Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-21 / 261. szám
1. Pécsett. Habár itt van egy bölcsészeti osztály, mely a gymnasiummal összeolvadhatna, a jelenlegi 6 osztályú gymnasium mégis csak 4 osztályúvá leendő átalakításra alkalmatos. — Ha egyszer a bölcsészeti osztályra nézve a kérdés akkop döntetik el, hogy Pécsett egy felső-gymnasiummá alakíltassék át, könnyű leene azt az alsógymnasiummal egyesíteni. Egyelőre Pécsett csak egy 4 osztályú alsógymnasium rendeztethetik, mire semmi akadály nem forog fen. 2. Kőszegen a C osztályú gymnasium 4 osztályúvá leendő átalakításra alkalmas. 3. A keszthelyi szinte négyosztályuvá. 4. A komáromi szinte. Ezen intézet fenmaradása és átalakítása annál szükségesebb, mivel különben a kath. közönség a nem-katholikusokkal ellentétben minden nevelő és képző intézetet nélkülözni kénytelnék. 5. Sopronban a 6 osztályú gymnasium egy 4 osztályú alsógymnasiummá , de miután itt egy 8 osztályú gymnasium szükségessége forog főn, és ehhez pannonhalmi főtisztelendő főapát és cs. k. tanácsos Rime 1y ur a még szükségelt 6 tanárt megajánlá, és a magas kormány egy 8 osztályú gymnasium alapítását kimondá, minden akadály leküzdetett, a még szükséges két iskolai termet, s a megkivántató physikai és mathematikai műszereket kivéve. Megjegyzendő azonban, hogy ezzel még csak az első szükségről van gondoskodva, miután a gymnasiumi épület teljesen rész karban van, és egészen új építést igényel, mit a kormány különben minden nagy költekezés nélkül eszközölhetne, ha hozzá, mint a méltányosság kívánja , Sopron városa a szükséges építési szerekkel járulni késznek nyilatkoznék. 6. A pápai négyosztályu gymnasium még alsó-gymnasiumnak sem alkalmas, de miután a pannonhalmi főtiszt, apát ur a kath. lakosság tekintetbe vételével, mely a nem kath. collegium ellenében minden képző intézet nélkül maradva, a még szükséges két tanárról rendszeretetből gondoskodik, minden akadály mellőzve van és egy 4 osztályú alsó-gymnasium rendezésének mi sem áll útjában. 7. Győrben a bölcsészeti kar a 6 osztályú gymnasiummal egybeolvadt és 8 osztályú felső-gymnasiumnak alkalmas. 8. Szombathelyen a bölcsészeti kar csak 4 tanárból áll ugyan, de miután a praemonstrati kanonokok csornai prépostja a gymnasium 6 tanárához a szerzetből még 2 tanárt ad, a tanárok száma tizenkettőre ki van egészítve, mi által minden akadály mellőzve van, és így itt egy nagy 8 osztályú gymnasium bizton rendeztethetik. 9. Székes-Fehérvár o 11 a hatosztályu gymnasium négyosztályu algymnasiumnak alkalmas. A fölnevezett gymnasiumok ilyetén átalakításának semmi akadály sem áll útjában, az intézetek tanárai kijelölték, és türelmetlenül várják mind Excellentiád elhatározását. Az igazgatók mind kellőképen utasítják, minden kétség megszűnt, s mind alkalmas az új szervezet értelmében teendő rendezetnek megfelelni. Végre az államra nézve mi költség sem hárul, azért alázatteljesen kérem excellentiádat a jóváhagyást ezekre nézve, mennyire csak lehetséges gyorsítani, hogy e szép mű létesítéséhez még idejekorán lehetne hozzáfogni. Örvendve tudósítom Excellentiádat, miszerint a soproni katonai kerületben, idegen nézetek legcsekélyebb befolyása nélkül minta-gymnasiumok alakulandnak. D. Tanerők és elősegítő