Magyar Fórum, 1992. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-08 / 41. szám
4 Magyar Fórum 1992. október 8. „A szemükből jövő üzenetek irányítanak..." Szilasy György képviselőt nemcsak amerikai útja kapcsán ismerem. Együtt vezettük a Magyar Fórum csodálatos hangulatú táborát, amelyben erdélyi és magyarországi fiatalok adtak egymásnak ízelítőt magyarságtudatból, történelemből, hazaszereteteiből, dalból és táncból. Ismerem halkszavú, kedves tanítónő feleségét, aki három kislányuk gondját viseli, ha férjét szólítja a haza ügye és mindenben támasza ebben a munkában. Szilasy György történelemtanár volt Parlamentbe kerülése előtt. Olyan történelemtanár, aki pirospontot adott azoknak a diákjainak, akik rovásírással írták meg a dolgozatukat. Kis faluból indult A Fejér megyei 4. számú választókörzetet képviseli. Ez a terület a Velencei-tótól délre eső 23 település, mintegy 60 ezer lelket jelent. Oda, Perkátára tér vissza hétvégeken. Vasárnapjait rendszerint „egyformán" tölti: családjával elmegy a reggeli szentmisére, s a templomból kijövet, megáll beszélgetni az emberekkel, akik kíváncsiak arra, mi történik az ország házában? Délután Perkáta csapatának mecscsén szurkol. Csodálkoztak is sokan legutóbb, a szeptember 19-i tüntetés után, hogy lehet az, hogy előző nap még 80 ezer ember előtt beszélt az emelvényen, másnap meg a faluban, a korlátnak dőlve, izgult a csapatért. - Nekem szükségem van erre a háttérre - mondja. - Szükségem van a hátba veregetésekre, arra, hogy odajöjjenek hozzám azok az emberek, akikkel ugyanabban a faluban élünk és küszködünk régóta. Ez ad nekem erőt. Az ő szemükből jövő üzenetek irányítanak. Ha azt látom a templom előtt vagy a mécsesen, hogy rosszadban néznek rám, meg kell keresnem, hol követtem el hibát? Az nem különösebben érdekel, mit írnak rólam a sajtóban, egyes rikácsosok mit mondanak rólam a tévében, rádióban, hogyan gyalázkodnak ellenünk az Országházban, bizonyítatlan rágalmakat felsorolva. Szilasy György abban hisz, hogy a magyarságot csak természetes közössége, a család mentheti meg. Mindig ezt tartotta legfontosabbnak. Ha nincs biztos családi háttér, amely természetes feltöltődést ad, akkor sokkal nehezebb vállalni, amivel megbízták. Szilasy György egyike volt azoknak a képviselőknek, akik augusztus végén három napon át reggeltől estig ott ültek az Országház lépcsőin. Egyike volt azoknak, akik bevitték a Rádió épületébe a tüntetők nyilatkozatát. Szeptember 19-én pedig ismét a sor élére állt. - Két éven át figyelemmel kísértem a Parlamentben, hogy a médiumok körül milyen kemény küzdelem folyik. Voltak bizonyos eredmények is. Ami engem kivitt az utcára, az volt, hogy láttam: olyan mértékben sérült a jog, hogy nincs lehetőségünk a Parlament és az alkotmányos jog keretein belül ez ellen fellépni, hiszen a legfőbb közjogi méltóságunk nem alkalmazkodik a magyar alkotmányos rendhez. Vele szemben nem tudok mit tenni a Házon belül. Hiába voltak kezdeményezéseink, leveleket írtunk, felszólítottuk több ízben Göncz Árpádot, tegye meg a megfelelő lépéseket; ugyanezt tette a miniszterelnök úr is, hiába. Ő mindezt semmibe vette. A végső elhatározásom akkor született, amikor Gombár Csaba minősíthetetlenül viselkedett, felállt és faképnél hagyta a bizottságot. Ez törvényszegés, a magyar demokrácia arculcsapása volt, és ha valaki azt mondja, hogy ez köztörvényes bűncselekmény és ezért felelnie kell, ebben igaza van! És mit látunk? Nemhogy nem felelnek, hanem a magyar alkotmányos renddel nem törődve építik a maguk világát, mintha mi sem történt volna. Gombár Csaba törvénytelenséget követett el, amikor nem ismerte el kötelező érvényűnek az országgyűlés illetékes bizottságát. Ezt a cselekedetét Göncz Árpád, azzal, hogy védelmébe vette, „törvényessé" nyilvánította. De Hankiss Elemért is el kell ítélni, hiszen törvénytelenséget követett el, amikor elismerte illetékesnek azt a bizottságot, melyet a köztársasági elnök védelmével Gombár „törvényesen" nem ismert el. Kétféle törvényesség nem létezik, mert azt törvényen kívüliségnek, anarchiának, esetleg