Magyar Gazda, 1844. január-június (4. évfolyam, 1-44. szám)
1844-03-21 / 23. szám
jVegyedik év> l*esten, martius 2Mén MS44. 23. S*AKi» MAGYAR GAZDA KIADJA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM: A’ vízmosás földrengálásokról. — Elrendezést igénylő gazdasági tárgyak. (Vége). C Farkas Ferencz.— Gazdasági tudósítások. (Jób János. —Jutalomkérdés. (Gr. Teleki Domokos. — Hirdetés. — Gabonaár) A’ vízmosást földrongálásokról. Minden gazdasági tárgy okszerű kezelésének fő elve az, hogy akár közvetlenül, akár közvetőleg legnagyobb hasznot hajtson, vagyis legtöbbet jövedelmezzen. Ezen lehető legtöbbnek non plus ultráját eltalálni pedig, vagy csak megközelíteni is , fő feladata a’ gazdának.—Halomban állnak ugyan előttünk ezen feladatra nézve a’ bel- ’s külföldi gazdasági könyvek és folyóiratok, mellyek átalánosan, ’s némileg részletesebben is Útmutatásul szolgálhatnak a’ kitűzött czél elérésére; de miután részint a’ nagy természet titkainak kimerithetlensége, részint pedig a’ körülményeknek számtalan különbözései a’ tárgyakat végtelen körben végnélküli caleidoscop változásokkal forgatják, azokban a’ keresett non plus ultráknak akár részletes szabályait, akár meghatározott számtani mennyiségeit hasztalan keressük. Belé kell ugyanis ezekbe találni magát a’ gazdának minden előtűnő körülményekben— hozzá illőleg, ’s a’dolog szőre mentében; és így fog csak feladatának megfelelhetni, vagyis a’jó gazda nevét méltólag igényelhetni. Midőn én jelen értekezésemmel a’ vizmosási földrongálásokról, és ez által illetőleg az egykor használt, vagy használhatott, ’s immár nem használható, tehát az elveszett földről is emelek szót, olly erőt, ’s hatást kívánnék abba önteni, miszerint az illető földbirtokosok és hatóságok ezen lassú, nagy időn át berágódó, ’s hovatovább tetemesd kárral elterjedő fenének veszélyes lényegére necsak figyelmetessé tétessenek, hanem annak haladéktalani meggátolására, ’s folytoni orvoslására is felserkentessenek. — Mielőtt azonban erről bővebben szóljanék, a’ veszélynek valódi képét, és okait kell némileg körülményesebben érintenem. Álljunk meg ugyanis egy kevéssé hegyes és bérezés vidékeinken,’s tekintsünk szét ezen határokban; és necsak a’ meglehetősen elrendezett, ’s tűrhetőleg kezelt majorsági dűlőkön legeltessük szemeinket, de pillantsunk az apróbb osztályzatú szántóföldekre is, és szánakodással fogjuk láthatni, miként számos eső- és hóvízmosás okozta árkok, itt ott tán csak kevés idő óta, tehát még kisebb— de másutt emberi emlékezetet haladó időszak alatt alakulva ’s nőttöni növekedéssel borzasztó mélységeikkel akadályozzák, gátolják és gyérítik a’ földmivelést. — Igen, fogunk találni határokat, mellyekben egész dűlök már elhagyvák,’s az eső- és héviz mosásainak régóta szabad rongálására, prédájára engedtetvék ; hol sem fű, sem bokor nem teng, csak feneketlen árkok alakulnak; hol úgy, mint van, magától legelő sem, erdő sem lehet soha.— Fogunk továbbá találni határokat, mellyekben egész bérczek és hegyek csupán kősziklákból állanak, hol valaha szántottak ’s arattak, vagy hűs