Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1847-09-15 / 22. szám

339 hogy az minden szű­kebb termés után,midőn az aratás alatti egy két hét alatt magának és családjának egész évre a’ kenyeret megszerezni nem képes, utóbb, — úgy szólván minden keveset megszűnvén — keserű ínséggel küzdeni kénytelenittessék; szoktassuk előbb ezen ferde rendszer által annyira henyélésre szokott köznépünket folytonos munkás­ságra — mert most álaljában, különösen pedig a’ mi oláh lakóink, a’ velők született restség és tunyaságnál fogva, a’ mig csak kenyerük—vagy malájukból ki nem fogynak,sem­mi dijért napszámba nem dolgoznak, és arra csak az ínség által szorittathatnak; tehát nem annyira nép, mintsem in­kább munkás kezek hiánya azon országunkban elharapód­zott kór, mit orvosolnunk szükséges; — mondom: szoktas­suk köznépünket folytonos munkásságra, adjunk neki illő nevelést, és a’ honunkat olly gyakran látogatni szokott ín­ség és éhség tőlünk száműzve leend; — és csak akkor is, a’ mennyiben belterjedtebben űzött gazdaságunk és terjed­tebb gyáriparunk folytatására ’s kivánt felvirágoztatására tulajdon (belföldi) népünk kevés lenne, fogadjunk be idegen elemeket, a’ midőn majd nem lesz szükséges azon tanakodnunk, mikép azokat legsikeresebben becsalhassuk, hogy a’ szánakozásra méltók hazájokban csekély vagyo­nukat pénzé tévén , azon édes álmokba ringattatva, hogy szegény de kedves szülö hajlékukat (hol a’ népesség sűrű­sége és a’ föld szerfeletti drágasága miatt, csak folytonos munka és fáradság után lelhetik mindennapi tápláléku­kat­ örökre oda hagyván,azt egy őket kényelmesebben táp­láló idegennel cseréljék fel: de midőn magokat ábrándos várakozásaikban megcsalatva látják, elköltvén a’hosszu után a’ sokévi verejték után összetakaritott kevés értékeket, mint földönfutók ’s koldusok térjenek vissza odaha­gyott hónukba, kárára a’ státusnak, és terhére polgártár­saiknak ; mint azt a’ legközelebb múlt évben a’ szegény vvartembergiakkal sajnálkozással tapasztaltuk. — A’munkának czélszerű felosztása, az az körülmé­nyeinkhez mért alkalmatos váltógazdasági rendszernek egyoldalú ’s elavult háromnyomásu rendszerünk helyébe való alkalmazása volna szerény véleményem szerint az első lépés, melly által csekély népességünkkel a’ mostanihoz mérve kétszeres eredményt idézhetnénk elő; — de annak átalános foganatosítására elkerülhetetlen szükséges, hogy azt a’ tagosztály és az örökváltság e­­lőzze meg, mit mint hiszem, honunk boldogságát szivükön hordozó honatyáink a’ legközelebbi Országgyűlésen életbe léptetni es nem mulasztandják. Bontassanak csak fel egyszer ezen minden haladási vágyat lebilincselve tartó kötelek, legyen csak valósággá a’ szabadföld üdvözítő eszméje: reánk is fog virulni azon százados sötétséget oszlató hajnal, midőn kopár le­gelőink zöld pázsittal lepte rétekké és dúsan termő szán­tóföldekké; nagy kiterjedésű, szélhordta homokpusztáink azokat megkötő és használható állapotba átváltozó sűrű er­dőkké varázsoltatnak, és temérdek bű­zhödt mocsaraink he­lyét virító vetések és kertek foglalandják el;eddigi pangásunk helyébe lépett virágzó gyáriparuk élénk kereskedést idé­­zend elő, ez pedig járhatlan utainkat czélszerü közlekedési eszközökkel felváltandja. Szóval hazánk gazdasága erőssé, naggyá és dicsővé leend, és nem sokára elérendi nagysá­gának azon már olly rég óhajtott pontját, melly után koszo­­szorus költőnk igy sóhajtozott: Még jönni fog, még jönni kell Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek ajakán. Hekler Antal: 340 Bergeries de Senart. (Folytatás.) — Legkevesebb gond fordittatott a’ selyemtenyésztésnél a’ magkészitésre, mellyben a’ hernyó sikerülésének vagy betegségének csirái rejlenek. Számtalan nyavalyák pusz­títják a’ selyemfonókat úgy, hogy némelly selyemte­­nyésztő házban mi sem marad fel; más helyeken a’ leg­nagyobb rész pusztul el anélkül, hogy a’ selyemte­nyésztő a’ betegségnek okát felfedezni képes lenne. A’ magvak rosszasága leggyakrabban oka a’ betegségeknek, ’s a’ számfeletti halandóságnak. Az egészséges mag e­­gészséges hernyót szül; az egészséges mag a’ selyemte­nyésztés alapja, arra törekedjék tehát leginkább a’ se­­­lyemtenyésztő, hogy tökéletes hernyómag mindenkor rendelkezésében legyen. Mivel legbiztosabb az, mit kiki saját felügyelése alatt vitett végbe, ne bizza magát sohasem a’ selyem­­tenyésztő másokra, készíttessen maga selyemhernyóto­jást, ’s ne vásárolja azt, kivevén közel rokonától vagy jó barátjától. Mert a’ magot eladásra készitők kereskedelmi czikket csinálnak belőle, ’s rendesen kivált az idegenek­nek másodrendű magot adnak el. — Ezen bizalmatlanság már a’ régi időkben­ talált helyt. Cadixban és Malagában volt két nagy ház, melly hernyómagot készített, a’ biza­lom az apától a’ fiúig és a’ fiútól az apáig terjedt. Ha mind a’ mellett a’ hernyótenyésztés valamelly évben nem sikerülne, mi leg szigorúbb felügyelés mellett is megtörténhetik, ekkor saját termesztményböl magot készíteni vétek volna, mert a’ betegség csirája jövőre is átvitetnék; átalában még soha máskor, csak egészséges tenyésztés után nyert gubókból készíttessék; a’ selyemte­­nyésztő ne magot, hanem gubót vásároljon olly. selyem­­tenyésztőtől , kit ismer ’s ki iránt bizalma van ; és ké­szítsen maga a’ selyemtenyésztő magot, mindenki szem előtt tartván, hogy jó mag nélkül sikeres selyemtenyész­tés nem lehet, arra törekedjék tehát minden erejével,

Next