Magyar Gazda, 1842. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1842-03-31 / 26. szám
402 401 által lehetne csak más próbáknak és javításoknak is sikerét várni. Pedig valóban, midőn az úgy nevezett pusztai gazdálkodás reményeit és számításait olly sokszor hiúsulni látjuk, midőn ezen hiúsulást a’ pusztai gazdára ’s értékére nézve gyakran igen is szomorú eredmények követik, midőn még a’ „hatalmas“ pálinkagyártás sem igen segít a’ dolgon, melly közben vetöleg mondva, a’ megszállitás elvével épen ellenkezőn alapul, valóban érdemesnek látszik vizsgálni egy kissé , és taglalni: valljon csakugyan olly csalhatlan szabály-e, melly azt tartja „hogy kinek isten pusztát adott, azt ne impopulálja“ ? és nem bitorlóit auctoritas-e ? és nem sophismácskák, álokoskodások-e azok, mellyek a magyar birtokost e’ részben vezérlik? Ha illy módon egy kis taglalásba ereszkednénk, csak hamar látni fognánk, mikép még sem olly igen tiszták és valódiak a’fogalmak, mégsem olly helyes az okoskodás, mellyeken ama sokak előtt „noli me tangere“ gyanánt álló elv alapul hogy „pusztát impopulálni nem kell“; nagy szerepet játszik hazánkban az illy felfogások és okoskodások között egy különösen, melly a’ körül forog és azt tárgyalja , hogy a’ föld, mellyet tulajdonunknak nevezhetünk, csak tágas és sok, és még tágasb és még több legyen, „habár azt nem is miveljük, nem is használjuk, és erőnkhez s körülményeinkhez képest azt kellően növelnünk és használnunk nem is lehet. E felfogás szerint a legnagyobb veszteségnek tekintjük , ha a’ földes uraságnak majorsági földje , rétje, erdeje, gyepje, homokja, és mocsárja bármilly részben és bármelly feltételek alatt másnak birtokába jutna; és múlhatatlan feladásnak tartjuk, hogy amaz allodialis birtok teljes egész mivoltában az ő nemesi jussa és keze alatt megtartassák, bár minő keserű gúnyt foglaljon is magában a’ tulajdonnal összekötött józan igényekre nézve sok illy majorsági nevezet alatt levő, és az érték között számbavett sivatagnak mivolta , állapotja. — így van pedig ez hazánkban, holdszám, vagy négyszög mérföldekkint gyönyörködik is bár a’ földes ur illynemü birtokában , és ürgék csak, vagy talán felsőbb rendű vadak dicsérték gazdálkodási rendszerét, melly az ő érdekükben látszik felállítva lenni. Az illy felfogás és okoskodás egy kis eszme-ugrással vagy csavarással a haszonvételt, az élvezetet, vagyonosságot, már önmagában a’ földbirtokban bennfoglalja és bennérti, vagy mint ebből szükségképen és feltétlenül következőt felteszi, és pedig olly biztosan vagy elbizottan, hogy azt megmutatni, vagy vizsgálni sem szükséges. Már illy okoskodás csak a’ szavak értelmének elcsavarásából, és a fogalmakat alkotó eszmék egyikének vagy másikának akár kihagyásából , akár kicseréléséből eredhet. Azok t. i. kik e’ szerint indulnak, magát a’ föld anyagát synonimnak veszik az abból előidézhető élvezeti anyaggal; a’ föld birtokát egyértelműnek az abból előteremthető haszonnal és jövedelemmel; a’ következtetésben pedig, az előidézhetés fogalmát a’ szükségkép következőével cserélik fel; vagy végre a termesztésnek fáctorai és a’ föld jövedelmének és haszonvételének szerző okai közül az emberi erőt kihagyván, — a’ mit ezen emberi erő, a’ föld productiv-erejével összekapcsolva, vagy is erre alkalmazva , előidézni képes, egyedül a’ föld productiv-erejének tulajdonítják. így továbbá az érintett álkoskodók, midőn csak a’ terjedelmes és sok földet igénylik mivelésök és birtokuk alá, kihagyják a’ föld jövedelmezésének fogalmából eszméjét azon aránynak, mellynek a’ mivelendő föld és a’ mivelő erő és tehetség közt a’ mennyiség és minőséghez képest szükségkép létezni kell, hogy e’ két factor hasznos eredményt szülhessen, és egyik a másikban foganat nélkül el ne vesszen ; holott ezen arány annyira feltételezi a jövedelmet, hogy ez amannak tekintetbe vétele nélkül semmire, vagy még azon is alul száll le, és veszteséggé válik. Mit mondanánk például az olly gazdáról, ki száz ekét állítna fel, és gazdasági költségekre bő pénztárt tartana , hogy mind ezzel két hold földet növeljen! a’ nevetségest azonban, és azt hogy „róla szól, a’ mese“, nem olly igen vesszük észre, midőn valaki aránylag egy ekécskét állít fel, és a’ mellett a’ gazdasági költséget is a’jövendő termésből reményű csak visszafizetni, és kétszáz holdat mer birtoka alatt tartani, és növelésének tárgyául venni. — Mi pedig a kettő között a’ különbség? Az egyik gazda a két száz ökörben, épületiben s a’ t levő tőkét, a’ másik azt, melly földbirtokában fekszik, pazarolja; — az egyik ennek, a’ másik amannak gyümölcsét veszti el, és mind az egyik mind a másik, ha nem is épen egyenlő arány szerint, tőkéjének akár magábani elenyésztét, akár terhek általi csökkenését fogja tapasztalni: mind egyik kifelejti számításából a’ földbirtok és növelő erő közti arányt, és mindegyik meg fog győződhetni, hogy hibás fogalmak, és fonák következtetések a dolgok valódi természetét, és a föld gyümölcsözésének szigorú szabályait nem bírják akkop változtatni, mint eljárásunknak és cselekvésünknek hamis irányt adni fájdalom igenis képesek. Ide tartozik azon okoskodás, is melly a’ sok földet vagy inkább a sok földnek birtokát, nem az