taneszközök. A nevezett 9 gymnasiumban papok tanítanak a benedek - cistercita és praemonstrati rendből, e tanárok mind teljesen hivatvák, s ha vannak is köztük gyöngébbek, ezek a legritkább kivételekhez tartoznak, nagy része próbált erőket tanúsított a magyar irodalomban, s bizonyosan a németül tanításban sem fog hátrább állani. A művelődést elősegítő eszközök nagy számmal vannak s pedig a tudományok minden osztályában. Minden szerzetháznak több ezer kötetekre menő könyvtára van, s ezen kívül az anyakolostorokban Pannonhalmán, Zirczen, Csornán megbecsülhetlen értékű könyvtárak léteznek, melyek közt a pannonhalmi több mint 60,000 kötetből állván a legnevezetesebb, és minden külföldről jövő utazó által csodáltatik. Ily segédeszközök mellett az illető egyének tudományos képzettsége fölött kétkedni sem lehet. Hogy ezen tanárok eddigelé kevésbbé ismertettek , ennek főképeni oka Magyarország volt szerencsétlen autonómiája, mely magában egy elszigetelt világot képezett, másrészről a tanárok szerénysége, kik minden dicsergést kerültek, megelégedve a becsületesen teljesített kötelesség öntudatával,—végre a tanulmányi lélegzetnek boldogtalan kezelése Magyarországban, és az egyetem egyedárusága, mely egy jó iskolai könyvnek fölmerülését örökké gátolá, ha a könyvboltokban még amazokból eladó találkozott. E. Ki nevezi ki a tanárokat és az igazgatót. A visszaállitási okirat értelmében az 1802 ik évtől, mikor a fölnevezett gymnasiumok a benedek-cistercita és praemonstrati rendnek átadattak, az illető rendek elöljáróinak jogában áll az igazgatót és a tanárokat a gymnasiumokon kinevezni. Az akadémiákban és lyceumokban ha nem kizárólag egyházi testületeknek adattak át, az alapitó által fölhatalmazott személyek, tehát 1. a pécsi akadémiában b. Szepessy püspök alapítványi okirata értelmében mindig a pécsi püspök vagy helyettese nevez ki két tanárt a jogtudományi, négyet a bölcsészeti karba — a zirczi ciszercita apát kettőt a jogtudományi és szinte kettőt a bölcsészeti osztályba. A gymnasiumban a visszaállitási okirat értelmében az igazgatót és mind a 6 tanárt a cistercita rendi zirczi apát nevezi ki. 2. Kőszegen a benedek-rendiek pannonhalmi apátura. 3. Keszthelyen a praemonstrati kanonok csornai prépostja. 4. Komáromban a benedek - rendűek pannonhalmi apátura. 5. Sopronban ugyanez. 6. Pápán szinte. Valamint 7. Győrött a lyceum és gymnasiumban is. 8. Szombathelyen a lyceumban a szent keresztről nevezett cisterciták apátja mint alapitó, a gymnasiumban a praemonstrati kanonokok csornai prépostja az igazgatót szintúgy mint a tanárokat. Azonban az uj szervezet bekövetkeztével a bölcsészeti kar a gymnasiummal egybeolvadván, és így az egész intézet különböző természetet nyervén, a 8. osztályú gymnasium igazgatója joggal nem egyedül a praemonstrati apát által neveztethetnék ki, és a kormánynak e részben az illetéktelenséget megelőzve határozatot kellene hozni, hogy ezentúl Vas megye elnöke mint alapitótárs, a szent keresztről nevezett apát mint alapitó és a praemonstrati kanonok prépostsága mint a gymnasiumra nézve teljes jogában álló a fönnálló 12 tanárokból igazgatóul egyet egyet a kormánynak fölterjesszenek, s a kormány aztán egyet a fölterjesztettekből kinevezne. (Folytatása