Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1847-10-10 / 29. szám
452 451 nak, máskép külön czéljaikra használhatlanokká válnának. Nekünk jobbnál jobb igen korán érő sárga és görög melegágyi ’s hidegföldben termő, jobbnál jobb nyáriakra és téliekre van szükségünk. Jelöljük ki e’ fajokat. Ez szükség, de nem elég, mert ha elkülönzötten nem termesztjük, egy év múlva elkorcsosodnak ’s utóbb egészen elvesznek. A’ koránérő dinnye, a’ nyári és téli dinnyével együtt termesztve nem lesz koránérő többé, ’s a’ téli nem téli, hanem korcs nyári és téli közt. A’ki január közepén Nápolyban megfordul, igen sok ablakon hálóban függő téli dinnyéket láthat. Nálunk elkorcsosult ivadékai már September végén, legfeljebb octoberben érnek, mi nem nyereség, mert akkor még nem fűtünk, elég más gyümölcs van, ’s olly hűtő gyümölcsre illy tájban nincs szükségünk. Januárban, meleg szobában, jól esnek. E’ nápolyi téli dinnyék magvait könnyen szerezhetném; de ha elkülönözve nem termesztjük, kár volna azokat hozatni, mert becses tulajdonaikat csakhamar elveszítenék. — Mészáros Lázár a’ hires muskatal dinnyének magvait elküldé, a’faj állandó ’s reményem az, felül ki fogja múlni jóságra legjobb fajainkat is. De jöttek volna e’ magok olly dinnyész kezébe, ki azokat más dinnyékkel vegyesen termesztette volna, már jövő évben alkalmasint épen olly üresekké ’s rosszakká változtak volna át, mint közönséges dinnyéink tenni szoktak. Mészáros Lázárnak Hardy algíri igazgató Cdirecteur de la pepimére d’ Algír) ’s jeles dinnyész, azt írja, hogy addig, mig száz fajokat termesztett, „becsületes dinnyéje nem volt, mióta pedig csak egyet, az úgynevezett melon cantalup trombon-t, azóta méltán büszkélkedik nemes dinnyéivel.“ Mészáros barátom nagylelkűsége határtalanságában e’ cantalup trombon eredeti Algírból kapott magvait álküldendi, sőt reménye van Ispahánból olly dinnyék magvait szerezhetni, mellyek nem csak ízre felségesek, de miknek leve (mint jó kedvében tréfál) az asszonyok arczát is örök virító színben fentartja, mi okból az e’ dinnyék árából várható roppant nyereség felét magának fentartja. E’ feltételt én elfogadtam ’s tegyük, legyen a’tréfa valóság, de én termesszem vegyesen átküldött dinnyéit, megtartják e’ ritka tulajdonait? Első évben igen, de másodikban és még inkább harmadikban azoknak, és a’nyereménynek bizonyosan vége. Tehát elkülönzött ültetést és termesszünk olly kevés fajokat mint magunktól csak megnyerhetjük; mindegyik azon fajt, melly vidékén állandóan legjobbnak mutatkozik, mert hazánk éghajlata ’s földje egymástól messzire eső tereken olly különböző, hogy szintazon fajok nem lehetnek mindenütt egyformán jók. Az elkülönző távolság minimumát négy ölre határozom. Tök és ugorka még távolabb essék. A’ sárgát göröggel ’s megfordítva lehet elkülönzeni, mert eltérő neműek, különböző genushoz tartozók. És most nem maradna más hátra mint az ügyvivő kinevezése, ki a’ nyert tapasztalásokat gyüjtené ’s közrebocsátaná. E’ bizodalmas helyre bátor vagyok a’ tisztelt közönség alázatos szolgáját saját csekélységemet ajánlani. A’ közlekedőkre nyitva állanának a’ Magyar Gazda lapjai, ’s mivel a’ „szenvedelmes dinnyész“ példányai eddig alkalmasint már mind elkeltek, legfölebb jövő télen át pedig annak második kiadását kellene eszközleni , mire nézve igen szerencsésnek tartanám magamat, ha e’ tekintetben hazánk szenvedelmes dinnyészet lelkesedett hozzájárulását használhatnám — szóval a’ vállalat úgy neki indulhatna, mintha gőz hajtaná, ’s hozzá a’ tisztelt közönségnek még a’ kőszenet sem kellene bevásárolni, megvenném magam. Felteszem tehát mind ezekre nézve inditványom elfogadását, ’s a’ társulatot ezennel alakúltnak nyilvánítom, azonnnal el is kezdvén ügyvivői munkásságomat. Van tehát szerencsém jelenteni, mikép magát mától fogva minden honi dinnyetermesztő nálam bérmentes levélben vagy szóval tagul jelentheti. Elfogadása e’következendő feltételektől álland : 1. Ha magát — mint már érintem — elkülönzött termesztésre és csak kevés fajok művelésére kötelezi. E’ tekintetben szigorúaknak, orthodoxoknak kell lennünk, mert ez elv kivívása a’ gyakorlatban minden okszerű dinnyészet conditio sine qua non-ja. — Nem tágíthatunk tehát. 2. Ha legalább egy görög vagy sárgadinnye faj termesztését, melly t. i. vidékén bizonyos (melegágyi, kápokoni, vagy szabadban való) termesztés mód mellett legjobbnak mutatkozik, magára vállalja. Ezen fajnak tökéletes művelése ültetvényében, a’ társulat pepiniére-jét, magodáját—képezendi e’ fajra nézve. De hogy egy illy faj elfogadtassák, magvait a’ termesztő az ügyvivőnek beküldendi, ki azokat elfogadás vagy elvetés végett két tagnak kísérletre osztja, ’s ha ítéleteik egymástól eltérnének, az ügyvivő vagy maga vagy egy harmadik által teendi meg a’ próbát, ’s határozandja el az elfogadást vagy nem fogadást. E’ tekintetben a’ legnagyobb szigorúság szabályal tűzetik ki, ’s csak olly faj elfogadható, melly évről évre állandóan jeles gyümölcsökkel kínálkozik , ’s éldelhetlen példány csak mint kivétel fordul elő. Állandó jóság tehát a’ conditio sine qua non; ajánló mellék tulajdonok: kora érés, nagyság, termékenység ’s külső szépség. A’ jóság alatt azonban nem csak az édesség értetik, hanem a' gyümölcs íze, zamatja ’s húsának olvadósága is. Ez után a’ társulatnak ki kell a’ jobbnál jobb hazánkban termeszthető sárga és görögdinnye fajokat jelölnie, és pedig húsok színére mindenféléket sárga-fehér-és zöldbélü sárgákat, veres- sárga- fehér- és zöldbélü görögöket. Ha egy faj megállapíttatik, annak elfogadása ’s művelési módja a’ Magyar Gazdában közhírré tétetik, hogy a’ tagok ’s a’ közönség tudja, kinél keresse a’ magvakat.