Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1962
Ami a matematikánál is nehezebb… (riport az udvariasságról)
Ami a matematikánál is nehezebb Ha valaki azt képzeli, hogy a gimnazistáknak csak olyan egyszerű dolgokat kell tudni, hogy a négyzet plusz bő négyzet mivel egyenlő, nagyon téved. Az élet gyakorta bonyolultabb feladatok elé állítja őket. Különösen azokat, akik a XIV. kerületi tanács oktatási és népművelési osztályának tánctanfolyamára iratkoztak be. Amíg az össztánc tart, a munkaközösség vezetőjétől, Mihály Oszkárnétól megtudtuk, a kerületből a Radnóti Miklós, a Teleki Blanka és az István gimnáziumok növendékei járnak tanfolyamra. A cél nemcsak az, hogy megtanuljanak táncolni, hanem az is, hogy kulturált viselkedésre, helyes magatartásra nevelődjenek. Mert milyen egyszerű is lenne hátbavágni Julit és azt mondani neki: gyere kisanyám, csörögjünk egyet! De nem, éppen az ilyenekről kell leszokni. Sándor Vera néni, a tánctanárnő, szabályos bemutatkozáshoz ragaszkodik. Pedig három cigánykerék félkézzel könnyebb, mint először meghajolni egy matrózruhás kislány előtt. Ugye, fiúk? S ez meg nem minden. Nem elég az, hogy „Jocó vagyok” vagy „Gézuka vagyok”. Érthetően mondjuk a teljes nevet s várjuk meg, amíg a partner is kezet nyújt. S bár jó lenne amúgy istenigazában megszorítani a kislány kezét, hogy felszisszenjen, — azt sem lehet. — A kézfogásban benne van a jellem — mondja Vera néni — Erőteljesen kell kezet szorítanunk, de nem vadul, s közben egymás szemébe nézni... De a java csak ezután jön! Inkább két matematika óra egymás után! Mert könnyebb a koszinuszokkal gyötrődni, mint megkeresni Juli lapockáját. Ugyanis azon kell a kezet nyugtatni tánc közben, sehol máshol, s középirányba lépve egymás jobbfülét figyelni: így vezethet a fiú simán, kényelmesen. S mennyi mindent tanulnak még ezek a matrózblúzos, sötétruhás diákok, tangón, rumbán, foxon s a kedvencen, a swingen kívül, amit eddig nem sikerült az életből ellesni, apró formaságokat. Ezekhez rengeteg fék, akaraterő kell, leküzdeni a kamaszévek sutaságát vagy éppen túlzott rátartiságát. Mindez rettentően nehéz! S ha a táncóra végeztével a kis gimnazisták ma még lármásan rohannak, egymást taszigálva a ruhatár felé, hamarosan eljön az idő, amikor csendesen megkérdik a kislányt: — Megengeded, hogy felsegítsem a kabátodat? n&di A bemutatkozás legyen szabályos!