Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1847-09-15 / 22. szám
339 hogy az minden szűkebb termés után,midőn az aratás alatti egy két hét alatt magának és családjának egész évre a’ kenyeret megszerezni nem képes, utóbb, — úgy szólván minden keveset megszűnvén — keserű ínséggel küzdeni kénytelenittessék; szoktassuk előbb ezen ferde rendszer által annyira henyélésre szokott köznépünket folytonos munkásságra — mert most álaljában, különösen pedig a’ mi oláh lakóink, a’ velők született restség és tunyaságnál fogva, a’ mig csak kenyerük—vagy malájukból ki nem fogynak,semmi dijért napszámba nem dolgoznak, és arra csak az ínség által szorittathatnak; tehát nem annyira nép, mintsem inkább munkás kezek hiánya azon országunkban elharapódzott kór, mit orvosolnunk szükséges; — mondom: szoktassuk köznépünket folytonos munkásságra, adjunk neki illő nevelést, és a’ honunkat olly gyakran látogatni szokott ínség és éhség tőlünk száműzve leend; — és csak akkor is, a’ mennyiben belterjedtebben űzött gazdaságunk és terjedtebb gyáriparunk folytatására ’s kivánt felvirágoztatására tulajdon (belföldi) népünk kevés lenne, fogadjunk be idegen elemeket, a’ midőn majd nem lesz szükséges azon tanakodnunk, mikép azokat legsikeresebben becsalhassuk, hogy a’ szánakozásra méltók hazájokban csekély vagyonukat pénzé tévén , azon édes álmokba ringattatva, hogy szegény de kedves szülö hajlékukat (hol a’ népesség sűrűsége és a’ föld szerfeletti drágasága miatt, csak folytonos munka és fáradság után lelhetik mindennapi táplálékukat örökre oda hagyván,azt egy őket kényelmesebben tápláló idegennel cseréljék fel: de midőn magokat ábrándos várakozásaikban megcsalatva látják, elköltvén a’hosszu után a’ sokévi verejték után összetakaritott kevés értékeket, mint földönfutók ’s koldusok térjenek vissza odahagyott hónukba, kárára a’ státusnak, és terhére polgártársaiknak ; mint azt a’ legközelebb múlt évben a’ szegény vvartembergiakkal sajnálkozással tapasztaltuk. — A’munkának czélszerű felosztása, az az körülményeinkhez mért alkalmatos váltógazdasági rendszernek egyoldalú ’s elavult háromnyomásu rendszerünk helyébe való alkalmazása volna szerény véleményem szerint az első lépés, melly által csekély népességünkkel a’ mostanihoz mérve kétszeres eredményt idézhetnénk elő; — de annak átalános foganatosítására elkerülhetetlen szükséges, hogy azt a’ tagosztály és az örökváltság előzze meg, mit mint hiszem, honunk boldogságát szivükön hordozó honatyáink a’ legközelebbi Országgyűlésen életbe léptetni es nem mulasztandják. Bontassanak csak fel egyszer ezen minden haladási vágyat lebilincselve tartó kötelek, legyen csak valósággá a’ szabadföld üdvözítő eszméje: reánk is fog virulni azon százados sötétséget oszlató hajnal, midőn kopár legelőink zöld pázsittal lepte rétekké és dúsan termő szántóföldekké; nagy kiterjedésű, szélhordta homokpusztáink azokat megkötő és használható állapotba átváltozó sűrű erdőkké varázsoltatnak, és temérdek bűzhödt mocsaraink helyét virító vetések és kertek foglalandják el;eddigi pangásunk helyébe lépett virágzó gyáriparuk élénk kereskedést idézend elő, ez pedig járhatlan utainkat czélszerü közlekedési eszközökkel felváltandja. Szóval hazánk gazdasága erőssé, naggyá és dicsővé leend, és nem sokára elérendi nagyságának azon már olly rég óhajtott pontját, melly után koszoszorus költőnk igy sóhajtozott: Még jönni fog, még jönni kell Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. Hekler Antal: 340 Bergeries de Senart. (Folytatás.) — Legkevesebb gond fordittatott a’ selyemtenyésztésnél a’ magkészitésre, mellyben a’ hernyó sikerülésének vagy betegségének csirái rejlenek. Számtalan nyavalyák pusztítják a’ selyemfonókat úgy, hogy némelly selyemtenyésztő házban mi sem marad fel; más helyeken a’ legnagyobb rész pusztul el anélkül, hogy a’ selyemtenyésztő a’ betegségnek okát felfedezni képes lenne. A’ magvak rosszasága leggyakrabban oka a’ betegségeknek, ’s a’ számfeletti halandóságnak. Az egészséges mag egészséges hernyót szül; az egészséges mag a’ selyemtenyésztés alapja, arra törekedjék tehát leginkább a’ selyemtenyésztő, hogy tökéletes hernyómag mindenkor rendelkezésében legyen. Mivel legbiztosabb az, mit kiki saját felügyelése alatt vitett végbe, ne bizza magát sohasem a’ selyemtenyésztő másokra, készíttessen maga selyemhernyótojást, ’s ne vásárolja azt, kivevén közel rokonától vagy jó barátjától. Mert a’ magot eladásra készitők kereskedelmi czikket csinálnak belőle, ’s rendesen kivált az idegeneknek másodrendű magot adnak el. — Ezen bizalmatlanság már a’ régi időkben talált helyt. Cadixban és Malagában volt két nagy ház, melly hernyómagot készített, a’ bizalom az apától a’ fiúig és a’ fiútól az apáig terjedt. Ha mind a’ mellett a’ hernyótenyésztés valamelly évben nem sikerülne, mi leg szigorúbb felügyelés mellett is megtörténhetik, ekkor saját termesztményböl magot készíteni vétek volna, mert a’ betegség csirája jövőre is átvitetnék; átalában még soha máskor, csak egészséges tenyésztés után nyert gubókból készíttessék; a’ selyemtenyésztő ne magot, hanem gubót vásároljon olly. selyemtenyésztőtől , kit ismer ’s ki iránt bizalma van ; és készítsen maga a’ selyemtenyésztő magot, mindenki szem előtt tartván, hogy jó mag nélkül sikeres selyemtenyésztés nem lehet, arra törekedjék tehát minden erejével,