Magyar Hang, 2019. július (2. évfolyam, 27-30. szám)
2019-07-05 / 27. szám
Magyar Hang ! 2019. július 5-1- -el van, amit a humorista helytelenül mér fel. A nagyon részeg emberek előtt nem szeretek fellépni, de minden más eset megoldható. Sokszor mondják, hogy milyen intellektuális humort csinálok, de szerintem csak arról van szó, hogy nem nézem hülyének a közönséget. - A részeg közönségen kívül van olyan fellépés, amit nem vállal el? - írtam egy hosszú listát arról, hogy mit nem csinálok, erről híres vagyok a Dumaszínházban. Magánrendezvényekre például nem megyek, két születésnapot elvállaltam korábban, és nem őrzök kellemes emléket róluk. Ott ugyanis nem a műsor számít, hanem a társaságot akarják megvenni, hogy „na, itt a tévés csávó”, ezt igyekszem elkerülni. Ahogy párteseményeken sem lépek fel, és reklámban sem szerepelek. - Zavarja, ha megismerik az utcán? - Meg kellet tanulnom bánni az ismertséggel. Régen nagyon sokat foglalkoztatott például, hogy mit írnak rólam a kommentelők, és A kérdés nem is az, hogy miért lett szakállam, hanem hogy eddig miért nem növesztettem, sokáig azt hittem, hogy így nem nevetnek rajtam az emberek, de kiderült, hogy tévedtem, így maradt a szakáll általában addig kerestem, amíg nem találtam valami rosszat. Ma már nem központi kérdés az ismertség, elfogadtam, hogy ez egy ilyen szakma. Álságos dolog lenne, ha azt mondanám, hogy zavar, hiszen nagyon sokat dolgozom azért, hogy szem előtt legyek. - Több interjúban mesélt róla, hogy könyvet ír, amelynek a műfaja útközben folyamatosan változott, hogy áll most a mű? - Évek óta hazudoztam, hogy írok, de mostanra valóban elkészült. Először Minden könyv munkacímmel gyűjteményes paródiakötetet terveztem, amelyben helyet kapott volna az összes műfaj, amiért az olvasók rajonganak manapság a vámpíros regényektől a skandináv krimiig. De egyedül a krimi működött a papíron, így amikor megmutattam a szöveget Cserna-Szabó András barátomnak, a kötet későbbi szerkesztőjének, ő felvetette, hogy hagyjam a többi műfajt, és írjak krimiparódiát. Évek teltek el, mire rájöttem, igaza van, és újabb évek, amikor végre az is világossá vált, hogy összefüggő történetet kell írnom, így lett végül regény a szövegből. A halogatás hosszú korszaka gyorsan véget ért, amikor aláírtam a kiadóval a szerződést, onnantól kezdve öt hónapig csak ezzel foglalkoztam. Most, amikor befejeztem, leültem legózni a kisfiammal, aki nem értette, hogy miért játszom vele újra, miért nem a könyvön dolgozom. - El tudta engedni a szöveget? - Azokat a napokat élem, amikor már megszületett, de még fáj. Szeretném már végre a kezembe fogni, azzal akarok aludni, magzati pózban szorítom majd magamhoz. - De azért nem cseréli fel a standupot a regényírásra? - Nem vagyok író, csak egy humorista, aki írt egy vicces könyvet. Nem játszom meg magam a szövegben, nem teszek úgy, mintha regényíró lennék. A formabontó megoldásaimat látva Cserna-Szabó András a posztmodern irodalomról kezdett beszélni, de ebben semmi posztmodern nincs, csak humor. Vagyis én nem úgy csinálok, mintha hülye lennék, hanem tényleg hülye vagyok - vonta le a következtetést Cserna-Szabó. Olyan poénokat akartam, amelyek csak könyvben működnek. Van olyan szereplőm, aki fejre állított betűkkel beszél, mert gyerekkorában sokat lógatták fejjel lefelé egy könyvtárban, és ha ideges, akkor felszínre tör ez a trauma. Egy másik etruszk karakterekkel kommunikál, és akad, akinek elmegy a hangja egy fejezetre, így kénytelen morzézni. Sok munkámba telt, mire ő is megszólalhatott morzejelekkel. - És az olvasónak is sok munkája lesz vele. - Lábjegyzeteltünk mindent. Kérdés volt, hogy mennyire kell fogni az olvasó kezét, ebben segített sokat a szerkesztő. - Meddig lehet csinálni a standupot, van a műfajnak felső korhatára, ami után már megmosolyogják az embert, ha színpadra áll? - Egy humorista