Magyar Hang, 2021. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)
2021-04-02 / 14. szám
2 VILÁGKÉP 2021. ÁPRILIS 2-8. Magyar Hang Miért jár Orbán Viktor Közép-Ázsiába? A régió komoly gazdasági lehetőségekkel kecsegtet, ebből azonban egyelőre nem sokat látunk Orbán Viktor szoros kapcsolatot ápol a türk világgal. A héten is utazott volna a Türk Tanács turkesztáni ülésére, a kazah kormány azonban - tekintettel a járványhelyzetre - lemondta a személyes találkozót, így azt videokonferencia formájában tartották meg. A magyar miniszterelnök Üzbegisztánba azért ellátogatott. A kormány türk partnerei európai szemmel már sok furcsa dolgot produkáltak, ennek ellenére még mindig meg tudják lepni a világot. Stier Gábor A közép-ázsiai vezetői lassan már a saját lakosságukat is keserű mosolyra késztetik. Annak ellenére, hogy a régió népeinek mentalitásába az atyáskodó, tekintélyelvű politizálás tökéletesen beleillik. Csakhogy a vitág ebben a térségben is változik, még ha az évtizedek óta a hatalomban lévő vezetőket nézve azt is hihetnénk, hogy megállt az idő. A vezetők húzásai ma már otthon is egyre inkább aláássák a hatalom igazságosságába vetett hitet. Kazahsztán első elnöke ugyan három évtized után papíron hátrébb lépett, ám mindenki tudja, hogy Nurszultan Nazarbajev továbbra is megkerülhetetlenül az ország erős embere. Az Elbaszi, azaz a Nemzet Atyja címet élete végéig viselő Nazarbajev nevét az idősebb generációk a függetlenséggel, a stabilitás megerősödésével kötik össze. A fiatalok azonban már valami újra, másra vágynak, és úgy gondolkodnak, hogy ami sok, az sok. Három évtized a hatalomban pedig ma már sok. Még Közép-Ázsiában is. Érzi ezt az Elbaszi is, ezért aztán udvariasan elhárította azt a megtiszteltetést, hogy róla nevezzék el a sokak által még Szemipalatyinszkként ismert Szemej város új stadionját, amely így a híres kazah költő és filozófus Abaj nevét viseli. Sajtótitkára Twitteren közölte, hogy Nazarbajev fellép a tisztelet ilyen megnyilvánulásaival szemben. Ajdosz Akibaj arról azonban mintha elfeledkezett volna, hogy az első elnök nevét ma már utcák, terek, parkok, iskolák őrzik, sőt a fél világot öszszezavarva ezzel, 2019-ben még a fővárost, Asztanát is átkeresztelték Nur-Szultanra. No, erre mondják a fiatalok, hogy a tisztelet ilyen fokú megadása több száz millió dollárba került, és az ország nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedhesse magának. Alighanem már Nazarbajev is rájött, hogy túlfeszítette a húrt. Folytathatnánk a sort Türkmenisztán elnökének abszurd történeteivel, azzal az országgal, ahol a híres türkmén versenyló, az akhal-teke vagy a közép-ázsiai juhászkutya, az alabaj nagyobb becsben áll, mint a türkmén nép. De ne folytassuk, hiszen Türkmenisztán nem tagja a Türk Tanácsnak. Menjünk inkább tovább Üzbegisztánba, ahol az azonos neműeket ugyan nem lövik le, a szerelmüket azonban a jövőben háromévi börtönnel büntethetik. Legalábbis a társadalmi vitára bocsátott új büntető törvénykönyv alapján. S ha már Üzbegisztánnál tartunk, az állami média itt (is) csak a jó hírekről tudósít, és az el-Sem a melegek helyzete, sem az autoriter kormányzás nem érdekli a demokrácia és az emberi jogok helyzetének alakulására oly kényesen ügyelő nagyhatalmakat, ha gazdasági és geopolitikai érdekeiket akarják érvényesíteni Közép- Ázsiában neki család bírálatát sem tolerálja, így gyakran jelennek meg hozsannázó tudósítások Savkat Mirzijojev elnök legidősebb lánya, a 36 éves Szaida Mirzijceva munkájáról is. Szaidát lassan már igazi hercegnőként, utódként kezelik, így aztán nem meglepő, hogy nemrég a déli Karsi városában a helyi tudósítások szerint elnöknek kijáró tisztelettel fogadták. S hogy miért furcsa mégis mindez? Mert ugyanez történt az „előző lánnyal”, Iszlám Karimov egykori elnök gyermekével is. Csakhogy az egykor híres és befolyásos Gulnara Karimova később éveket töltött házi őrizetben, majd börtönbe került. Úgy tűnik tehát, hogy a nagy változásokat, liberalizálást ígérő Savkat Mirzijojevnek is jobban tetszik az autoriter stílus, így a nagy hűhóval, fogadkozásokkal kísért váltás után az utód sem tagadja meg elődjét, Üzbegisztán első elnökét. Ilyen viszonyok uralkodnak tehát a Kazahsztánban és Üzbegisztánban, abban a két országban, amelyekkel szoros viszonyt ápol a magyar kormány. S még mielőtt valaki olcsó poénként elsütné, hogy Orbán Viktor tanulni jár a régióba, és a magyar jövőt látja Közép-Ázsiában, fordítsuk komolyra a szót. Jegyezzük meg, hogy a Közép-Ázsia iránti érdeklődéssel a magyar miniszterelnök nincs egyedül. Előtte például Angela Merkel tárgyalt Savkat Mirzijojevvel, és bizony a német kancellár sem az üzbég homoszexuálisok jogait védelmezte. Mint ahogy az Egyesült Államok szerint is „sokat erősödött” Közép-Ázsia egyik vezető országában a demokrácia, ezért aztán kivonta Üzbegisztánt a kereskedelmet 1975 óta korlátozó Jackson-Vanik-törvény hatálya alól. Tehát sem a melegek helyzete, sem az autoriter kormányzás nem érdekli a demokrácia és az emberi jogok helyzetének alakulására oly kényesen ügyelő nagyhatalmakat, ha gazdasági és geopolitikai érdekeiket akarják érvényesíteni Közép-Ázsiában. Vagyis arról van szó, hogy Orbán Viktor látványos barátságának több gazdasági hozadéka is lehetne. Persze az Azerbajdzsán melletti kiállást a keresztény Örményországgal szemben, a „baltás gyakos” kiadását a többség még ebben az esetben is túl nagy árnak tartaná, de legalább érthetővé válnának ezek a finoman szólva is ellentmondásos lépések. Amíg azonban az eredményt nem látjuk - az eddigi gazdasági hozadék ugyanis még közép-európai öszszehasonlításban is szánalmas -, marad a találgatás, az értetlenkedés és az olcsó poénokként pukkanó feltételezések. Orbán Viktor miniszterelnök koszorúz a taskenti függetlenségi emlékműnél 2021. március 29-én. Jövedelmező barátság fotó: mti/miniszterelnöki sajtóiroda/fischer Zoltán