Magyar Gazda, 1842. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1842-12-04 / 97. szám
MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. másod év. Pesten, december 4-én 1842. 97. szám. TARTALOM : A’ közlegelő javításáról. Vége. — A’ szarvasmarha korának meghatározása jogaiból. — Fontos találmány. — Szilva- , cseresznye- és meggyfát magról nevelni. Literatura. (Zinmnl Vilmos). — Dohos zab javítása. —■ Egy szó a’ vízmérő szélgép iránt. (Korizmos). — Vidéki egyesületi mozgalmak. — Híradás. — Figyelmeztetés. — Gabonaár. A’ lift zlegel» javításáról. (Vége.) Az elbocsátottak lennének az egyes bérlők kötelességei; a’ helység pedig ezen feltételeknek hasznát következőképen venné: 1. A’ mivelés alá fogott legelőrészt 12 egyenlő szakra osztaná fel, vagy ott 13-ra is, hol a népség nagyobb része juhot is tart, s azon gyümölcsfákat , mellyek két év múlva a két hold kijelölésére már feleslegesek, ezen szakok mesgyéire ültetné ki az ölre egyikét másikától, e’ mesgyéket, mennyire csak lehetséges, észak felé fordítva, hogy a’ fák az északi szelek dühét mérsékeljék; a’ fák közeit pedig eperfas palierokkal tömnék ki, mellyeket évenkint nyírni kellene, hogy hatodfél lábnál, mennyire az ember ollójával vagy sarlójával könnyen felér, feljebb ne kaphassanak, s árnyékokkal ne legyenek ártalmasak. 2. A helység maga költségén minden gyümölcsfára vagy szellőt, vagy komlót futtatna fel,mi azon éghajlat alatt megteremhet; de a szellőből is a’koránélőt , minthogy a fára bocsátott miveletlen szőlő úgy is későbben szokott érni. 3. Hol patak , folyóvíz , vagy mocsár nincs , ott kutakat ásatna a’ helység hol lehetne , s úgy ebből, mint a’ mocsárból, vagy patakból öntüztetné annak idejében a’ legelőt, hol a’ vizet máskép ráereszteni nem lehetne; de úgy ennek, mint a’ kutakbéli öntözésnek könnyebb módját említett munkámban terjesztem elő , s rajzolatokkal tüntetem ki. 4. Eltelvén az első hat esztendő, a’ legelőnek másik felét kellene venni hasonló feltételek alatt mivelés alá, mivelt felére pedig a’ marhát ereszthetni; de nem lenne szabad csatangolni szanaszét, hanem egyszerre csupán 3 szakra szorítkozva, mellynek egyikében legelne a borjú, s rideg marha, másikában a ló, harmadikban tehén s vonómarha egyegy hétig, mellynek eltelte után más 3 szakra vernék a marhát, s igy tovább, úgyhogy az első 3 szakra csak egy hó múlva kerülvén viszsza a’ legelés, az alatt magát a fű, kivált öntözés után, szépen felvehetné. Hol sok a vonó, s fejős marha, ott ez maga szakában csak öt nap legelne, két napot pedig a’ marha, s ló szakában előre legelhetne, hol pedig juhot is tart a’ lakosság többsége, ott tavaszszal ugyanegy szakot az első hétben kirekesztőleg kapna a’ juh, de már más hétben csak azon legelne, mit a’ szálas marha már felhasznált, és pedig egyszerre mind a három szakot, hogy az anyajuhot a’ kosoktól, s bárányoktól elkülönözni lehessen. Ekkor a 4ik hétben már ugyanazon szakra kerül vissza a’ legelés. 5. A’ közös legelő koránsem azért van meg-