Magyar Fórum, 2013. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-04 / 27. szám
2013. július 4. Magyar Fórum________________. Kedves Honfitársam! Bizalommal teli szívvel és abban a reményben keresem fel, hogy sorskérdéseinkben egyetértünk. Végzetes volna tovább halogatni, ezért ki kell mondanunk: tartozunk megőrizni annak az embernek az emlékét, akinek ma ilyen nagy hitele van a magyarság legjobbjai között. A dolog szellemi voltából következik, hogy az őrzés megszervezése egy értelmiségi csoport feladata. Erre vállalkozott a Csurka István Emlékbizottság, amely elnökévé választott. Négy-öt magyar összehajol Csurka István emlékére, ez a jelmondatunk. A mintegy 4000 honfitársunktól kapott támogatásának köszönhetően, Ígéretünknek megfelelően, 2012. Karácsonyra kiadtuk a Csurka István Emlékkönyvet. 2013 nyarán pedig felavattuk síremlékét, melyen valóságos láng lobog, soha ki nem alvó. Jelképezve őt, a lámpást, aki világított szerte Magyarországon. Szeretnénk felhívni figyelmüket, következő nagy célunkra: Csurka István tiszteletére, 80. születésnapjára köztéri szobrot szeretnénk emelni. Mindamellett országjáró körutat szervezünk, hogy Csurka István a nemzeti emlékezetben is méltó helyre kerüljön. A fiatalságot is bevonnánk a programokba: a középiskolások számára novellapályázatot hirdetünk. Bár elég erőt érzünk magunkban, a feladat azonban olyan nagy, és jelentős pénzeszközöket igényel, hogy saját erőből nem győzzük. Mint karmesternek engedjék meg, hogy Liszt Ferenc Les preludes című művének mondanivalójával búcsúzzam: az ember élete nem egyéb, mint egy csodálatos előjáték a halhatatlansághoz. Budapesten, 2013 június Barátsággal: Szíves adományaikat várjuk A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány számlaszámára. 11712004-20341426 Kérjük a megjegyzés rovatban tüntessék fel, hogy „Csurka István Emlékére". Medveczky Ádám a Magyar Állami Operaház Kossuth-díjas karmestere Mintegy húszfős kutatói csoporttal a fedélzetén hamarosan megkezdi működését a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum. Az új intézetnek kormányrendelet biztosítja, hogy betekintsen eddig zárolt adatokba, dokumentumokba is. Ezáltal most válik valóban lehetővé, hogy a rendszerváltás háttérben zajló, mindmáig rejtve maradt történései, valamint az eseményeket alakító tényezők, és azok mozgatórugói nyilvánosságra kerüljenek. A rendszerváltás mint történelmi folyamat, az önök értékelése szerint mettől-meddig tartott, vagyis mely évek eseményeit fogják majd kutatni? -Jogos a felvetése, hiszen nem könnyű meghatározni a rendszerváltásnak sem a kezdetét, sem pedig a végpontját. Sokak véleménye, hogy a rendszerváltás már az 1970-es években megkezdődött, hiszen az értelmiség egy része már ekkor hallatta a hangját, és megfogalmazta kritikai észrevételeit a fennálló társadalmi és politikai renddel szemben. Nyilvánvaló, hogy a csúcspontra az 1987-es évtől kezdve értünk, és az 1990-ben lezajlott szabad parlamenti választások számítanak talán a leglátványosabb eredménynek. Ám akár a politika, akár a közélet, akár a gazdaság, akár a kultúra területét vizsgáljuk, látható, hogy a rendszerváltás folyamata bizonyos értelemben a mai napig is zajlik. A végpont meghatározása tehát szintén jókora kérdőjeleket vet fel. Azzal kívántuk és kívánjuk áthidalni ezt a problémát, hogy a kutatásainkat kibővítve végezzük majd, vagyis a rendszerváltás konkrét eseményei mellett annak előzményeit és következményeit