következik.) Levelezések. Zalából. Önnek a remek szépségű Zalából szorgalmas levelezője van, csak onnan nem mutathat föl egy drága sorocskát sem (Kehidáról), honnan már annyiszor epedve vártuk az üdvözítő szózatot ! Pedig nem régen hallottuk az isten igéjének hirdetése alkalmával olvastatni azon evangeliomot, melyben a szigorú gazda azt, ki a neki adott talentomokkal nem uzsoráskodott, kérlelhetlenül bírálja. A gazda a közvélemény, s azon férfiú előttem is, kinél, a sorok írójánál, neki szívvel lélekkel hőbb leventéje nem lehet, csak úgy menthető a hasonló bírálat szigora alól, ha hallgatnia jobbat eredményez, mint ha szólana ügy, de ha nem cselekszik is a közügyért, mint néhai igazságügyi minister a mostani császári hasonló hivatalt viselő országjárnak megmondhatná: mi az igazság nem csak az ősiség, hanem az ősi alkotmány ügyében is! Azonban hiszen ő ezen elmulasztásért már szólott, mégpedig nyilván, s abból, mondaná valaki, kitetszik, hogy mit ő elmulasztott, azt is jól tette! Nem olvastam a ministeri fölszólításra adott választ, de ha csak az a logikája, hogy mi alapban elhibázva volt, azon ö részletes, ha bár követendő tanácsadással, nem segíthet; más részről tőle talán csak úgy kérdenének tanácsot, hogy az elfogadás és foganatosítás nem a kérőnek állván hatalmában, a tanács csak úgy követtetnék, ha ugyanaz lenne, mit a kérdezők akarnak, mert különben nem követnék! — e logika áll, de hát a lángoló hazafi kebel megelégszik-e a hideg ész ilynemű okoskodásaival!? keblem sugallata azt tartja, mikép a mostani időben, midőn annyi áldozat füstölgött a haza oltárán, egy bécsi út és ottani fáradozás nem lett volna még falra borsót hányás. De még ez is jobb a falakra és házakra vas- és ólomborsók hányását maga után vonó táblabirói politikánál—mondaná a márt. 15-ike.‘ Ezen kimúlt ephemer tavaszvirág helyébe, mondja a mi nyári növényünk (jun. 13-ka) ott, hol most döntetik el a monarchia és az ország sorsa, már egy ízben a nemeslelkü kehidai hazafi világtalanná válandó barátja sorsán nem sok remény mellett sükerrel fáradozott, ott a haza sötét sorsán ha nem segíteni, legalább segítni akarni mindenkinek, legyen az kicsiny vagy nagy, oly hazafius szent kötelessége,mikép a süker legkisebb hajnalsugára nélkül is mindent elkövetni a drága alvajáró Hunnia fölébreszthetése és föl— gyógyítása végett, mindent megkísértsen, a mi embertől kitelhetik, és mit se mulaszszon el, mit ha neki mint Caesarnak Brutus, fia volnék is, meg nem bocsáthatnék, ha még egyszer úgy szólana is hozzám, mint már egy ízben, midőn még igazán csak adoptivus magzata valék; t. i. et tu mi fini Brute szavakkal tett nekem mellette ülőnek mosolyogva szemrehányást! Bár most is mosolygó kedéllyel olvasná e sorokat az, kinek azóta fogadott fiából (mire is már büszke voltam, de iránta soha Brutus nem leendeztem, ha ő tudott volna is hazám Caesarja lenni) a fatamok ereje egy pályán küzdő hasonló érzésű és elvű, de a gyakorlati mezőn egymástól eltérő barátokká nevelt bennünket. Ezen tényleges különbözés daczára maradjon meg mindenikünknek a maga megggyőződése, s csak úgy rendeljük azt egymásénak alá, ha a következmények egyikünkét a másikunké fölött igazolandják. A nevezetes 1840-diki országgyűlés alatt egy utón jártunk (maga mondán. barátom egy zala veszprémi úriembernek, ki a közöttünk történt kibékülésről furcsán meglepő örvendezését jelenté : kivel ? A-lal békültünk-e ki? hiszen nem kellett kibékülnünk, mert mi folyvást egy utón jártunk, csak némelykor, például zivatarban távozunk rövid időre egymástól, ö ugyanazon ut mellett egyik, én másik fűzfa alá húzván meg magunkat.) Idő múlva már nem csak ö mellette én, egy azon fa alatt meg nem fértünk, hanem ösvényeink, bár észrevétlenül elágazni, végre elválni kezdének ! Ö a dicsőség temploma felé magasztos lépésekkel közelgett, én az arany középúton elmaradt vándor nehéz ösvényen folytatám utamat, — sem a dicsőség temploma, sem a népszerűség bálványa felé nem is indulván, — az érdem templomához. Utam közbeni küzdelmeim minek valának ? azokat hazám szebb jövőjének reményei, ifjak! ti előttetek elhallgatom, de ha nekem is kerülend az osztó igazság kezéből egy szerény polgári érdemkoszorú, ha nem is a jelen, de az utóvilág megtudandja, hogy az, ki e jelmondatot választá: „Semper idem“ minő vészes ösvényen járt, minő tövises pályán aratta a tölgykoszorút! Azonban nékem máris jutott jutalom — de melyről a magyar azt mondaná: adtál uram esőt, de nincs köszönet benne, mert csöndes, meleg eső helyett pusztító jég rombolá el fáradozásaim már már élő gyümölcseit! Emlékezem hallottam, miszerint egy urnak junius havában mezejét elcsapván a jég, rozsait lekaszáltatta és oh csodás következés ! az előbbinél jobb terméssel jutalmaztatott eszélyes munkássága ! Én is tehát, gondolom hazafiui hévvel tettekre gerjedve : tu contra audentiorito! a nekem jutott bár csekélyebb jutalmat nem ásom el mint az evangeliomi ember, sem vissza nem utasítom, hanem uzsoráskodni fogok vele, mint a kormány oly tisztviselőjéhez illik, ki a fejedelem iránti hűséget a hazafiui szeretettől elkülönözni soha képes nem volt, bármi óriás akadályokkal kellett is küzdenie. — A. P. Fővárosi napló. (Sept. 20.) — Mult hétfőn, f. sept. 17-kén itt Pesten egy sajnos kihágási esemény történt, melynek folyamát hiteles kútfőből merített értesülés után kívánjuk olvasóinkkal közleni, annál inkább , mert az több lapokban nem egyformán , nem is mindenben az igazsággal megegyezőleg adatott elő, s igy egy különben is eléggé izgatott időben a fölvilágositás és megnyugtatás helyett inkább a vélemény-félrevezetés eszköze lett. Egy csendőr — gens d’arm — egy korcsma előtt elmentében fölszólittatott egy ott levő tolvajt, kiről azt állították, hogy lopott, letartóztatni. A tolvaj ennek ellene szegül és a csendőrtől nagy bajjal vitethetik tovább, ki kénytelen volt őt kardlapozáshoz nyúlás által hajtani maga előtt. A tolvaj mind a mellett nyakas ellenszegülését folytatja és a hatvani utczában a Horváth házhoz beszalad , de onnan kihozatván , a bérkocsisok lovai elibe áll, s egyátalában vonakodik tovább menni, a csendőrt szidja és káromolja, sőt öklével meg is üti, mit a csendőr neki visszaadott, s miután darabig egymással házalkodtak — a csendőr, kit a tolvaj újra megütött, kardjával fejére rávágott, mire az első ugyan öszverogyott, de, mint a következés megmutatta, sebe azért mégis életveszélyes nem volt. E perczben a lármára öszvecsoportozott s mind nagyobb számmal gyülekező közönség a