ egyedüli olyan iskolája, ahol 16 ország magyarságának a gyerekei tanulhatnak. Az oktatás tartalmi minőségét jelzi az is, hogy a bajor Oktatási Minisztérium az Európa Tanács figyelmébe fogja ajánlani, mint az öt iskolamodell egyikét. A kastli gimnázium a magyar oktatásnak egyik végvára Németországban. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a Németországi Magyar Szervezetek Központi Szövetségének vezetősége úgy döntött, hogy ebben a 2800 lakosú kis faluban rendezi meg kongresszusát. Meghívást kapott dr. Csapody Miklós, az MDF országgyűlési képviselője is. Ez a szövetség harminc évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy a Németországban élő magyarságot összefogja. Ma már a több mint 120 ezer magyar szervezeteit, egyesületeit, asztaltársaságait tömöríti, Aachentől Stuttgartig. - Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg a szövetség elnökével és több más vezetőjével - mondta a képviselő. A szövetség vezetőivel való megismerkedésből barátság lett, s többek között ezért is kaptam meghívást a tanácskozásra. Ugyanakkor Kastlban az MDF parlamenti képviselőcsoportját is én képviselhettem. - A kongresszuson megvitattak olyan témákat, amelyek rendezettebbé tehetik a két ország magyarságának szellemi és kulturális kapcsolatát? - A központi szövetségben dolgozó magyarság célja, hogy az évek során fölhalmozott morális és szakmai hitelükkel, anyagi eszközeikkel, kapcsolataikkal segítsék a magyarországi átalakulást. A szellemi rendszerváltoztatást már elősegítette a maga módján Kastl és a volt emigráció egyaránt. Ugyanakkor fölmerült az a kérdés is, hogy miután az emigrációnak a politikai mandátuma lejárt, a külföldön élő magyarság minek nevezheti magát? Asszociáltak a Márai Sándor által írt Halotti beszédre, mely arról szól, hogy lehullanak az ékezetek a magyar nevekről. A „volt emigrációban" élők úgy érzik, hogy számukra Magyarország már nemcsak anyanemzet, hanem anyaország is. Az itt élők nem hazatelepülőként, hanem németországi magyarként akarnak segíteni az országnak, és a most felnövő generációt is erre nevelik. Épp ezért a tanácskozás egyik kérdése az volt, hogy a központi szövetség hogyan újuljon meg? A legközelebbi feladat, hogy az ott élő magyar egyesületek, társaságok megismerjék egymást, a kulturális és baráti kapcsolataik kialakuljanak. Pontos képet szeretnének kapni az ottani magyarságról, a lélekszámáról, a problémákról azért, hogy az érdekképviseletet a hivatalos szerveknél elláthassák, hogy tudjanak egymásról, mint ahogy Szépfalusi István egykori felmérésének a címe mondta: „Hogy lássátok és halljátok egymást!" Ez a mondat a várvidéki magyarokról szólt, de a szétszóratásban és itthon is, mindenütt érvényes gondolatot fogalmazott meg. Az az elképzelés is megfogalmazódott, hogy a Németországban élő magyarságot népcsoportnak ismertessék el. Céljaik közé tartozik még az is, hogy felszámolják a korábbi ellentéteket magyar honfitársak között, mert a Kádár-rendszer köztük is érvényesítette bomlasztó hatását. Sokan voltak ugyanis, akik a Magyar Népköztársaság nagykövetségének a szükségesnél vagy az „illendőségnél" sokkal otthonosabban mozogtak akkor, amikor a száműzöttek kínosan kerülték az efféle kapcsolatokat. A szövetségnek bárki tagja lehet, aki a célokat elfogadja, és aktívan dolgozik értük. A vezetőség úgy szeretné, hogy az egyetemes magyarsággal a Magyarok Világszövetségén keresztül tartják a kapcsolatot, és azt is tervezik, hogy a jövőben kialakítják a világszövetség egyik nyugat-európai tagozatát. Kiemelték, és ezzel is teljesen egyetértek, hogy erre csak akkor kerülhet sor, ha a világszövetség megújul. Az a véleményük, hogy a decemberi közgyűlés óta a belső tisztulási folyamat még mindig nem ért véget. A jelenlegi eredményekkel nem elégedettek, mert a belső harcok veszik el az energiát az érdemi munkától, s amiatt csalódtak. Szerintük nem a személyi kérdések