is igyekszünk górcső alá venni. Ebbe pedig összességében akár négy-öt évtized történéseinek vizsgálata is beletartozhat majd. Mely területekre összpontosítanak majd a kutatások során? - Nem nagyon tudnék kiemelni egy vagy két területet, mert a célunk egyértelműen az, hogy a lehető legteljesebb mértékben megvizsgáljuk a rendszerváltás eseményeit. Ebbe a történelmi folyamatok elemzése mellett beletartozik a gazdasági átalakulás vizsgálata, valamint az alkotmányozással kapcsolatos elképzelések, ötletek felidézése is, különösen annak tükrében, hogy két éve új alkotmánya van hazánknak. Nagyon sarkalatos kérdésnek tekintjük a határon túli magyarok rendszerváltáshoz fűződő kapcsolatának kérdését. Nemcsak az érdekel bennünket, hogy egy-egy adott külhoni magyar közösség miként élte meg az anyaországi változásokat, hanem az is, hogy - például Erdélyben vagy a Felvidéken - a magyar közösség életében milyen változásokat eredményezett az ottani átalakulás. Nemcsak irodalomtörténészként mondom, hanem a történtek ismeretében egyébként is kiemelendőnek tartom az irodalom és a sajtó rendszerváltásban játszott szerepét, valamint a korszak kiemelkedő irodalmi alakjai - pl. Csengey, Csoóri, Csurka, Fekete Gyula - munkásságának az eseményekre gyakorolt hatásait is. A történelemben fontos, hogy tágabb értelemben vizsgáljunk egy-egy adott eseményt, még akkor is, ha az belpolitikai természetű. Hatványozottan igaz ez a rendszerváltás körüli időkre. Éppen ezért úgy tervezzük, hogy a mi kutatásaink sem maradnak meg az országhatárokon belül. Szeretnénk mélyebben megismerni a Közép- és Kelet-Európában végbement változásokat, különös figyelmet szentelve például Lengyelországra és Oroszországra, amelynek átalakulása alapvető hatással volt az egész kontinens életére. Az intézetet ön vezeti majd. Kik és hányan alkotják a munkatársi körét? - Az intézet főigazgató-helyettese M. Kiss Sándor történész, tudományos főtanácsadója pedig Kiss Gy. Csaba varsói professzor lesz. Mintegy húszfős lesz a kutatói gárda, s amenynyire a mindenkori költségvetés ezt megengedi, vélhetően lesznek majd úgymond külső megbízások is. Úgy vélem, hogy ezt a munkát legfeljebb csak abbahagyni lehet, befejezni biztos hogy nem. Éppen ezért kiemelt célunk, hogy a rendszerváltás iránt érdeklődő, fiatal szakembereket is bevonjunk a munkába, már csak amiatt is, mert fontos, hogy a stafétát majd továbbvigyék, és egy-két évtized múlva is legyen, aki kutakodik, vizsgálódik a rendszerváltás történéseivel kapcsolatban. A hazai rendszerváltás drámai alakulását számtalan „városi legenda” kíséri. Vannak azonban, akik a belügyminisztériumi iratmegsemmisítéseket, Soros György és Mark Palmer szerepét is városi legendának akarják beállítani. Ezeket a valóságos szerepeket helyettesítheti pl. a rózsadombi paktum legendája? A „városi legendák” valósága vagy valótlansága valóban sokakat foglalkoztató kérdés. Ám nem árt tudni, hogy a korabeli események eléggé nagy hányada nem vagy csak részben rekonstruálható, hiszen sok-sok papír valóban megsemmisült, ráadásul eleve nagyon sok az olyan esemény, amelyet annak idején eleve nem is „papíroztak le”. Vagy azért, mert az túlzottan kockázatos lett volna, vagy egyszerűen csak azért, mert nem állt rendelkezésre az ehhez szükséges személyi és infrastrukturális háttér. Említette Soros György pénzember, valamint az Egyesült Államok akkori magyarországi nagykövete, Mark Palmer nevét. Személyesen is találkoztam