diktatúrának szokták nevezni jogállamokban. A logika ezt diktálja „Ha azt látják az emberek, hogy egyesek megszeghetik a törvényeket büntetlenül, akkor azt érzik, hogy saját sorsuk sincs biztonságban. Akkor ugyanis intézményessé válik a törvénytelenség. Jogbizonytalanságot okoz, amikor mindenki a stabilitás fontosságáról beszél Magyarországon. A törvényeket be kell tartani mindenkinek, a legfőbb közjogi méltóságtól kezdve a legutolsó emberig. A stabilitás számomra nem csak azt jelenti, hogy élek alkotmányos jogaimmal a Parlamenten belül. Alkotmányos jogok közé sorolom azt is, hogy ha valaki nemtetszését kifejezendő bizonyos dolgok miatt kimegy az utcára, és tüntet. Ez a nyugati demokráciákban teljesen megszokott, mindennapos eszköz. Nem azoktól az emberektől kell félteni a demokráciát, akik élnek alkotmányos jogaikkal, hanem azoktól, akik ezzel visszaélnek, semmibe veszik." Ha jól emlékszem, Göncz Árpád a taxisblokád nevű puccskísérlet után a demokrácia csúcsának minősítette a „polgári engedetlenségi mozgalmat". Reméljük, következetes lesz, amikor a mi megmozdulásunkat fogja minősíteni. Azt a méltóságteljes tömeget, amelyet máris csőcselékeznek - ahogyan Szilasy György mondta - „rossz arcúaknak" neveznek a Rádióban, Televízióban. S hogy mit remél Szilasy György? „A miniszterelnök úr A Hétben elhangzott nyilatkozata nagyon komoly felelősségtudatról tett tanúbizonyságot. Tökéletesen értette, hogy ez a tömeg nem csőcselék, hanem egy felelősségteljes, a magyar ügyért, a tisztességes pártatlan tájékoztatásért aggódó tömeg volt. Ezek az emberek nagyon jól tudják, hogy lélekrombolással, hazudozással nem lehet jövőt építeni. Antall József kimondta azt, hogy a felelősség kit terhel, és úgy érzem, ennek már súlya van. Ha Göncz Árpád ennek ellenére nem írja alá a felmentést, vagy a két elnök nem mond le, akkor Magyarország valóban súlyos anarchikus állapotok közé kerülhet. Hogyha a mindenkori hatalom tudomásul veszi, hogy a legfőbb és legtöbb segítséget a néptől kapja, azoktól, akiknek megszerezte a bizalmát, akkor mindenre képes lesz. Akkor lehetnek nehéz gazdasági, politikai döntések, ott fog állni mögötte az ország." Stolmár G. Ilona Szilasy Györg Az állam érdeke az első - Ez már Tiborc panasza - fakad ki Tóth Lajos, a Központi Földtani Hivatal bányamérnöke. Kollégájával, Fruzsina Jánossal, a Szénbányászati Szerkezetátalakító Központ dolgozójával és más kollégáival már több, mint két évtizeddel ezelőtt olyan korszerű módszert dolgozott ki, amellyel megállapítható az ország mindenkori ásvány nyersanyagának minősége és értéke. Ezek a értékelések nem a pártállami érdekeltségek szerint készültek, hanem világpiaci árak alapján. Tóth Lajos és társa tehát a piacgazdaság értékei szerint számoltak. A nyolcvanas években már több amerikai szakember is elismerte, hogy az ő módszerüket a piacgazdaság körülményei között is hasznosítani lehetne. Jó úton járunk A rendszerváltozás után azt reméltük - mondja kissé keserűen Tóth lajos -, hogy eddigi erőfeszítéseink a piaci viszonyok kibontakoztatása közepette új értelmet nyernek. Sajnos, nem egészen így történt. Abban reménykedtünk, hogy komoly szerepünk lesz az új bányatörvény megalkotásában. El is készítettük saját törvénytervezetünket, amelyet 1991 márciusában letettünk az Ipari Minisztérium asztalára. Egész életünket ebben a szakmában töltöttük el, a jobbítás szándékával közelítettünk a témához. Ám azt kellett tapasztalnunk, hogy a mi véleményünket nemigen akarják figyelembe venni. Állíthatom, hogy ismerjük azokat a nem éppen újkeletű bányatörvényeket, amelyekre a törvénytervezet készítésében résztvevők hivatkoznak, de nem találtunk benne semmi olyan elsöprően meggyőző elvet, amely a mi elképzelésünket felülmúlná. A most tárgyalandó tervezet szerzői külföldi tapasztalatokra, gyakorlatra hivatkoznak. Kétségtelen, hogy még számos olyan jogszabály megalkotására tettünk indítványt, amelyek más bányatörvényekben nem találhatók meg, de ezek végül is egy öszefüggő konzisztensrendszert alkotnak és ez a tudat magabiztosságot adott