az elsődlegesek. Ezek csak konzekvenciái lehetnek a teljes átalakításnak. Az MVSZ-nek csak a neve maradhat. - Mi a jelentősége a kongreszszusnak? - Bebizonyosodott, hogy az „emigrációban" élők tevékenysége hasznossá válhat, mert a befogadó társadalomban az általuk kiépített erkölcsi, anyagi kapcsolatok gyümölcsözőek lehetnek számunkra. A jelenlévők elmondták, hogy aggódnak Magyarország sorsáért, és úgy „élnek" köztünk, hogy a távolból segítik az ország előbbre jutását. Pécsi Krisztina Kastl Az iskola egyik tanterme A diákok táncbemutatója Magyar Fórum 1992. június 4. Kossuth Alapítvány Kilencven tavasz, kilencven nyár A LILA ORGONÁK a kertben. A fehér virágszirmaikat szóró gyümölcsfák. A nekitendült zöldek. Mondják, a május a legszebb hónap. És az érdi kertben fürgén topogó kicsi öregúr kilencvenedszer éli át a természetnek ezt a nagy tavaszi szín- és illatáradatát. KILENCVEN TAVASZ! Hoitsy Andor, nyugalmazott posta műszaki főellenőr ennyinek a birtokosa. Hinnénk, karosszéke mélyén visszamerengve tölti már a napjait. Igaz, együtt él a múlttal, de serény a mában is. Tavaly adta ki verseskönyvecskéjét. Gyöngyvirágos tavaszt várom/Hisz tavasz az élet, / Emlékszel-e amikor én öleltelek, / Csókoltalak téged?" - szól az egyik strófa, amelynek hallatán tán néhai Fráter Lóránt is megpengette volna dalszerző hangszerét. Még az utolsó vers is - tavaly íródott, tavasszal - az első szerelmet idézi... Érzelmek, indulatok lobognak a vékonyka emberben, de korántsem csak ily' magántermészetűek. Valósággal történelmi küldetésként viseli, hogy nagy Kossuthunk családjának sarja. Nagyanyja Kossuth Sarolta, unokahúga volt Kossuth Zsuzsannának és Lajosnak. „Nagyapám, Holssy Miksa egy vizit alkalmával Kossuth Lajoséknál ismerkedett meg Saroltával, és 1848. január 21-én kötöttek házasságot Kassán" - regéli Andor bácsi, miközben az egyik dobozból máris előkutatja a házasságlevelet. Dobozok, dossziék, tablók, kisbőrönd, nagybőrönd tölti meg a szobát, s mind tele családi ereklyékkel, fakult dokumentumokkal, ódon fotográfiákkal. MINDEZ NEM MARADT holt lerakat. Andor bácsi évtizedekig járta az országot, előadásokat tartott Kossuth Lajos életéről, emigrációjáról mindenfelé, iskolákban, művelődési házakban. „Nagyon-nagyon tetszett minden amit el tetszett mesélni nekünk. Köszönöm szépen, hogy megismerhetem." - írta be Sámi Móni iskoláslányka Andor bácsi vendégkönyvébe 1986-ban. A másik nagy témakör, amelynek beszédes emlékei itt zsúfolódnak a homályos kis szobában: Érd. Ötven esztendeje él e helyütt, máig tevékeny lokálpatriótaként. Most füstölög, mert gyűjteményének jövőjét nem látja biztosítva. Pedig a történészek szakvéleménye: „Javasoljuk a gyűjtemény védetté nyilvánítását, és a megyei múzeumnak, illetve Érd városának, hogy lehetőségeikhez képest gondoskodjanak sorsáról." Nem múlik esztendő esemény nélkül. 1989 szeptemberében A Kossuth Mauzóleumban Kossuth Zsuzsanna emléktábláját avatták, és az ünnepélyes megemlékezésen Andor bácsi is beszédet mondott. 1990-ben megszerveződött a Kossuth Alapítvány, amelynek alapító tagja. Tavaly koszorúzás a Görgey síremléknél. Görgey? „A Görgey család fölkeresett, hogy meg szeretnék koszorúzni Kossuth sírját a megbékélés jegyében. Engem és Kossuth Lászlót pedig fölkértek, hogy mint a Kossuth család leszármazottai, koszorúzzuk meg Görgey sírját a megbékélés jegyében." S NINCS LEÁLLÁS. A vékonyka ujjak iratkötegeket, borítékokat bontogatnak. „Rengeteg írásom van, amit kellő segítség híján nem tudtam publikálni." Életrajzok, műszaki tanulmányok, oktatási módszertani javaslatok. „Andrásfalvy miniszter úr nem is válaszolt"- panaszolja. Felfénylő szemekkel mutatja viszont a minap kapott levelet Antall Józseftől: „Érdeklődéssel tanulmányoztam a betekintésre megküldött dokumentumértékű iratokat. " Andor bácsi büszke, akárha kitüntetést kapott volna: „A sok munkája mellett érdemesnek tartotta az én