Magyar Hang, 2021. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)

2021-10-15 / 42. szám

IV Budai Hang 2021. OKTÓBER la-z.. „Csak abban bízhatunk, hogy ezt a háborút megnyerjük” Orlai Tibor Óbuda múltjáról és jövőjéről, a kulturális támogatásokról, a közönség hozzáállásáról és a pedofiltörvény hatásairól Együtt kell élnünk azzal a veszéllyel, hogy bármikor ismét megtörténhet a jelenlegi járványhoz hasonló krízis. Ennek fényében kell újrapozicionálni a magánszínházakat - véli Orlai Tibor színházi szakember. Az Orlai Produkciós Iroda ügyvezető igazga­tójával a pandémia hatásairól, a kulturális élet megosztottságáról, az óbudai nyuga­lomról és nyüzsgésről, valamint az állat­tartás felelősségéről beszélgettünk.­ öbb mint húsz éve lakik Óbudán, és itt működik az Orlai Produkciós Iroda is. - A kötődésem a kerülethez azonban ennél régebbre nyúlik vissza. Gyerekkoromban édesanyámmal sokszor jártunk ki ide hétvégente, sétáltunk a régi városrészen, múzeumba mentünk, ebédeltünk a Vasmacskában. Akkor sze­rettem meg Óbudát, és talán ez is az oka, hogy felnőttként végül itt találtam otthon­ra. A járvány alatt nagyon sokat számított, hogy itt lakom. Ki tudtam mozdulni, hosszú sétákat tenni. De el kell árulnom, hogy szí­vemnek szintén nagyon fontos Tahitótfalu, ahova sokszor vonulok el a kutyámmal és a macskáimmal, ha még nagyobb nyuga­lomra vágyom. - Az állatok jelentik a teljes nyugalmat? - Nem is tudom elképzelni az életem nélkülük. Aki nem élt még kutyával, nem tudja, mit hagy ki. Csodálatos érzés meg­osztani az életünket egy ilyen ragaszkodó lénnyel, figyelni a fejlődését, megtapasz­talni, hogy miként látja a világot. Bár min­denkit csak biztatni tudok a kutyatartásra, felelősen azonban úgy lehet vállalni ezt a szerepet, ha meg tudjuk adni az állatnak, amire szüksége van, és ebből a szempontból Óbuda ideális helyszín. Ott a Tábor-hegy, de említhetem a Hármashatár-hegyet vagy a Hajógyári-szigetet, ahol nyugodtan sza­ladgálhatnak az ebek. De minden másban is a felelősségre kell törekedni, azzal a kutyás közösséggel, ahova mi is járunk a vizslám­mal, minden tavasszal és ősszel tartunk szemétszedési akciót az önkormányzattal együttműködve. Ezek a gesztusok szüksé­­ gesek ahhoz, hogy a kutyások és az állatot nem tartók békében éljenek egymás mellett. - Szűkebb pátriája mennyire változott meg az évek alatt? - Rengeteget változott, de igazi arculatát nem vesztette el. Zöldövezeti részei miatt Óbuda már a város nyugalmasabb feléhez tartozik, mégis nagyon nyüzsgő kerület. Mindig fontos szerepet kapott a kultúra, és nemcsak Krúdy miatt. Számos múzeum ta­lálható itt, ahogy minden generáció megleli a neki szóló színházi vagy zenei élményt is. Az Óbudai Társaskör a Liszt Ferenc Kama­razenekar révén a hazai zenei élet meg­határozó helyszínévé vált, de az itt zajló szabadtéri színházi előadások is elmarad­hatatlan programjai a nyárnak, és ott van a Kaszásdűlői Kulturális Központ (3K) is, amely a lakótelepi területen nyújt izgalmas és széles körű kulturális kínálatot. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum­ba pedig azért szeretek időnként ellátogat­ni, hogy felidézzem a gyerekkorom. És épp ez az izgalmas Óbudában is: múltja is van, jelene is, és ez jelenti a jövő biztosítékát. Természetesen minden kerületnek meg­van a saját történelme, egyedi hangulata és kulináris kínálata. Fontos, hogy megta­lálják a saját közönségüket, de ugyanilyen lényeges, hogy legyen átjárás a különböző városrészek között, hogy a kerületek vala­milyen módon összefonódjanak és egymást erősítsék, mert ez is segíthet kimozdítani az embereket a megszokott környezetükből.