bármikor kiéghet, nem feltétlenül kell megvárni az öregkort. Kiszámíthatatlan, hogy az embert mikor felejtik el, vagy ő mikor hagy fel a munkával, esetleg meghal-e kellően fiatalon, hogy legenda legyen. - Foglalkoztatja a legendává válás? - A Galaxis útikalauz stopposoknak című regény szerint úgy lehet űrhajót sikeresen leinteni, ha van nálunk törölköző, mert akkor feltételezik, hogy rendes stopposok vagyunk, aki borotvát, körömollót és fogkefét is hozott magával, így biztosan felveszik. A szerzőre, Douglas Adamsre a poén nyomán egy törölközőnappal emlékeznek minden évben a rajongók, köztük én is. Az emléknapon mindenki törölközőt vesz a nyakába, és azzal mászkál egész nap. Ennél szebbet egy alkotónak nehéz elképzelnie, de én már egy csodás sírfelirattal is beérem. Azt is bedózerolják ugyan száz év múlva, de addig legalább emlékeznek rám. - Van már ötlete a feliratra? - Remélem, marad még pár évem ezen gondolkodni. De azért van néhány a tarsolyomban, a legpesszimistább talán a „Valaki ezért felelni fog”. 90 MAGAZIN 17 Elhunyt Rimanóczy Jenő Nyolcvanöt éves korában elhunyt Rimanóczy Jenő Ybl-díjas, Budapestért díjas, az MMA Építőművészeti Tagozat díjával kitüntetett alkotó, a Rimanóczy-dinasztia utolsó építész sarja. Rimanóczy Jenő nagyapja, id. Rimanóczy Kálmán a századfordulós Nagyvárad arculatának kialakításáért felelt, apja, id. Rimanóczy Gyula a modernista építészet kiemelkedő alkotója volt. Bár épületei a mai napig meghatározzák a városképet, Rimanóczy Gyula neve szinte teljesen kikopott a köztudatból, pedig az ő nevéhez fűződik egyebek mellett a Pasaréti téri templom és autóbusz-állomás, a Bosnyák téri Szent Antal-plébánia, az egykori Kisstadion, valamint a Dob utcai Postaigazgatóság épülete is. Rimanóczy Jenő és testvére, Gyula apjuk útját követve lett építész, lánytestvérük, Yvonne jelmeztervezőként ért el jelentős sikereket. Rimanóczy Jenő, a család utolsó szakmagyakorló tagja a Közlekedésüzemi Épülettervező Vállalatnál rajzolóként, majd segédtervezőként kezdte pályafutását, de dolgozott a Lakótervnél is. Diplomamunkája annyira meggyőző volt, hogy rögtön felvették a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskolájába (Finta Józseffel együtt), ahol Szendrői Jenő vezetése alatt folytatta tanulmányait. Innen került 1958-ban az Ipari Épülettervező Vállalathoz, ahol húsz évig dolgozott tervezői, osztályvezetői, majd irodavezető-főmérnöki beosztásban. 1978-ban nevezték ki az Általános Épülettervező Vállalat (ÁÉTV) főépítészévé, illetve műszakiigazgató-helyettesévé, ahol 1989-ig töltötte be tisztségeit. Főmérnöksége alatt sok tehetséges építész kezdte meg az ÁÉTV-ben pályafutását, többek között Ferkai András, Magyari Éva, Cságoly Ferenc és Turányi Gábor. „Egy háznak mindig az adott környezethez kell igazodnia. Rögtön meg tudom mondani, melyik az a ház, amit a háború előtt, illetve után építettek. A szomorú az, hogy azok, amiket névtelen építészek terveztek még a háború előtt, sokkal jobbak, mint a neves, de későbbi építészek munkái” - vallotta Rimanóczy Jenő, akinek legfontosabb munkái közé tartozik az óbudai kísérleti lakótelep garzonháza, a Maros utcai OTP-társasház, a Törökvészi úti óvoda és bölcsőde, a Fehérvári úti Vertesz-irodaház, a Táncsics bőrgyár irodaháza, a Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet telephelye. Számos kórház terve is fűződik a nevéhez, közülük a Pécsi Honvéd Kórház traumatológiája és a nyíregyházi kórház épülete el is készülhetett. Nyugdíjazása után Rimanóczy Jenő 1989-1998 között az Atlant Épülettervező Kft.-nél mint külső munkatárs dolgozott, számos tervezési munkában vett részt. Teljes visszavonulását követően fáradhatatlan munkával dokumentálta pálya- és kortársai munkásságát, neki köszönhetően több mint hatvan Wikipédia-bejegyzés született meg a modern magyar építészet témakörében. Makrai Sonja