Magyar Fórum, 2003. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
2003-07-03 / 26. szám
2003. július 3/MAGYAR FÓRUM ■ Csengey mai lobogása Szegényen, szabadon, szeretetben címen megjelent Csengey Dénes írásaiból egy válogatás. A Válasz Könyvkiadó adta ki, köszönet érte. Nagyon nehéz dolog manapság Csengey világával, gondolatával és hagyatékával mit kezdeni. A Károlyi Palotában a Petőfi Irodalmi Múzeumban, várván a hivatalos bemutatóra, néhányan azt találgatták, kihez tartozna most Csengey Dénes, ha élne. Nehogy belemenjünk ebbe a találgatásba, Csengey Dénes a legtisztább szívű fia volt hazájának, és ebben a féktelenül mocskos világban bele is halt az egészbe. Már a könyvbemutató környékén is méricskéltek, ki méltassa a könyvet, ki szóljon Csengey Dénesről. Először úgy gondolták, hogy Pozsgay Imre, Tölgyessy Péter és Csurka István beszéljen. Pozsgay más elfoglaltság miatt nem vállalkozhatott rá, Tölgyessy valami másért nem ért rá. A rendszerváltás időszakára jól emlékezünk, Csurka és Csengey együtt dolgoztak a rendszer megváltoztatásáért. Amikor Csengey meghalt, 38 éves volt. Ma 50 éves lenne. A könyvbemutatón ott volt két fia is és az özvegy. A két fiú felnőtt. Apró fiúcskaként mindkettő Csurka térdén lovagolt, amikor szőtték az álmokat, terveztek. Csurka szerette Csengeyt és bízott benne, Csengey bízott Csurkában. Most a Csengey-kötet könyvbemutatójára kísértem el Csurka Istvánt. A hivatalos értékelést végül Döbrentei Kornél mondta el. Belefér a mai gondolkodásba, ha nincs ellenpontozása Csurkának, ne beszéljen. De Döbrentei mélységesen keserű szavai méltóak voltak Csengey hagyatékához és a mai áldatlan közállapotokhoz. A francia forradalom nagy triásza - szabadság, egyenlőség, testvériség - maszlag maradt, szabadkőműves mákony. De erre a hármasra rímel Csengey írásgyűjteményének címe: Szegényen, szabadon, szeretetben. És ebből is csak a szegénység vált teljessé az egész országban. Pedig Csengey 1989. március 15-én a szabadságról is beszélt a televízió előtt. Ott mondta: „Ki akarjuk nyilvánítani, hogy a televízió a nemzet tulajdona, nem a kormányé, és azt is, hogy e tulajdonjogot a jövőben érvényesíteni kívánjuk.” Döbrentei idézte e sorokat, s mellettem Csurka István megszólalt: ezért kellett Csengeynek meghalnia. Nem voltunk sokan az ünnepi találkozón, és az elnöklő Elek István, aki barátjának nevezte Csengey Dénest, széjjelnézett a teremben, s mondta, aki szólni kíván, tegye azt. Vannak itt egykori és mai MDF-es politikusok: Meggyasszai László, Speidl Zoltán és Csurka István. Aligha tudják, kik voltak akkor az úgynevezett MDF-es politikusok. Csurkáról és Csengeyről ma is mindenki tudja. Minden szem Csurka felé fordult. Nemigen akarták a hivatalosak, hogy Csurka szóljon, de közkívánatra néhány mondat mégiscsak elhangzott. „Csengey Dénes testi-lelki jó barátom volt. Dénes lángolása volt annak a korszaknak a legfontosabb jellemzője. A tisztasága. S volt romantikus jellege is magatartásának. Nem érhette meg alkotói korszakában a nagy fordulatot. Mint ahogy a nagy költőknek vannak ifjúkori, a nagy íróknak kezdőkori alkotásai s utána bontakozik ki a maga teljességében az óriás, a gondolkodó, ha benne van a talentum. A magyar gondolkodó minden tulajdonsága Csengey Dénes rendelkezésére áll. De az idő nem engedte a kibontakozást, Csengey Dénes meghalt máig tisztázatlan körülmények között” - mondta Csurka István. Mint ahogy tisztázatlan minden, ami azóta történt. Nagy Gáspár, a mai magyar irodalom nagy költője 38 profán dalszöveg