­­Szeptember végén a 3K-ban mutatták be, majd október 24-től a II. kerületi Jurányi Házban lesz látható Bodor Johanna táncmű­vész-koreográfus 2014-ben megjelent önélet­rajzi írásából készült Nem baj, majd megértem című darab, amely a nyolcvanas évek Romá­niájába repít vissza. Hogyan jött az ötlet, hogy színpadra állítsák a művet? - A színpadi változat egyik készítője és egyben az előadás rendezője, Szikszai Ré­­musz keresett meg az ötlettel, amely rögtön felkeltette érdeklődésemet, mivel engem is nagyon megérintett a regény. Ezt követően Horváth Piroskával, a 3K vezetőjével ku­tyasétáltatás közben találtuk ki, hogy ná­luk próbáljuk és mutassuk be az Ari-Nagy Barbara és Szikszai Rémusz által készített színpadi változatot Bánfalvi Eszter, Kere­kes Éva, Gyabronka József és Ötvös András szereplésével. Bodor Johanna szabad kezet adott nekünk mindenben, azt mondta, nem akar olyan író lenni, aki mindenbe beleszól. Az olvasópróbára ellátogatott, ott találko­zott a szövegkönyvvel, de a próbafolyamatot már nem követte végig. Fontos is volt, hogy ne csak az ő szemével lássuk ezt a sorsot és társadalmi környezetet. Szikszai Rémusz, például maga is megtapasztalta a Ceauses­­cu-rendszer működését. Ez a produkció nem csak azért érdekes, mert egy cudar vi­lágot, egy ellentmondásokkal teli, szörnyű rendszer működését és egy szívhez szóló emberi történetet mutat be , de a rendszer­­­váltás fontos lenyomata is. Az előadással sikerült túllépni az egyéni sorsábrázoláson, és megfogalmazni egy egyetemes üzenetet. -A járványhelyzet a színházak működé­sét is drasztikusan érintette. Az elmúlt időszak mennyire viselte meg az Orlai Produkciós Iroda működését? - Ugyanannyira megterhelt minket ez az időszak, mint a kőszínházakat, bizonyos szempontból talán jobban is, hisz ők állami vagy önkormányzati forrásból működnek, míg mi kizárólag a jegybevételből élünk. Ennek a kiesésével szinte semmilyen bevé­telünk nem volt, ami a mai napig nagyon fájdalmasan érinti a színházunkat. 2020- ban háromszázmillió forinttal volt kevesebb .» Bármilyen szervezet működésében lehet hibákat találni, de a javítás szándéka és a totális rombolás között nagyon nagy különbség van a jegybevételünk, mint egy évvel korábban, ezzel együtt 70 millió forint körüli vesztesé­get könyveltünk el. Nem beszélve arról, hogy már korábban sújtotta a színházat a tao­­támogatás (társaságiadó-felajánlás - a szerk.) megvonása: míg az utolsó évben, amikor még volt rá lehetőség, 390 millió forint taót számolhattunk el, addig erre az évre ötmillió forint kompenzációt kaptunk. Mindez szá­munkra azt jelzi, hogy a kulturális kormány­zat semmilyen formában nem támogatja a magánszínházi próbálkozásokat. A mos­tani helyzetben ez még fájdalmasabb, hisz ahogy említettem, a koronavírus-járvány amúgy is rendkívüli veszteségeket okozott. Nem tudjuk ott folytatni a munkát, ahol abba kellett hagynunk, át kell gondolnunk, hogy hány bemutatót tartunk, milyen előadásokat tűzünk műsorra, mert nagy befektetésekre most nincs lehetőségünk. Csak abban bíz­hatunk, hogy ezt a háborút megnyerjük, és előbb-utóbb véget ér a járvány. De a jövőben így is együtt kell élnünk azzal a veszéllyel, hogy bármikor ismét megtörténhet egy ha­sonló krízis. Ennek fényében kell újrapozici­onálni a magánszínházakat, az aktuális álla­pothoz igazítani a működésüket. - A nem teljesen egyértelmű korlátozások is megnehezítik a színházak életét. - Azon túl, hogy a járvány megint fel­futóban van, az is látszik, hogy a színházba járó közönség hozzáállása is megváltozott. Nyáron a szabadtéri produkciókra bátran el­jöttek, most viszont már, hogy zárt térben futnak az előadások, sokkal óvatosabbak, ami a járványadatok ismeretében teljesen érthető. Úgy érzem, megint szükség lenne központi intézkedésekre, mert jelenleg egy­általán nem tiszta a helyzet. Ráadásul azzal is meg kell küzdenünk, hogy egyes előadá­sok, amiket még a járvány kirobbanása ► Makrai Sonja T

Next