nekünk, jó úton járunk. Ön szerint mi az, ami a mostani törvénytervezetben elfogadhatatlan? Az, hogy nem védi kellő mértékben az állam érdekeit. Nem védelmezi az ország ásványvagyonát. Teljes mértékben nélkülözi azt a számítási rendszert, amely a gazdálkodó szerv nyereségképzését ellenőrizné, ezáltal pedig megállapíthatná a bányajáradék mértékét. A legtöbb modern piacgazdaságú ország törvénykezésében például szerepel a bányajáradék. Magyarul: alaposan meg kellene nézni, hogy kinek s milyen feltételekkel adunk bányászati jogot, s ezt törvényileg is szabályozni kellene. Az ásványvagyon a nemzeti vagyon része - Miben tér el az önök véleménye a most tárgyalt tervezettől? - Az eltéréseket két nagy csoportba soroljuk. Úgy véljük, hogy szoros összhangot kel teremteni a Polgári Törvénykönyv és a koncessziós törvény elveivel, paragrafusaival. De nem lehet megkerülni a nyersanyagkutatás és a bányászat irányítása során tapasztalt problémákat sem. Ellenkezőleg: ezeket rendezni kell! Az első kérdéscsoporttal kapcsolatban a következők lennének a teendők: rendezni kell az ásvánvagyon és a vállalkozók által létrehozott vagyon - bányászati létesítmények, termelő olajkutak, aknák, stb. - viszonyát. Biztosítani kell a többségi állami részesedéssel rendelkező társaságok működésének feltételeit és tisztázni kell az ilyen társaságok alapításában az ásványvagyon szerepét. Ugyancsak biztosítani kell a koncessziós törvényben meghirdetett elv érvényesülését, amely szerint az állam a koncessziós díjhoz, illetve annak megfelelő ellenszolgáltatáshoz szerződéses jogviszony keretében, polgári jogi személyként jut hozzá.A konceszsziós díjat nem lehet közadó módjára beszedni! Az ásványvagyon a nemzeti vagyon része, ennek megfelelően meg kell határozni annak mindenkori értékét és így kell vele gazdálkodni! Teret a szabad rablásnak? Ezt a feladatot a hazai adottságoknak és körülményeknek megfelelő pontossággal és körültekintéssel kell elvégezni, és nem indokolt azt durva becsléssel helyettesíteni arra való hivatkozással, hogy a pontos meghatározás nehéz. Ilyen alapon az állam érdekei súlyosan csorbulnak. Ha ezeket a dolgokat nem oldjuk meg, akkor teret engedünk a szabad rablásnak. Az állam szerepét a törvényekkel összhangban, hivatásának megfelelően kell megállapítani. És ez nemcsak a bányászat kérdéskörére igaz! A piacgazdaságok magasabbrendűségüket nemcsak a gyárakban és intézményekben folytatott tevékenység hatékonyságán, hanem globálisan, a gazdaságok irányításában is megmutatták. Ebben az államnak volt és van egyeduralkodó szerepe. Nem fogadható el az az egyes vezetők által unosunástalan hangoztatott nézet, miszerint az állam mindig "rossz gazda." Ezek a vezetők az állam fogalmát főleg a régi rendszerre jellemző bürokratikus államapparátussal azonosítják, tévesen, amelyre valóban igaz, hogy semmirevaló intézmény volt! A modern piacgazdaságok azonban régen túllépték ezeket a korlátokat. Sündörgők A másik nagy kérdéskörhöz tartozik az, hogy meg kell oldani a bányavállalatok gazdasági szabályozásának továbbfejlesztését. Természetesen ezt nem a törvényben kell részletezni! Tóth Lajos keserűen számol be arról is, hogy értékes bányákat adnak el külföldieknek. Olyanokat, amelyek a magyar államnak hozhatnának hasznot. S mindezt úgy, hogy a még érvényben lévő bányatörvény szerint a Központi Földtani Hivatal véleményezése nélkül nem is tehetnék. Ezért akár visszamenőleg is fölül kellene vizsgálni ezeket az ügyleteket. Óv attól is, hogy netán a magyar olajipar kerülne idegen kezekbe. Ez esetben - hosszú távon - óriási tőke áramolna ki az országból. Nem szabadna hagyni tönkre menni a szénbányákat sem. Termelniök kellene mindaddig, amíg a föld mélye szénvagyont rejt. De a kereskedelmi tőke birtokosai és a különféle más érdekeltségű lobbik a szénbányászat ellen hangolják az embereket és magát a kormányt is. Fölöttébb sajnálatos, hogy ezekben a kérdésekben olyan emberekre hallgatnak, akik most odasündörögtek a hatalomhoz, s nem azok véleményét veszik figyelembe, akik valóban ezt a kormányt támogatják. Banos