Csengey Dénes testvérünkért címen verset írt a halott barátról 1991. április idusán. Nem Csengey hagyatékáért perlekedünk, nem azt vizsgáljuk, ki volt ennek a különleges talentumú embernek a barátja, ellenfele, csak most, ahogy írásainak válogatott kötete megjelent, jó lenne azt is tisztázni, hogy Csengeyt nem lehet körülbástyázni neves kortársakkal, és eldugni a lényeget, mely szerint Csengey megalkuvás nélküli magyar író és gondolkodó volt. A hangsúly a megalkuvásnélküliségen, a magyaron és az írón van. ^ Győri Béla fi, i- fi ! 0 03 V 1----------------------V* 7 -------------Kussország rajtra kész Lapunk megjelenésével egy időben fejezte be munkáját az a speciális nyomozócsoport, amely a Fradi-pályán történteket volt hivatott kivizsgálni. A Belügyminisztérium (BM) utasítására az Országos Rendőr-főkapitányság lázas sietséggel létrehozta az egységet, mintha minden idők legkiterjedtebb és már-már az állam alapjait veszélyeztető bűncselekmény-sorozatról lett volna szó. Közben a tanyavilágban garázdálkodtak a rablógyilkosok, a fehérgalléros bűnözés nem csökkent jelentős mértékben, de a titkosszolgálati eszközöket is bevető rendőrség most legfontosabb feladatának az úgynevezett futballhuliganizmus kérdésének rendezését tartotta. Őrizetbe is vettek több tucat fiatalembert, információink szerint több esetben már a várható súlyos ítéleteket is sejtették az elfogottakkal, úgyhogy a meccseken randalírozó kemény mag egy része lakat alá kerül. A dolognak csupán az a szépséghibája, hogy a rendteremtés szándéka mellett más motiváció is megjelent a fradistavadászatokban. Ha nem is kiemelten, de mindenki számára elérhetően megjelent a híradásokban, hogy a rendőri akciókkal a pályákon történő bekiabálásokat, a hatalmon lévők szerint az antiszemita és raszszista megnyilvánulásokat akarják megszüntetni. Vagyis nincs még gyűlölettörvény, de bizonyos kisebbséggel szembeni ellenszenv kifejezéséért már most is lehet súlyos börtönéveket kapni, és az egész folyamat része az említett jogszabálygyűjtemény parlamenti megszavaztatása előkészítésének. A kialakult helyzet előzményével, az ok-okozati összefüggések megkeresésével senki sem foglalkozik. Nem is ez a lényeg ebben az esetben, hanem annak az életben tartása, hogy Magyarországon van antiszemitizmus. Egy olyan országra mondják ezt a külföldi és hazai országhufárok, ahol megtalálható Európa egyik legszebb újjáépített zsinagógája, amelynek környékén gomba módra szaporodnak az - egy bizonyos tulajdonosi körhöz tartozó - üzletek, boltok, kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek. Az ORFK-t ezzel párhuzamosan pedig átszervezik. Számos megyei főkapitányt nyugdíjaznak vagy helyeznek alacsonyabb beosztásba, sőt Budapest rendőrkapitánya is úgy tűnik, rendelkezési állományba kerül. Az utódról annyit lehet tudni, hogy sikeres rendőr, szűkebb korábbi környezetében, Bács-Kiskun megyében vasprefektusként emlegették. Neve van a szakmában, hiszen sikeresen és eredményesen szállt szembe a különböző bűnözői csoportosulásokkal. Rendpárti, és mint ilyen, a parancsuralmi rendszer képviselője. Vele szemben már most elvárásokat támasztottak. A bűnözés megfékezése mellett legalább olyan súllyal azt követelik tőle, hogy kezelje a sportpályákon és kulturális rendezvényeken kialakuló helyzeteket. Mert ebben a romló gazdasági mutatókkal, növekvő elégedetlenséggel jellemezhető rendszerben bizony várható, hogy történik egy s más a sportpályákon és a kulturális rendezvényeken. Valami elégedetlenség kifejezés, valami