tolvaj ügyét pártolva, mind hangosabban kezd a csendőr ellen nyilatkozni , azt szidja sőt megfogni akarja, ki látva ezt, a gránátos utczába befordul és gyors lépésekkel siet az aggkatonák laktanyája felé, de a néptömegnek fenyegető alakban utána rohanása következtében szaladásra veszi a dolgot , míg nem egy oda érkezett gránátos strázsamester ötét oltalmába veszi, és a főőrhelyre kiséri. Ez a tény egyszerű előadása, — mi némely a dolog történetéből önként folyó észrevételekre alkalmat nyújt. Örömest pártját fogjuk minden ártatlanul szenvedőnek, és a méltatlan bánást — jöjön bármely oldalról — védni soha sem fogjuk, és azt a hirlap föladatával összeférőnek nem hisszük. De épen úgy nem véljük helyesnek és igazságosnak pártfogolni a tolvajságot, kivált hogy fővárosunk, mint tudva van, a másokét kivánó, ingyen élni szerető egyének híjjá—val épen nincs. Hangos és sűrű panaszokat lehet hallani Pesten a vagyonbátorság hiánya, gyakori házfeltörések, tolvajságok ellen, azért kár valóban az ily bűnt követő részére nyilatkozni, és bárkik tegyék azt, a polgári társaság legfontosabb érdeke ellen vétnek. Nem kell a tolvajt buzdítni és bátorítni, nem kell és nem helyes az ilyennek az igazság kezébe szolgáltatni akaró , azért kötelességét teljesítő csendőrt abban háborizni és akadályoztatni. Annál inkább , mert a fenforgó esetben, a tolvaj nemcsak ezen tettével, de az őt elfogni akaró csendőrnek elleneszegülésével, azt szidalommal, ütéssel, s igy személyes bántalom illetésével is kétszeresen bűnös volt. Több versen kihirdettetett a katonai hatóságnak a kötelességében járó csendőrnek elleneszegülést szorosan tiltó, és a közönséget engedelmességre intő figyelmeztető rendelet vez át, és Gugu, Muraru és Sardo örökhavú oromgerinczeit, keletre Oláhország belsejébe s hegy tömkelegébe nyílik a látkör, délnek a szűk partok s fekete sziklafalak közé szorult Duna rohan örült hahotával s vad örvényekben kanyarog le Izlaszt, és Kazánt elhagyva a vaskapu felé ; hullámait merész gőzös hasítja, útját maga után hosszú gomolygó füstszalaggal jelölve. Túl a Dunán Szerbia teréi, hegyei, várromjai sötétlenek , közöttük a földön pásztortüzek, az égen csillagok gyúlnak ki.............. A teremtés első éjén nem lehetett ünnepibb a csend ; a sas odújába tért, szellő nem mozzan ------de halk ! mi volt a távolból tompán s vontatva elöhangzó kiáltás ? s most ismét és ismét, tovább és tovább ? határőrök kiáltják s adják tovább az egyhangú örszót, bár tudják hogy éjük nyugodt lesz, mert délkeletről a telihold sárga bus arcza emelkedik , s rezgő sugaraival behinti a szendergő földet; ilyenkor a csempész is lakába vonul, s nem adja fejét merényletre, hanem bevárja a csillagtalan , felhős ködös éjjeket, melyeknek leple alatt bizton halad a csak általa ismert hegyi ösvényeken , az alig lépésnyi széles gyalogutakon, meredek mélységek fölött — s jaj annak , ki ekkor útjába jő ! (Folytatása következik.) 