Magyar Grafika, 1959 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1959 / 1. szám

ragadta azt az alkalmat, hogy a szocializmus épí­tésén dolgozhat, és azon leszünk, hogy a következő években az új és a régi értelmiség a munkásosztály­­lyal összeforrva még szárnyalóbb lendülettel alkot­hasson. Az ellenforradalom előtt és alatt a vélt és tény­leges hibákat ellenségeink sokszorosan felnagyítot­ták, és ezzel akarták bizonyítani, hogy a munkás­­osztály nem alkalmas a társadalom vezetésére. A magyar dolgozó nép szerencséjére akadtak bátor, harcos kommunisták, akik az ellenforradalmi erőkkel szemben és a megzavart tízezrekkel szem­ben ki mertek állni, megmutatták a helyes utat és visszaállították a munkáshatalmat. Köszönet és el­ismerés a pártnak, örök hála és dicsőség a szovjet népnek és hős katonáinak, akiknek segítségével sikerült a rendet, a munkáshatalmat visszaállítani. Az elmúlt tíz év eredményeihez, az emberek és dolgok átformálásához a maga szerény munkájával, úgy véljük, hozzájárult a mi egyesületünk is. Gon­dolom, hogy a jelenlevők nevében és három ipar­águnk dolgozói nevében is külön meleg köszönetet kell mondani azoknak az elvtársaknak és kartársak­nak, akik az elmúlt tíz évben szorgalmas, lelki­­ismeretes munkával egyesületünkben közreműköd­tek. A következőkben rövid ismertetőt, összefoglalót kívánunk adni a három iparág elmúlt tíz évéről, majd szintén csak elnagyolva a következő évek — és talán úgy is lehet mondani­­, a következő év­tized előrelátható, várható feladatairól. Vegyük elsőnek a papírgyártóipart. (Zárójelben: a papírfeldolgozó- és nyomdaipar területén dolgozó kollégák és elvtársak ezért a sorrendért ne sértődjenek meg; ez nem jelent rang­sorolást, hanem a termelés természetes összefüggé­sét tartalmazza. Ismeretes, hogy a magyar papírgyártóipar lénye­gében a két világháború között létesült. Csak mint érdekességet említjük meg: 1938-ban a papírgyártó­ipar kapacitása 90 ezer tonna, ugyanakkor a terme­lés csak 54 ezer tonna volt. Hazánkban a cellulóz­gyártás - és ez is ismeretes - csak 1948-ban indult meg. A termelést az elmúlt tíz év alatt 48%-kal növeltük és a termelékenység 86%-kal emelkedett. E két számot és e két számnak az értékelését úgy kell értelmeznünk, ahogy a valóságban mutatkozott. Mit jelent ez? E két szám akkor imponáló, ha hozzátesszük: ezeket az eredményeket a gyártóiparban úgy értük el, hogy lényegében termelést kiszélesítő és bővítő beruházást nem hoztunk létre. Mégis mi történt? Minek köszönhető ez az ered­mény? Ez az eredmény elsősorban köszönhető a gyárak szorgalmas, öntudatos munkásainak és irányítóinak, akik nap mint nap és év mint év birkózva a terme­lés feladataival, nap mint nap és év mint év hozzá­tették a maguk tudását, apróbb és nagyobb szerve­zeti átalakításokkal, apróbb és nagyobb újításokkal és műszaki megoldásokkal az 1948-as termelőberen­dezéssel ezt a többet, ezt az értékesebbet produ­kálták. Most a hároméves tervünkben mind a cellulóz­ipart, mind pedig a gyártóipart új létesítmények beállításával jelentősen fejleszteni kívánjuk. A fej­lesztés nemcsak a termelés és továbbfeldolgozás oldaláról kívánatos, hanem a beruházások — mind a cellulóz-, mind a papírgyártóiparban végzendő beruházások — számításaink szerint kifizetődőek, gazdaságosak. Jelenleg 20 ezer tonna cellulózt ter­melünk, melyből 16-17 ezer tonnát Csepelen és 3 ezer tonnát a szolnoki új üzemünkben állítunk elő. Papírgyártásban az 1958-as év rekordmennyisé­get ígér: 108-109 ezer tonna termelés várható. Fogyasztásunk ennél jóval magasabb, mert papír­importunk jelentős. Csak mint érdekességet érde­mes megemlíteni, hogy 1938-ban az egy főre jutó papírfogyasztás 8 kg volt, jelenleg 14 kg. Azt is tudjuk, hogy ez, jogos igényt és szükségletet figye­lembe véve, kevés, nagyon kevés. A fogyasztás emelését elsősorban a hazai termelés növelésével helyes megoldani. Ehhez a hazai termeléshez pedig jelenleg nagy összegű beruházásokra van szükség, mely — ismételjük — kifizetődő, gazdaságos be­ruházás, mert főleg hazai nyersanyagra épül. Cellulóztermelésünket a következő két éven belül 10-12 ezer tonnával akarjuk növelni. Csepelen még 1959-ben fel kívánjuk állítani az SO2 visszanyerő­berendezést, továbbá egy új cellulózfőző beállítását tervezzük, és rá akarunk térni a nagyhozamú cellulózgyártásra. Szintén 1959-ben nagy ütemben folytatni kívánjuk a Sztálinvárosi Cellulózgyár be­ruházását, és azt gondoljuk, hogy 1961-ben a gyárat ünnepélyesen felavatjuk és beindítjuk. Sztálinváros­­ban évi 22 ezer tonna cellulóz előállítását tervez­zük. Ezek a beruházások hároméves tervünkben szerepelnek. További elgondolásaink - ez már átnyúlik a má­sodik ötéves tervünkbe -, még egy 20-22 ezer tonnás cellulózgyár felállítását javasoljuk. A cellulóztermelés ilyen mértékű emeléséhez, fokozásához az is szükséges, hogy a nyersanyagok hazai forrásait még megnyugtatóbb módon tisztáz­zuk. Kicsit közelebbről megvilágítva ezt a kérdést: az a véleményünk, hogy szalmára és egyéb egy­nyári növényekre, valamint hazai lombos fákra, különösen nyárfára lehet építeni a cellulózipar fej­lesztését. Az természetes, hogy számítások alapján kell eldönteni, melyik nyersanyag-felhasználás mi­lyen arányban gazdaságos, és a papírtermelés prog­ramjának összefüggésében a cellulóz minősége szem­pontjából mely alapanyag-felhasználás célirányos.

Next