Magyar Fórum, 2000. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-06 / 1. szám
2000. január 6. Magyar FortiM Sok szekta valójában üzleti társaság Zárug Péter Farkas politológus, egyetemi tanársegéd vezetésével a múlt tavasz óta egyetemi hallgatókból álló, értékrendben jobboldali, de pártoktól független parlamenti gyakornoki és szakértői csoport működik a Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési frakciója mellett. Zárug Péter Farkassal, aki a parlament emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága, valamint a külügyi bizottság mellett dolgozik MIÉP-es szakértőként, a legaktuálisabb problémákról beszélgettünk. - Mi foglalkoztat egy MIÉP-es parlamenti szakértőt mostanában? - Az ősz folyamán az emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság egyik ülése arra ösztönzött, hogy a bizottság MIÉP-es tagjával, ifj. Hegedűs Lóránt képviselővel együtt komolyabban kezdjünk foglalkozni a hazai szektajelenségekkel. Azon az őszi ülésen ugyanis kiderült, hogy a bizottság úgy kezeli a meglévő szektákat, mintha azokkal nem lenne semmi gond. - Ön szerint mi a probléma a szektákkal? - Az Európa Tanács egyik ajánlása szerint Magyarország a szekták terjedése szempontjából kifejezetten veszélyes területnek számít. Ezt a Központi Statisztikai Hivatal adatai is alátámasztják. -Ez azt jelenti, hogy túl liberálisan kezelik hazánkban a szektákat? - Már a szekta elnevezés pontos definíciója is problémás. Amikor a rendszerváltozás idején a különféle szabadságjogokat törvénybe iktatták, akkor az eufórikus hangulat hatására a szükségesnél liberálisabb rendelkezések születtek. A kommunista elnyomás után a szabad állam teljes mértékben kinyitotta kapuit a vallásszabadság előtt. Emiatt ma már közel háromszáz egyház működik Magyarországon, s ezek jelentős része valójában szekta. A történelmi egyházakon kívül is vannak olyan kisegyházak, amelyek a vallási tolerancia alapján kiérdemlik az egyházi megnevezést, de elképzelhetetlennek tartom, hogy háromszáz, érdemben legális tevékenységet folytató és a vallási türelemnek megfelelően tolerálandó egyház működne ma Magyarországon. - Mit lehet tenni az egyházi álarc mögé bújt szekták ellen? - Nekünk, MIÉP-eseknek van erre koncepciónk, de a baj az, hogy a kormányzatnak egyelőre nincs. Úgy tűnik, mintha a kormány elodázná ezt a kérdést. Számunkra elsősorban a parlamenti fórum az a hely, ahol ösztönözni tudjuk a hatalmat. - Melyek azok a konkrét elvárások, amelyekre a kormányt ösztönzik? - Ezek az elvárások két nagy területre koncentrálódnak. Az egyik ilyen terület az egyházak taglétszámának megállapítása. A jelenlegi százfős alsó határ indokolatlanul alacsony szám. A probléma ugyanis az, hogy lényegében üzleti tevékenységet folytató társaságok összeállnak, és egyházi szervezetként bejegyeztetik magukat, a „cégvezető” előlép főpappá, s így a bevételek egyházi adományokká válnak, miközben milliárdokkal károsítják meg az államkasszát. Másfelől pedig ezek a szekták értelmetlenül bontják a társadalom kötőszálait, s agymosást végeznek. Ez a fajta manipuláció a bejegyzett hazai kisegyházak többségénél valamilyen mértékben jelen van. Ezeknek a tevékenységeknek a megtiltását a majdani törvénynek mindenféleképpen magába kell foglalnia. Fontos kérdés az is, hogy milyen hatállyal lépne életbe ez a rendelkezés. A mi véleményünk szerint, amennyiben megszületik, visszamenőlegesen meg kell vizsgálni, mely csoportok érdemlik ki a kisegyházi megnevezést, és melyek mutatnak szekta jelenségeket. Ez utóbbiakat ugyanis, éppen a vallási tolerancia jegyében, meg kellene szüntetni. Toroczkay Zárug Péter Farkas és ifj. Hegedűs Lóránt az emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ülésén Válasz a Jereváni Rádiónak A Népszabadság december 29-ei számának 4. oldalán „A koalíció kérdez és válaszol” címmel egy év végi, adatokat és abból levont következtetéseket tartalmazó írás jelent meg az Országgyűlés 1999. évi munkájáról. Az írás kiemelten foglalkozik a frakciók állandó bizottságokban végzett munkájával, ezzel kapcsolatos grafikát is közzétesz, s megállapítja: „Az évzáró statisztikából kiderül az is, hogy az Országgyűlés 22 állandó bizottságának ülésein azok tagjai átlagosan 87 százalékban jelentek meg. A bizottsági ülésekről legtöbbször a MIÉP-es képviselők hiányoztak, és a Fidesz honatyái jelentek meg a legnagyobb arányban.” Ha a fenti megállapítás kapcsán a Magyar Fórum olvasói feltennék a kérdést, hogy igaz-e a hír, akkor a válasz kapcsán az egykor jól ismert vicc jut eszembe a Jereváni Rádióról. A hallgatói kérdésre, hogy igaze a hír, mely szerint Moszkvában Volga személygépkocsikat osztogatnak, a válasz: „A hír igaz, azonban nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Volga, hanem Zsiguli