1170 Párisi tollrajzok. September 9. (Vége.) Én valahányszor egy ilyen járda szélén állingálót látok, mindannyiszor megállok, mert nem kis mulatság ám látni, hogy mellette 10 párisi megy keresztül a kocsik legsűrűbb és gyorsabb haladása közt, mig ő neki vágtatni mer, hogy az egyetlen taligának rohanjon, melyen szemetet vonszol egy fontolva haladó ló. Egyébiránt most azon időt éljük, midőn a tengeri kígyó , a kétfejű gyermek és három lábú juh, a hat emeletbeli baj nélküli leesések, békaeső és kolera hírek lepik el a hírlapok kacsaketreczeit, melyekből leghatalmasabban hápog elő a császárság kikiáltatásának bóbitás részéje , úgy, hogy ha szavaira kellene hitünket vesztegetni, azon este már fölrepülne a napoleoni sas. Ma jön meg ugyanis — ha igaz — az elnök. A megérkezés azért tartatott ily titokban — úti dicitur — hogy a 10-iki decembristáknak, kik értesítve vannak , annál zavartalanabbul lehessen Césart kiáltani ki. Én azonban mégis csak azt hiszem , hogy a császári sas nem fog fölrepülni s ha fölrepül, még addig sem fog fönlebegni mint Po ite vinni, ki most mint Sancho Panza egy szamáron lovagolva emelkedik föl urának a szomorú képű lovagnak és Dulcineának társaságában. Reményiem, hogy olvasóm ezt szó szerint s nem Bonaparte Lajost illető czélzásként veszi, kinek van ugyan Sancho Panza-ja s Dulcineája is akármennyi, de épen ezért soha eszébe sem jutna szélmalmok (nem a képviselőket értem) elleni harczát bármilyszerü fölemelkedéssel párosítani. A léghajózás azonban mind e Don Quixotte-iadok mellett is veszteni kezdi vonzó erejét, s az utóbbi fölszállások nagyon is gyér közönség előtt történtek , s az utczán sétáló Vatermörderek már nem szenvednek többé a kíváncsiság nyakfacsarásaitól: senki se veszi magának a fáradságot, hogy fölnézzen, mind a mellett, hogy Amelie művészlovagnő van feje fölött. „Arra, hogy az ember föltekintve valamit lásson, nagyon messze van, arra pedig, hogy mennyei gondolatokkal pillantsunk feléje, nagyon közel volt hozzánk.“ — mondá tegnap egy arszlán, ki classicus affectáltsággal egy apróságárus tolószekerének 13 garasos kincseit vizsgálgatá s a „világért föl sem pillantana“ barátjának azon figyelmeztetésére, hogy a badaudok a Hippodrom egy léghajóját bámulják. Egyébiránt meg is unja az ember azt a sok komoly eredmény nélküli Luftbal1 on-ozást. E léggömbök olyanok, mint egy félszegül dressírozott sólyom, mely a kalapnak fejéröli elvételére nyilt sebességgel üvölt föl föl a magasba, de itt aztán nem tudja mit csináljon, nem képes irányt venni s magának prédát kinézni képtelen lévén, czél és eredmény nélkül csap le a véletlenség helyére. Meddig ezen segítve nem lesz, addig az egészet csak úgy vehetjük, mint a Kabulok ugrándozását a circusban, mely az emberi tagok rendkívüli hajlékonysága miatt egy párszor bámulatra ragad, de többszörös látására nem serkent vágyat. Petin úr ugyan azt követeli a Palais Nationalban tartatni szokott magyarázatain , hogy ő kitalálta a léghajó kormányozhatása titkát, de mielőtt véleményemet elmondanám követelésiről, meg akarom hallgatni leczkéjét. „Hallotta-e ön már, hogy Changarnier tábornok Champlatreux-ben volt Mólé úrnál elhatározni, hogy a párisi gróf melyik nap jőjön vissza? — kérdezé egy tricolor képű, kék szemű, vörös orrú és fehér szakállú szomszédom“ — s hogy Bineau helyett Casablanca lesz minister ? „Rue Quincampoixit kiálta be a conductor, mielőtt emberemnek v ki a jól értesültek categoriájába tartozni látszott egy rövid „nem“-nél egyebet felelhettem volna. A rejtelmes utcza előtt állottam. Hontalan.