velük annak idején, és mint az MDF első elnöke is konkrétan tudom, milyen nagy szerepük volt abban, hogy mi hogyan zajlódhat le, mi az elvárás Magyarországon. Gyakorlatilag ők diktálták a feltételek jelentős részét. Ám erről papírt eddig magam sem láttam, és komoly kérdés, hogy bárhonnan - akár valamilyen magánarchívumból is - előkerül-e vajon olyan dokumentum, ami ezt egyrészt hivatalosan is igazolja, másrészt pedig a részletekbe is betekintést enged? A papírok tekintetében egyébként is van bennem némi szkepticizmus, mert a megsemmisítések mellett erős a gyanú, hogy komoly mennyiségű iratanyag került ismeretlen helyre ezekben az években. Mégis: mit tudnak tenni annak érdekében, hogy az igazán sarkalatos dolgok napvilágra kerüljenek? - Általánosságban igaz, hogy a rendszerváltással kapcsolatban rengeteg a parlagon heverő információ. Sok ember van jelentős információk birtokában, vagy mert személyesen részese volt fontos eseményeknek, vagy mert egyszerűen dokumentálta magának a történéseket ezekben az években. Egyrészről nagyon fontos ezeknek a személyeknek a felkutatása, és annak elérése, hogy az illetők meg is osszák velünk mindazt, ami a birtokukban van. Kiemelném, hogy az érvényes kormányhatározat értelmében az intézet jogosult lesz arra, hogy kikérje bármely hivatalos szervtől a számára szükséges adatokat. Például a privatizációs szervezetek, az állambiztonsági levéltár vagy akár az állami számvevőszék iratanyagaihoz is hozzáférhetünk. Még ennek ellenére sem állíthatom azt, hogy minden fontos adat és információ el is jut majd hozzánk, ám a mozgásterünk eléggé nagy lesz, és maximálisan törekedni fogunk arra, hogy ezt megfelelően ki is használjuk. A kutatási eredmények a történészek számára lesznek publikusak, vagy széles körű nyilvánosságot kapnak majd? - Szó sincs arról, hogy csak egy szűk kör számára tesszük elérhetővé azt, amit sikerül felkutatnunk! Mindenkinek joga van tudni az igazságot a magyar közelmúlt egyik legvitatottabb eseménye, a rendszerváltás kapcsán. Mikorra várhatóak az első jelentős eredmények? Beszéltünk már arról, hogy milyen sokrétű kutatások várnak ránk. Ennek ellenére bízom abban, hogy már az idén lesznek látható jelei a tevékenységünknek. Nagyobb jelentőségű, átfogóbb eredményekhez azonban vélhetően hosszabb időre lesz majd szükség. Úgy gondolom, hogy két év elteltével már fel tudunk majd mutatni néhány olyan információt, amely jelentőségében is kiemelkedő lesz. Ám addig is tervezzük, hogy minden nagyobb horderejű eredményünket közzétesszük, akár kiadványok, akár újságcikkek formájában. A magyar társadalom szélesebb rétege nyerhet önök által betekintést arról, hogy miképp is történt a rendszerváltás? - Azt hiszem, igen. Intézetünk vállaltan az eddig feltáratlan körülmények, folyamatok hátterének minél alaposabb kutatását célozza. Ha sikerül jól és hatékonyan végeznünk a munkánkat, akkor az egész rendszerváltásról átfogóbb és hitelesebb képet kaphat majd az ország. Kovács Attila Megalakult a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum Nemcsak irodalomtörténészként mondom, hanem a történtek ismeretében egyébként is kiemelendőnek tartom az irodalom és a sajtó rendszerváltásban játszott szerepét, valamint a korszak kiemelkedő irodalmi alakjai - Csengey, Csoóri, Csurka, Fekete Gyula - munkásságának az eseményekre gyakorolt hatásait is - mondja Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, az intézet főigazgatója. Dr. Bíró Zoltán