gépkocsikat, és nem osztogattak, hanem fosztogattak.” A mi esetünkben igaz, hogy az Országgyűlés főtitkársága által összeállított statisztikában szerepel a Népszabadságban közreadott grafikon, csak az nem a bizottsági üléseken való megjelenésre vonatkozik, mivel a helyettesítéssel történő szavazatátadást - ami természetesen egyben a képviselő távollétét jelenti - is tartalmazza. A képviselők személyes megjelenésére vonatkozó adatokból kiderül, hogy a képviselők az állandó bizottságok ülésein nem 87, hanem csak 67 százalékban jelentek meg, az ülésekről legtöbbször nem a MIÉP-es, hanem az MDF-es képviselők hiányoztak, s a legnagyobb arányban nem a Fidesz, hanem éppen a MIÉP honatyái jelentek meg. Tegyük hozzá: annak ellenére, hogy képviselőik a kis létszám miatt kétkét bizottság munkájában vesznek részt, s ezek alkalmanként azonos időszakban üléseznek. Természetesen mindez nem dicsőség, hanem kötelesség, éppen ezért sérelmezzük a hamis állításokat. A Népszabadságtól kért helyreigazítást azonban, úgy tűnik, hiába várjuk. Balczó Zoltán (MIÉP) frakcióvezető-helyettes Tízezrek a Parlamentben Főhajtás a Szent Korona előtt A legfrissebb felmérések szerint több tízezren tekintették meg a Nemzeti Múzeumból ünnepélyes keretek között a Parlamentbe szállított nemzeti ereklyéinket. A speciális vitrinben kiállított Szent Koronát és a koronázási ékszereket főhajtással köszöntötték a vidékiek és a határon kívüli magyarok is. Bizonyára az ingyenes utazási lehetőség is hozzájárult ahhoz, hogy a korona átszállítására és az új helyén történő kiállítására sokan érkeztek vidékről és a fővárosból. A nyugat-dunántúli végekről a Déli pályaudvarra érkező gyorsvonatról nemzetiszínű zászlót szorongató középkorú úriember szállt le január elsején a kora délutáni órákban. Poggyász, nagyobb úti csomag nem volt nála, csak a zászlót tartotta kezében. Annyira természetesnek tűnt a viselkedése itt, most, az új év első napján, hogy fel sem kellett tenni a kérdést: mi szél hozta ide. Mikor megtudtam, hogy új, méltó, az egész nemzet számára megfelelő és elfogadható helyre költöztetik ezeréves államiságunk legfontosabb jelképeit, húsz éve elhunyt nagyapám képe villant fel előttem. Ez a kis köpcös, sváb ember még a nevét is úgy magyarosította, hogy a sokak által használt Gottlieb névből az írásmód se emlékeztessen a német gyökerekre. Gottleb Istvánnak hívták a XIX. század utolsó évében született nagyszülőmet, aki volt igazgató-tanítóként az elnyomás negyven évében is hazaszeretetre, a totális diktatúrával való szembenállásra tanított engem. Gyerekkoromban sokat mesélt nekem koronás királyokról, és szájtátva hallgattam azokat a történeteit, amelyek az utolsó királyunk védelméről, a húszas évek forrongó eseményeiről szóltak. Megnézem és köszöntöm a Szent Koronát, visszatekintek a tovatűnt évszázadokra, és összekapcsolom a szeretteimre való visszaemlékezéssel. A 2-es villamos csak a Kossuth térig járt a nevezetes napon. A szervezők szándékának megfelelően a tömeg inkább a Parlament előtt várta a korona érkezését, s nem a gyors gyaloglást választotta a Nemzeti Múzeumtól. Az emberek fázósan húzták össze magukon a kabátjukat, szemlátomást dideregtek a jéggé borított területen. Egy harminc év körüli férfi viszont kizárta felöltőjét, s talán öltözetével is jelezte a múlt és jelen vállalható összekapcsolását. Fekete bőrnadrágját ezüst veretes honfoglalás kori motívumokkal díszített öv tartotta, cigarettáját szintén ezüstözött tarsoly rejtette. Hosszú haját kétoldali copfba rendezte, fejét prémes süveg védte a hideg ellen. -Miért kéne mindenben követni a nyugati divatot? Jó, vannak olyan ruhadarabok, amelyeket az ember szívesen felvesz, de miért ne viselhetnénk olyan kiegészítőket, amelyek a mindennapunkban is jelezhetik ezeréves hovatartozásunkat? János tíz éve él Magyarországon, ahogy megfogalmazta: a szegénység hajtotta el Székelyföldről. A szakmáját tekintve műbútorasztalos férfi az ottani fafaragók ősi mesterségét folytatja az anyaországban, s az itt keresett pénzével segíti a Hargita megyében maradt idős szüleit. Beszédében már vegyült a budapesti szleng az ízes székely szavakkal. A férfi most a Madarasi Hargita követeként köszöntötte a Szent Koronát. - Mit jelent nekem ez a nap? A visszavágyódást a szülőföldre, hiszen úgy tudom, hogy a Szent Korona Erdély földjét is megjárta egykoron. Ez a nemzeti kincs, úgy tűnik, soha többé nem láthatja Erdély szent hegyeit. Ha hazamegyek, gondolatban vihetem magammal, s mesélhetek erről a csodás ünnepségről az otthonmaradottaknak. Ez az ünnep talán jelent valami reményt, ha nem is térhetünk vissza a Szent Korona oltalmába, de talán egyszer hegyeink és völgyeink között kiterjeszthetjük önállóságunkat. (gki) Ünneplő sokaság várja a Szent Koronát a Kossuth téren