Magyar Grafika, 1976 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

, 50 éves a Pénzjegynyomda ! Hankovics Iván Sajátos és nehéz a krónikás dolga, amikor a Pénz­jegynyomda történetét akarja, ha csak vázlatosan is bemutatni nyomdánk dolgozóinak és tevékenysé­günket napjainkban is figyelemmel kísérőknek. Tör­ténelmünket, történelmi eseményeinket a múlt ho­mályából felkutatni, eseményeket részleteiben leírni, feltárni azért is nehéz, mert meg kell küzdeni azzal a nem kis nehézséggel, hogy a múlt igen becses em­lékei közül sok elkallódott, feledésbe merült. Ha elgondoljuk, hogy a Magyarországon 1723-ban kibocsátott első papírpénz megjelenése óta hány küz­delmes és nehéz év telt el a mai papírpénz kialaku­lásáig, megjelenéséig, akkor elmondhatjuk, hogy e történelmi mérföldkő mellett szerényen húzódik meg közvetlenül a mi szőkébb közösségünk számára e jelentős jubileumi évforduló, és közvetve sokatmon­­dóan tízmilliók számára nyomdánk 50 éves léte és funkciója. Nyomdánk funkciójából adódóan igen zárt egység, de terméke a gazdasági és politikai élet területén nagy jelentőséggel bír, ezért múltja, jelene, kialakulása mindenkit érdekel, és közvetve vagy közvetlenül érint. Annak a tudata, hogy miként jutottunk idáig, milyen volt a megtett út, ezt az ötvenéves utat kik és milyen módon egyengették, hasznos lehet a jelen és a jövő nemzedék számára egyaránt. Történelmi visszapillantásunkat talán ott kellene kezdeni, hogy miért csak 50 éves az első önálló ma­gyar Pénzjegynyomda és mi tette szükségessé a létre­hozását. Ehhez ismertetni kell az 50 évnél régebbi kor politikai, társadalmi helyzetét. Az önálló magyar jegybank felállítását már 1848-ban Kossuth Lajos akkori pénzügyminiszter szorgal­mazta. Meg is bízta Landerer Lajost, hogy a kétszáz személlyel dolgozó állami nyomdában kezdje el a Kossuth-bankók nyomását. A bankjegyek hazai elő­állításának ügye már akkor nagy gondot okozott, hiszen a hazai nyomdaipar a cenzúra évszázados béklyóinak nyomása alatt nem fejlődhetett kellő­képpen, s oly elmaradt állapotban volt, hogy nem tudott megfelelni azoknak a magas követelmények­nek, melyeket a pénzjegyek előállítása igényelt vol­na. Kossuth azonban szívén viselte a magyar bankjegy­előállítás ügyét és rövidesen, főleg külföldi szakmun­kásokkal, gépekkel, alapanyaggal el is kezdődhetett volna a hazai bankjegygyártás és annak fejlesztése. Az 1848-as idők sűrű politikai változásai nem tették lehetővé a nyomda egy helyben való maradását; gondoljunk csak arra, hogy egy év alatt közel nyolc különböző helyen szerelték le és állították fel a bank­jegysajtókat. A következő évben Windischgraetz megszüntette a magyar bankjegyek forgalomban tar­tását és kivitette az országból. Ezt követően évtize­dekig megszűnt a hazai bankjegygyártás, bár a ki­egyezéskor már felmerült a Magyar Nemzeti Bank megalapításának szükségessége. Természetesen ezt a kívánságot osztrák részről nem teljesítették, így az Osztrák-Magyar Bank lett mindkét ország területén a pénzkibocsátó intézet. A békeszerződés után a politikai élet megváltozásá­val egyre sürgetőbbé vált az új magyar jegybank fel­állításának kérdése. A békeszerződés értelmében a magyar kormánynak sürgetően gondolnia kellett a bankjegyek kicserélését lehetővé tevő államjegyek előállításáról, a pénzforgalom kielégítéséről mind­addig, amíg egy új magyar jegybank felállítása megtörténik. Mivel a magyar nyomdaipar pénzje­gyek előállításával nem foglalkozott, az ehhez szük­séges berendezések nem álltak rendelkezésre, ezért a kormány az akkori viszonyokat figyelembe véve, 1922-ben a zürichi Orell-Füssli céggel vette fel a kap­csolatot államjegyek előállítása érdekében. Az Orell- Füssli céggel folytatott tárgyalások során az a terv alakult ki, hogy Budapesten nyomdát állítanak fel a bankjegyek gyártására. Nem sokkal később a Magyar-Amerikai Grafikai és Nyomda Rt. (mely 1922 szeptemberében a Pallas Nyomda és American Bank Note Company egyesüléséből alakult) tudo­mást szerezve a létesítendő pénzjegynyomda tervé­ről, ajánlatot tett Kállay Tibor pénzügyminiszternek a bankjegynyomda felállítására. Ajánlásukban hi­vatkoztak arra, hogy sem Magyarország, de a világ egyetlen állama sem képes arra, hogy egymaga fenn tudjon tartani egy modern bankjegynyomdát. (A tör­ténelem ezt megcáfolta. Szerk.) Ez idő alatt igen sok ajánlat érkezett a magyar nyom­dák részéről mind a kormányhoz, mind az Orell- Füssli céghez a bankjegynyomás megszervezése ér­dekében. Végül is a tárgyalások arra a megállapo­dásra vezettek, hogy a kormány és az Orell-Füssli cég Budapesten részvénytársaság formájában egy önálló nyomdát létesít, mely képes lesz Magyarország pénz­szükségletét megfelelő kivitelben, modern technikai eszközökkel előállítani. A részvénytársaság cége: Magyar Pénzjegynyomda Rt., alaptőkéje pedig olyan koronaösszeg, mely az alaptőke teljes befizetése napján 500 000 svájci frank­nak felel meg. Az alaptőkének 52%-át a kormány, 48%-át az Orell-Füssli cég jegyzi, de a külföldi cég részvényeinek megváltási joga kizárólagosan a ma­gyar kormányé. Az új épület felépítéséig az Állami

Next