tiltakozásszerűség. Ezt megelőzendő, ilyen speciális kívánalmakkal, elvárásokkal és utasításokkal szembesül a posztját elfoglaló új budapesti rendőri vezető. (gki) Oldás vagy kötés? A KDNP Országos Választmánya politikai vita nélkül megválasztotta a párt alelnökét. Az eredményhirdetés után az elnökség és néhány messziről érkezett vidéki tag elhagyta a választmányi üléstermét. A maradék, határozatképtelen választmányi tagok egymás között lefolytatták a napirend szerinti, meghatározott téma nélküli, ötletszerű politikai „vitát”, amely érdektelenségbe fulladva igen hamar véget ért. A KDNP Országos Választmányának 2003. 06. 28-án, szombaton megtartott ülésén történteket nevezhetjük akár eredményesnek is, kinek-kinek ízlése szerint. A tényekhez még hozzátartozik, hogy az OV elnöke lemondott, mivel szerinte az elnökválasztást politikai vitának kellett volna megelőznie, de az OV. e módosító javaslatát nem fogadta el. Döntését többen nem értették, néhányan a párt újabb szétverési kísérletének vélték tettét. Az OV elnöke az egyetlen elnökjelölt - a biztos befutó - dr. Semjén Zsoltnak akart segíteni a KDNP valódi függetlenedését segítendő, a jelenlegi MKDSZ-es Fideszfrakcióban politizáló elnökségi tagok helyett vagy mellett szeretett volna új elnökhelyetteseket és alelnököket választani, ill. erről a témáról érdemi politikai vitát folytatni. Az új elnök megválasztásával és dr. Mikola István Fideszbe való belépésével két betöltetlen elnökhelyettesi, valamint egy betöltetlen alelnöki poszt maradt, tehát három nem MKDSZ- kötődésű taggal lehetett volna demonstrálni a KDNP egységét. Dr. Semjén Zsolt e „segítséget” tisztelettel elutasította, mondván, ő is ismeri a feltételeket, és avval együtt vállalja az elnökjelöltséget. E gesztussal az új elnök akarva-akaratlan két ki nem mondott üzenetet küldött. Neki az ügyvezető elnökség jelenlegi összetétele megfelel, és nincs szüksége nem MKDSZ-tagságú „mezei” KDNP-s elnökségi tagra. A párton belül meglévő problémákat vita keretében meg kellett és lehetett volna beszélni, mert tudomásom szerint egységbontó „szervezkedésnek” nem volt előjele. Az ügyvezető elnökség azonban „politikai vitára” nem volt kíváncsi, eltávozott a teremből. Még saját vitairat-tervezetüket - „Igazságosabb és testvériesebb Magyarországot” - sem terjesztették a választmány elé elfogadás céljából. A helyzet ugyan megalázó volt, de a választmány tagságán inkább a közöny, mint a felháborodás látszott. Az ügyvezető elnökségnek sikerült elkerülni, hogy érdemi politikai vita alakuljon ki a KDNP Fidesz-től független politikájának megvalósításáról. Elkerültek egy esetleges olyan határozatot, amely megkötötte volna politikai mozgásterüket. Egy jól előkészített érdemi vita problémamegoldó, feszültségoldó hatású lehetett volna, irányt mutathatott volna a KDNP megegyezéses újjászervezésének módjáról. Ennek hiányában marad az erőviszonyok szerinti rendeződés, amely késő őszre számtalan feszültséget okozhat. Tagadhatatlan, hogy ma a KDNP-n belül döntő erővel az MKDSZ rendelkezik. A KDNP és a Fidesz közötti együttműködés, valamint a párt nemzetközi megítélése szempontjából ennek vannak előnyei. A Fidesz az MKDSZ-t joggal tartja megbízható partnerének, a KDNP számára csak akkor válik megbízhatóvá, ha az MKDSZ irányítása, vezetése alatt marad, erre a szerepre a jelenlegi vezetés kiváló. Ahhoz, hogy a Fidesz és a KDNP között még erősebb kapcsolat alakulhasson ki, biztosítani kell a KDNP új tagságának Fidesszel és elsősorban Orbán Viktorral szembeni