Magyar Gazda, 1847. július-december (7. évfolyam, 1-52. szám)

1847-10-10 / 29. szám

452 451 nak, máskép külön czéljaikra használhatlanokká válnának. Nekünk jobbnál jobb igen korán érő sárga és görög me­­legágyi ’s hidegföldben termő, jobbnál jobb nyáriakra és téliekre van szükségünk. Jelöljük ki e’ fajokat. Ez szük­ség, de nem elég, mert ha elkülönzötten nem termeszt­jük, egy év múlva elkorcsosodnak ’s utóbb egészen el­vesznek. A’ koránérő dinnye, a’ nyári és téli dinnyével e­­gyütt termesztve nem lesz koránérő többé, ’s a’ téli nem téli, hanem korcs nyári és téli közt. A’ki január közepén Nápolyban megfordul, igen sok ablakon hálóban függő té­li dinnyéket láthat. Nálunk elkorcsosult ivadékai már September végén, legfeljebb octoberben érnek, mi nem nyereség, mert akkor még nem fűtünk, elég más gyü­mölcs van, ’s olly hűtő gyümölcsre illy tájban nincs szükségünk. Januárban, meleg szobában, jól esnek. E’ nápolyi téli dinnyék magvait könnyen szerezhetném; de ha elkülönözve nem termesztjük, kár volna azokat ho­zatni, mert becses tulajdonaikat csakhamar elveszítenék. — Mészáros Lázár a’ hires muskatal dinnyének magvait elküldé, a’faj állandó ’s reményem az, felül ki fogja múlni jóságra legjobb fajainkat is. De jöttek volna e’ magok olly dinnyész kezébe, ki azokat más dinnyékkel vegyesen termesztette volna, már jövő évben alkalmasint épen olly üresekké ’s rosszakká változtak volna át, mint közönséges dinnyéink tenni szok­tak. Mészáros Lázárnak Hardy algíri igazgató Cdirecteur de la pepimére d’ Algír) ’s jeles dinnyész, azt írja, hogy addig, m­ig száz fajokat termesztett, „becsületes dinnyéje nem volt, mióta pedig csak egyet, az úgynevezett melon cantalup trombon-t, azóta méltán büszkélkedik nemes dinnyéivel.“ Mészáros barátom nagylelkűsége határta­lanságában e’ cantalup trombon eredeti Algírból kapott magvait álküldendi, sőt reménye van Ispahánból olly dinnyék magvait szerezhetni, mellyek nem csak ízre fel­ségesek, de miknek leve (mint jó kedvében tréfál) az asszonyok arczát is örök virító színben fentartja, mi ok­ból az e’ dinnyék árából várható roppant nyereség fe­lét magának fentartja. E’ feltételt én elfogadtam ’s tegyük, legyen a’tréfa valóság, de én termesszem vegyesen átküldött dinnyéit, megtartják e’ ritka tulajdonait? Első évben igen, de má­sodikban és még inkább harmadikban azoknak, és a’nye­­reménynek bizonyosan vége. Tehát elkülönzött ültetést és termesszünk olly kevés fajokat mint magunktól csak megnyerhetjük; mindegyik azon fajt, melly vidékén ál­landóan legjobbnak mutatkozik, mert hazánk éghajlata ’s földje egymástól messzire eső tereken olly különböző, hogy szintazon fajok nem lehetnek mindenütt egyformán jók. Az elkülönző távolság minimumát négy ölre határozom. Tök és ugorka még távolabb essék. A’ sárgát göröggel ’s megfordítva lehet elkülönzeni, mert eltérő neműek, különböző genushoz tartozók. És most nem maradna m­ás hátra mint az ügyvivő kinevezése, ki a’ nyert tapasztalásokat gyüjtené ’s köz­rebocsátaná. E’ bizodalmas helyre bátor vagyok a’ tisz­telt közönség alázatos szolgáját saját csekélységemet a­­jánlani. A’ közlekedőkre nyitva állanának a’ Magyar Gazda lapjai, ’s mivel a’ „szenvedelmes dinnyész“ pél­dányai eddig alkalmasint már mind elkeltek, legfölebb jövő télen át pedig annak második kiadását kellene esz­közleni , mire nézve igen szerencsésnek tartanám maga­mat, ha e’ tekintetben hazánk szenvedelmes dinnyészet lelkesedett hozzájárulását használhatnám — szóval a’ vállalat úgy neki indulhatna, mintha gőz hajtaná, ’s hozzá a’ tisztelt közönségnek még a’ kőszenet sem kellene be­vásárolni, megvenném magam. Felteszem tehát mind ezekre nézve inditványom elfogadását, ’s a’ társulatot ezennel alakú­lt­nak nyil­vánítom, azonnnal el is kezdvén ügyvivői munkás­ságomat. Van tehát szerencsém jelenteni, mikép magát mától fogva minden honi dinnyetermesztő nálam bérmentes le­vélben vagy szóval tagul jelentheti. Elfogadása e’követ­kezendő feltételektől álland : 1. Ha magát — mint már érintem — elkülönzött termesztésre és csak kevés fajok művelésére kötelezi. E’ tekintetben szigorúaknak, orthodoxoknak kell lennünk, mert ez elv kivívása a’ gyakorlatban minden okszerű dinnyészet conditio sine qua non-ja. — Nem tágítha­tunk tehát. 2. Ha legalább egy görög vagy sárgadinnye faj termesztését, melly t. i. vidékén bizonyos (melegágyi, kápokoni, vagy szabadban való) termesztés mód mellett legjobbnak mutatkozik, magára vállalja. Ezen fajnak tö­kéletes művelése ültetvényében, a’ társulat pepiniére-jét, magodáját—képezendi e’ fajra nézve. De hogy egy illy faj elfogadtassák, magvait a’ termesztő az ügyvivőnek beküldendi, ki azokat elfogadás vagy elvetés végett két tagnak kísérletre osztja, ’s ha ítéleteik egymástól eltér­nének, az ügyvivő vagy maga vagy egy harmadik által teendi meg a’ próbát, ’s határozandja el az elfogadást vagy nem fogadást. E’ tekintetben a’ legnagyobb szigorúság szabályal tűzetik ki, ’s csak olly faj elfogadható, melly évről évre állandóan jeles gyümölcsökkel kínálkozik , ’s éldelhetlen példány csak mint kivétel fordul elő. Állandó jóság te­hát a’ conditio sine qua non; ajánló mellék tulajdonok: kora érés, nagyság, termékenység ’s külső szépség. A’ jóság alatt azonban nem csak az édesség értetik, hanem a' gyümölcs íze, zamatja ’s húsának olvadósága is. Ez után a’ társulatnak ki kell a’ jobbnál jobb hazánkban termeszthető sárga és görögdinnye fajokat jelölnie, és pedig húsok színére mindenféléket sárga-fehér-és zöld­­bélü sárgákat, veres- sárga- fehér- és zöldbélü görögö­ket. Ha egy faj megállapíttatik, annak elfogadása ’s mű­velési módja a’ Magyar Gazdában közhírré tétetik, hogy a’ tagok ’s a’ közönség tudja, kinél keresse a’ magvakat.

Next