dokumentumaimat is megnézni. Nagy elismerés ez nekem..." Júniusban lesz a kilencvenedik születésnapja. Csatlakozunk mi is a miniszterelnök jókívánságához: „Kívánok Önnek további eredményes alkotó éveket." - Jász - TEJBENJÁRÁS Nem emlékszem pontosan, mikor, talán esztendeje lehet, hogy kiderült, nálunk sok a marha. Mielőtt bárki megsértődne, sietve leszögezem, a marha szót ezúttal nem átvitt értelemben használom. Konkrétan szarvasmarhára gondolok, még pontosabban e jámbor állat nőnemű egyedére, a tehénre. A sok tehénből kifolyólag (jobban mondva kifejőleg) a tejünk is sok. Legalábbis ezt állították azok, akik annak idején rávették a rászedhető embereket, hogy jöjjenek fel a Parlamenthez, és ott locsolják be a tejet a kanálisba. Ez különösen azokat töltötte el meghitt örömmel, akik szívesen fogyasztanának több tejet, csak nem bírja a pénztárcájuk. Mert hát a tej olcsó annak, aki feji, de drága annak, akit fejnek. És itt most nem a marhára gondolok, hanem a jámbor vásárlóra. Igaza van annak is, aki olcsónak találja, meg annak is, aki drágállja. A két árnak ugyanis vajmi kevés köze van egymáshoz. A paraszttól olcsón veszik, a városi polgárnak drágán adják azok, akik a hasznot lefölözik. Ők azok, akik kiöntették a drága nedűt a félrevezetett emberekkel. Azt viszont már nem tudom, kinek az ötlete volt, hogy minden gazdának, aki lemészárolja a tehenét, tízezer forintot ajánlott fel az államkasszából, ezzel is bizonyítva, hogy nálunk igenis, sok a marha. Napirendre is tértem a dolog felett. A tej nem kenyerem, vagyis nem abból élek, magam csak szívesen fogyasztom. Vessenek meg érte, de én akkor sem lettem hűtlen a tejhez, amikor a sört így reklámozták: „IGYON SÖRT! A SÖR FOLYÉKONY KENYÉR!" - jómagam maradtam a folyékony tehén mellett. Most is csak az olcsóbb tejet drágállom, hiszen tudvalévő, hogy a sima tartós tejért többet kérnek, de legalább fogyasztható. Csak hát tartós tej nem mindig kapható. Pedig - úgy vélem — érdemes lenne többet előállítani belőle, mert, mint a példa bizonyítja, többre is akadna vásárló. Manapság az élelmesebb kereskedők már nem szeretik, ha a vevő igényeit nem tudják kielégíteni. Kerül, amibe kerül, beszerzik az árut, ha van rá kereslet. így történhetett, hogy az élelmiszerboltok polcain megjelent a francia tej. Gusztusos, s hajdani tejesüvegek formáját utánzó műanyag flakonban, francia felirattal, litere 62 kemény magyar forintért, mert hát a nyugati marha nyugati tejéről van szó. Igaz, az íze inkább a tejporgyárat idézi, mint a szénaillatú mezőt, de hát tej ez is. Az ára is érthető, hiszen messziről hozták, a francból... Akkor most nem tudom: sok-e nálunk a marha, vagy kevés? Vajon nem lenne-e érdemesebb marhát hozni Franciaországból (vagy netán francia-svájcból), hiszen a magyar fejőnő fizetése kisebb, a marha ideszállítása olcsóbb, még tán gyalog is megoldható. De azt sem tartom kizártnak, magyar tejet árulnak francia felirattal. Bár a gusztusos csomagolás ellentmond ennek. De ki tudja... Lehet, hogy beindult egy új tejcsomagoló gépsor, amely francia nyelvterületre fog termelni, és a próbaüzemeltetés termékét dobták hazai piacra. Ne értsenek félre, engem egyáltalán nem zavar, ha francia tejet árul a magyar, például a Meinl. Nem ódzkodom én a külhoni árutól. Szívesebben iszom francia konyakot, mint magyart, az orosz kaviárt is előnyben részesítem a magyar ikrával szemben, nem zavar, ha teám Indiából, benzinem a Közel-Keletről származik. De hogy már a tej se a Riskától származzék, hanem a... mit tudom én, Marie-Josephine-től, ezt már túlzott luxusnak érzem. Hozzunk csak be angol szövetet, japán videót, német autót, olasz fagylaltot, svéd acélt, holland tulipánt, minden szépet és jót, ami szem-szájnak ingere... de a tej, a kenyér, a bor hazai földből a legjobb. A tej különösen. Mert lehet, hogy szerények vagyunk. De hogy nincs elég marha nálunk, azt senki se merje állítani! Szuhay Balázs