feltétlen lojalitását. A lojalitás garanciáinak kiépítése legalább három feltétel teljesülését igényli. A KDNP újjászervezése erőteljesen támaszkodjon az MKDSZ bázisára, a tisztségviselők elsődlegesen közülük kerüljenek ki. Kizárások és egyéb botrányok nélkül a lehető legnagyobb mértékben ki kell szorítani a döntéshozó posztokról a nemzeti elkötelezettségükről elhíresült tisztségviselőket. A KDNP majdani módosításával biztosítani kell a Fidesz és KDNP közötti kettős tagság lehetőségét, amelyet a Fidesz már be is vezetett. A KDNP jelenleg kiszolgáltatottja az MKDSZ-nek, az MKDSZ pedig a Fidesz-től függ. A KDNP jelenleg nem ura saját pártjának. A jövő nagy kérdése, hogy dr. Semjén Zsolt képes lesz-e a KDNP-t független politikai erővé alakítani. Az új elnök programbeszédében függetlenedő KDNP-ről beszélt, a jelenlegi kiszolgáltatott helyzet oldásáról tájékozódhattunk, az erővonalak viszont egyelőre a kötés irányába mutatnak. Zsidla László, a KDNP fővárosi elnöke Vakáción a szegénységpártiság Jelenlegi miniszterelnökünk számára minden bizonnyal másodlagos fontossága van a beosztásából adódó kötelezettségeknek. Legalábbis erre utal, hogy a Görögországban tartott európai értekezletről Medgyessy Péter egyenesen nyaralni ment, így nem jelenhetett meg a parlament hétfői kettős ülésén, ahol az általa rendkívüli fontosságúnak nevezett kórháztörvényről szavaztak a képviselők. Szabadsága miatt maradt távol miniszterelnökünk a visegrádi együttműködés országainak szlovákiai csúcstalálkozójától is, ahol Kovács László képviselte Magyarországot, mint a lengyel, a cseh és a szlovák kormányfő tárgyalópartnere. Országunk miniszterelnökének gyakori vakációi, a Fidel Castro birodalmában elfogyasztott koktélok és a román haverokkal közösen az erdélyi hegyekben kilőtt vadak azt jelzik, hogy Medgyessy Péter megengedheti magának a szabadidő eltöltésének legköltségesebb változatait is. Sőt az általa irányított kormány eddigi lépései arra is utalnak, hogy országunk vezetése hosszú távon szándékozik levenni a nyaralás gondjait az egyszerű emberek válláról, magára véve az összes ezzel kapcsolatos terhet és nehézséget. Miközben ugyanis változatlan maradt a minimálbér és az alacsonyabb kerestek, a kormányváltás óta szinte semmit nem emelkedtek a szerényebb jövedelmű családok bevételei, addig a statisztikai hivatal most közzétett jelentése szerint közel tízszázalékos növekedést mutat a létminimum értéke. Vagyis a legszegényebbek számára egytized résszel emelkedtek a megélhetés költségei. Két felnőttből és két gyermekből álló családnak 2001-ben még havi 114 ezer forint kellett a minimális szinten való létfenntartáshoz, ám egy év alatt ez a szám 125 ezerre nőtt. Ez azt jelenti, hogy az egy főre számított tavalyi létminimum megközelítette a 34 ezer forintot, amit még a kétkeresős családok egy része sem volt képes előteremteni. Például négy főre számítva két 60 ezer forintos nettó kereset esetén sem éri el a jövedelem a létminimum szintjét. Figyelembe véve a bérek és a megélhetés költségeinek alakulását, biztosra vehető, hogy szegénységpárti miniszterelnökünknek még hosszú ideig nem kell aggódnia a létminimum körül élő milliók számának csökkenése miatt. Kormányunk önfeláldozása tartós biztonságot és védelmet nyújt az átlagos magyar családok számára a nyaralással együtt járó kellemetlenségek és veszélyek ellen. Tehát Medgyessy Péter és barátai a jól végzett munka utáni elégedettséggel áldozhatják fel politikai kötelezettségeik egy részét a pihentető üdülésért. Varga 3