Magyar Grafika, 1959 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1959 / 1. szám
ragadta azt az alkalmat, hogy a szocializmus építésén dolgozhat, és azon leszünk, hogy a következő években az új és a régi értelmiség a munkásosztálylyal összeforrva még szárnyalóbb lendülettel alkothasson. Az ellenforradalom előtt és alatt a vélt és tényleges hibákat ellenségeink sokszorosan felnagyították, és ezzel akarták bizonyítani, hogy a munkásosztály nem alkalmas a társadalom vezetésére. A magyar dolgozó nép szerencséjére akadtak bátor, harcos kommunisták, akik az ellenforradalmi erőkkel szemben és a megzavart tízezrekkel szemben ki mertek állni, megmutatták a helyes utat és visszaállították a munkáshatalmat. Köszönet és elismerés a pártnak, örök hála és dicsőség a szovjet népnek és hős katonáinak, akiknek segítségével sikerült a rendet, a munkáshatalmat visszaállítani. Az elmúlt tíz év eredményeihez, az emberek és dolgok átformálásához a maga szerény munkájával, úgy véljük, hozzájárult a mi egyesületünk is. Gondolom, hogy a jelenlevők nevében és három iparágunk dolgozói nevében is külön meleg köszönetet kell mondani azoknak az elvtársaknak és kartársaknak, akik az elmúlt tíz évben szorgalmas, lelkiismeretes munkával egyesületünkben közreműködtek. A következőkben rövid ismertetőt, összefoglalót kívánunk adni a három iparág elmúlt tíz évéről, majd szintén csak elnagyolva a következő évek — és talán úgy is lehet mondani, a következő évtized előrelátható, várható feladatairól. Vegyük elsőnek a papírgyártóipart. (Zárójelben: a papírfeldolgozó- és nyomdaipar területén dolgozó kollégák és elvtársak ezért a sorrendért ne sértődjenek meg; ez nem jelent rangsorolást, hanem a termelés természetes összefüggését tartalmazza. Ismeretes, hogy a magyar papírgyártóipar lényegében a két világháború között létesült. Csak mint érdekességet említjük meg: 1938-ban a papírgyártóipar kapacitása 90 ezer tonna, ugyanakkor a termelés csak 54 ezer tonna volt. Hazánkban a cellulózgyártás - és ez is ismeretes - csak 1948-ban indult meg. A termelést az elmúlt tíz év alatt 48%-kal növeltük és a termelékenység 86%-kal emelkedett. E két számot és e két számnak az értékelését úgy kell értelmeznünk, ahogy a valóságban mutatkozott. Mit jelent ez? E két szám akkor imponáló, ha hozzátesszük: ezeket az eredményeket a gyártóiparban úgy értük el, hogy lényegében termelést kiszélesítő és bővítő beruházást nem hoztunk létre. Mégis mi történt? Minek köszönhető ez az eredmény? Ez az eredmény elsősorban köszönhető a gyárak szorgalmas, öntudatos munkásainak és irányítóinak, akik nap mint nap és év mint év birkózva a termelés feladataival, nap mint nap és év mint év hozzátették a maguk tudását, apróbb és nagyobb szervezeti átalakításokkal, apróbb és nagyobb újításokkal és műszaki megoldásokkal az 1948-as termelőberendezéssel ezt a többet, ezt az értékesebbet produkálták. Most a hároméves tervünkben mind a cellulózipart, mind pedig a gyártóipart új létesítmények beállításával jelentősen fejleszteni kívánjuk. A fejlesztés nemcsak a termelés és továbbfeldolgozás oldaláról kívánatos, hanem a beruházások — mind a cellulóz-, mind a papírgyártóiparban végzendő beruházások — számításaink szerint kifizetődőek, gazdaságosak. Jelenleg 20 ezer tonna cellulózt termelünk, melyből 16-17 ezer tonnát Csepelen és 3 ezer tonnát a szolnoki új üzemünkben állítunk elő. Papírgyártásban az 1958-as év rekordmennyiséget ígér: 108-109 ezer tonna termelés várható. Fogyasztásunk ennél jóval magasabb, mert papírimportunk jelentős. Csak mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy 1938-ban az egy főre jutó papírfogyasztás 8 kg volt, jelenleg 14 kg. Azt is tudjuk, hogy ez, jogos igényt és szükségletet figyelembe véve, kevés, nagyon kevés. A fogyasztás emelését elsősorban a hazai termelés növelésével helyes megoldani. Ehhez a hazai termeléshez pedig jelenleg nagy összegű beruházásokra van szükség, mely — ismételjük — kifizetődő, gazdaságos beruházás, mert főleg hazai nyersanyagra épül. Cellulóztermelésünket a következő két éven belül 10-12 ezer tonnával akarjuk növelni. Csepelen még 1959-ben fel kívánjuk állítani az SO2 visszanyerőberendezést, továbbá egy új cellulózfőző beállítását tervezzük, és rá akarunk térni a nagyhozamú cellulózgyártásra. Szintén 1959-ben nagy ütemben folytatni kívánjuk a Sztálinvárosi Cellulózgyár beruházását, és azt gondoljuk, hogy 1961-ben a gyárat ünnepélyesen felavatjuk és beindítjuk. Sztálinvárosban évi 22 ezer tonna cellulóz előállítását tervezzük. Ezek a beruházások hároméves tervünkben szerepelnek. További elgondolásaink - ez már átnyúlik a második ötéves tervünkbe -, még egy 20-22 ezer tonnás cellulózgyár felállítását javasoljuk. A cellulóztermelés ilyen mértékű emeléséhez, fokozásához az is szükséges, hogy a nyersanyagok hazai forrásait még megnyugtatóbb módon tisztázzuk. Kicsit közelebbről megvilágítva ezt a kérdést: az a véleményünk, hogy szalmára és egyéb egynyári növényekre, valamint hazai lombos fákra, különösen nyárfára lehet építeni a cellulózipar fejlesztését. Az természetes, hogy számítások alapján kell eldönteni, melyik nyersanyag-felhasználás milyen arányban gazdaságos, és a papírtermelés programjának összefüggésében a cellulóz minősége szempontjából mely alapanyag-felhasználás célirányos.