Magyar Hang, 2021. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)

2021-04-02 / 14. szám

2 VILÁGKÉP 2021. ÁPRILIS 2-8. Magyar Hang Miért jár Orbán Viktor Közép-Ázsiába? A régió komoly gazdasági lehetőségekkel kecsegtet, ebből azonban egyelőre nem sokat látunk Orbán Viktor szoros kapcsolatot ápol a türk világgal. A héten is utazott volna a Türk Tanács turkesztáni ülésére, a kazah kormány azonban - tekintettel a járványhelyzetre - lemondta a személyes találkozót, így azt videokonferencia formájában tartották meg. A magyar minisz­terelnök Üzbegisztánba azért ellátogatott. A kormány türk partnerei európai szemmel már sok furcsa dolgot produkáltak, ennek ellenére még mindig meg tudják lepni a világot. Stier Gábor A közép-ázsiai vezetői­ lassan már a saját lakos­ságukat is keserű mo­solyra késztetik. Annak ellenére, hogy a régió népeinek mentalitásába az atyáskodó, te­kintélyelvű politizálás tökéletesen beleillik. Csakhogy a vitág ebben a térségben is változik, még ha az évtizedek óta a hatalomban lévő vezetőket nézve azt is hihetnénk, hogy megállt az idő. A vezetők húzásai ma már otthon is egyre inkább aláássák a hatalom igazsá­gosságába vetett hitet. Kazahsztán első elnöke ugyan három évtized után papíron hát­rébb lépett, ám mindenki tudja, hogy Nurszultan Nazarbajev to­vábbra is megkerülhetetlenül az ország erős embere. Az Elbaszi, azaz a Nemzet Atyja címet élete végéig viselő Nazarbajev nevét az idősebb generációk a független­séggel, a stabilitás megerősödésé­vel kötik össze. A fiatalok azonban már valami újra, másra vágynak, és úgy gondolkodnak, hogy ami sok, az sok. Három évtized a ha­talomban pedig ma már sok. Még Közép-Ázsiában is. Érzi ezt az El­baszi is, ezért aztán udvariasan elhárította azt a megtiszteltetést, hogy róla nevezzék el a sokak által még Szemipalatyinszkként ismert Szemej város új stadionját, amely így a híres kazah költő és filozó­fus Abaj nevét viseli. Sajtótitkára Twitteren közölte, hogy Nazar­bajev fellép a tisztelet ilyen meg­nyilvánulásaival szemben. Ajdosz Akibaj arról azonban mintha elfe­ledkezett volna, hogy az első elnök nevét ma már utcák, terek, parkok, iskolák őrzik, sőt a fél világot ösz­­szezavarva ezzel, 2019-ben még a fővárost, Asztanát is átkeresz­telték Nur-Szultanra. No, erre mondják a fiatalok, hogy a tiszte­let ilyen fokú megadása több száz millió dollárba került, és az ország nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse magának. Aligha­nem már Nazarbajev is rájött, hogy túlfeszítette a húrt. Folytathatnánk a sort Tür­kmenisztán elnökének abszurd történeteivel, azzal az országgal, ahol a híres türkmén versenyló, az akhal-teke vagy a közép-ázsi­ai juhászkutya, az alabaj nagyobb becsben áll, mint a türkmén nép. De ne folytassuk, hiszen Türk­menisztán nem tagja a Türk Ta­nácsnak. Menjünk inkább tovább Üzbegisztánba, ahol az azonos neműeket ugyan nem lövik le, a szerelmüket azonban a jövőben háromévi börtönnel büntethetik. Legalábbis a társadalmi vitára bo­csátott új büntető törvénykönyv alapján. S ha már Üzbegisztánnál tartunk, az állami média itt (is) csak a jó hírekről tudósít, és az el-Sem a melegek helyzete, sem az autoriter kormányzás nem érdekli a demokrácia és az emberi jogok helyzetének alakulására oly kényesen ügyelő nagyhatalmakat, ha gazdasági és geopolitikai érdekeiket akarják érvényesíteni Közép- Ázsiában neki család bírálatát sem tolerálja, így gyakran jelennek meg hozsan­názó tudósítások Savkat Mirzijojev elnök legidősebb lánya, a 36 éves Szaida Mirzijceva munkájáról is. Szaidát lassan már igazi hercegnő­ként, utódként kezelik, így aztán nem meglepő, hogy nemrég a déli Karsi városában a helyi tudósítá­sok szerint elnöknek kijáró tiszte­lettel fogadták. S hogy miért furcsa mégis mindez? Mert ugyanez tör­tént az „előző lánnyal”, Iszlám Ka­rimov egykori elnök gyermekével is. Csakhogy az egykor híres és be­folyásos Gulnara Karimova később éveket töltött házi őrizetben, majd börtönbe került. Úgy tűnik tehát, hogy a nagy változásokat, libera­lizálást ígérő Savkat Mirzijojevnek is jobban tetszik az autoriter stílus, így a nagy hűhóval, fogadkozások­kal kísért váltás után az utód sem tagadja meg elődjét, Üzbegisztán első elnökét. Ilyen viszonyok uralkodnak te­hát a Kazahsztánban és Üzbegisz­tánban, abban a két országban, amelyekkel szoros viszonyt ápol a magyar kormány. S még mi­előtt valaki olcsó poénként elsüt­né, hogy Orbán Viktor tanulni jár a régióba, és a magyar jövőt látja Közép-Ázsiában, fordítsuk ko­molyra a szót. Jegyezzük meg, hogy a Közép-Ázsia iránti érdek­lődéssel a magyar miniszterelnök nincs egyedül. Előtte például An­gela Merkel tárgyalt Savkat Mirzi­­jojevvel, és bizony a német kancel­lár sem az üzbég homoszexuálisok jogait védelmezte. Mint ahogy az Egyesült Államok szerint is „so­kat erősödött” Közép-Ázsia egyik vezető országában a demokrácia, ezért aztán kivonta Üzbegisztánt a kereskedelmet 1975 óta korláto­zó Jackson-Vanik-törvény hatálya alól. Tehát sem a melegek helyzete, sem az autoriter kormányzás nem érdekli a demokrácia és az emberi jogok helyzetének alakulására oly kényesen ügyelő nagyhatalmakat, ha gazdasági és geopolitikai érde­keiket akarják érvényesíteni Kö­zép-Ázsiában. Vagyis arról van szó, hogy Or­bán Viktor látványos barátságá­nak több gazdasági hozadéka is lehetne. Persze az Azerbajdzsán melletti kiállást a keresztény Ör­ményországgal szemben, a „baltás gyakos” kiadását a többség még ebben az esetben is túl nagy ár­nak tartaná, de legalább érthetővé válnának ezek a finoman szólva is ellentmondásos lépések. Amíg azonban az eredményt nem lát­juk - az eddigi gazdasági hozadék ugyanis még közép-európai ösz­­szehasonlításban is szánalmas -, marad a találgatás, az értetlenke­dés és az olcsó poénokként pukka­nó feltételezések. Orbán Viktor miniszterelnök koszorúz a taskenti függetlenségi emlékműnél 2021. március 29-én. Jövedelmező barátság fotó: mti/miniszterelnöki sajtóiroda/fischer Zoltán

Next