Magyar Hirlap, 1850. szeptember (2. évfolyam, 244-268. szám)
1850-09-15 / 256. szám
Pest, Vasárnap, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési díj: félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 fr 30 kr. Évnegyedre helyben házhoz küldve 4 frt; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstből. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 frt 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittatik. — A hirdetések ötször halálozott soráért 4 kr. ezüstben számittatik. September 15-én 1850* Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhid utcza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői Iroda van: régi posta-utczában 25-dik sz. a. első emeletben. Előfizetési figyelmeztetés. Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével letelik, valamint mindazokat, kik lapjainkat jövőre járatni kívánják, tisztelettel figyelmeztetjük, miszerint a jövő October hó elsejével beálló új évnegyedre megrendeléseiket korán megtenni méltóztassanak, hogy a lapküldésben megállapodás ne történjék. Nagyobb kényelem végett minden t.sz. előfizető lapja czímboritékára föl van nyomtatva, mennyi időre előfizetett. Az évnegyedi előfizetési díj helyben 4 ft, vidékre 4 ft 50 kr. p.p. HIVATALOS RÉSZ. Kinevezések. Ö fige a belügyminiszer előterjesztésére f. sept. 1-ji 1. f. határozatánál fogva a két megürült czimzetes prépostságokra, Nicolai extra muros Albae regalis és S. Eustachii de Cluth, az elsőre Thomaer Ignácz szegszárdi lelkészt, a másodikra Grager Gábor mohácsi lelkészt legk. kinevezni méltóztatott. Ö flge a belügyminister előterjesztésére sept. 8i I. f. határozatánál fogva Gabrielli Tamás macsi lelkészt s váczi káptalan tiszt, kanokokot, a megürült, sz. Benedekről nevezett tereskei czimzetes apátságra legk. kinevezni méltóztatott. Kegyelmezés. Ö fige f. hu. sept. 7-i 1. f. határozatánál fogva Bacsói Dániel, volt vingai városbirónak a cs. k. temesvári hadi törvényszék által fölségsértésbeni részvét miatt reá ítélt halálos és vagyonelkobzási büntetést legk. elengedé s egyszersmind megparancsolni méltóztatott, hogy az utóbb nevezett 15 egyén a fölkelésbeni részvét miatt ellenük a nevezett törvényszéknél megindított per alól fölmentessék. Jegyzéke a sept. 7-i 1. f. kegyelmi ténybe foglalt papi és polgári egyéneknek: Ujházy Menyhért, jegyző. Osgyány István, tiszai kerületi tanácsos. Jerney Mihály, kath. lelkész. Trencsény József, ügyvéd. Lovich Károly, és k. bányatörvényszéki ülnök. Strilich Tóbiás, törvényszéki ülnök. Turkovich István, sóbeszédő. Kamasz Mihály, mészáros. Szigeti József, puskamives. Probolcesevics Ferencz, jegyző. Aranyossy Ferencz, szolgabiró. Huszár Lipót, kereskedő. Freisz György, kereskedő. Batko József, falusi biró. Poppovits János, g. n. e. lelkész. 1850 sept. 13-kán adatott ki a kir. törv. és kormánylap LXIX-dik darabja, egyedül német nyelven. Tartalma 345 sz. a. a f. é. sept ..kics. nyiltparancs, érvényes minden koronaországokra, egy uj ideiglenes törvény tárgyában a játékkártyák, naptárak, külföldi hírlapok, hirdetmények és napilapok igtatványaitól járó dijakat illetőleg. (E nyilt parancsot legközelebb megismertetjük olvasóinkkal.) Ugyane lapon adatott ki a hir törv. és körmi. CXVII-d. darabja, mely sept. 12-kén egyedül német nyelven jelent meg, most a többi kettős kiadásban. 256. sz NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, sept. l. Meg vagyunk győződve, miszerint hazánkfiai a magyar sajtó jelen helyzetének teljes ismeretével bírnak. Lapjaink működését e szerint nem azon fölfujt követeléssel kisérik, mely rendszerint azok tulajdona, kik minél kevesebbet bírnak maguk — másoktól annál többet követelnek. És részünkről örömmel vallhatjuk be, miszerint azon méltánylat, mellyel pályánkon a közönségnél találkozunk, elég czáfolat azok ellenében, kik körülmény ismeretlenségből a sajtó eljárását pöfffeszkedve kicsinlik. Ilyenek ellenében a hazában belül elég fegyerünk van.Ezt úgy látszik érezniük is kell, mert igényeiknek itt megállható alapot nem lelhetvén, fölkusznak a küzdelem oly terére, honnan az avatatlanság bástyája mögül egyenetlen viaskodásban könnyebbnek vélik győzelmüket. A „Reichszeitung“ 216. számában egy pesti levelező a magyar sajtót többek közt így jellemzi: „Mit találhatni ezekben (a magyar lapokban) Magyarországról, ezen szép nagy hazáról? Itt egy leírását szent István napján tartott diszmenetnek, ott egy tudósítást a törvényszékek megalakulásáról, de amely még csak papiroson van meg, ma egy értesítést a magyar tisztviselők helytelen eljárásáról a tót vidékeken, itt egy öndicséret tömjénével irt magasztalását , vagy ama tisztviselőnek, amott egy jelenetet egy tisztviselő durvasága fölött, vagy másutt leírását egy igazságügyi hivatalnok Hiedelmetlen viseletének, ki a kormány tekintélyét letörpiti, s a kibékülést azzal nehezíti meg, mivel egy egyházi ünnepélynél díszruha nélkül jelent meg s az. Ez a magyar napisajtó 1850-ben!“ Ha már ezen jellemzéshez még hozzátesszük a levelező azon állítását, miszerint a magyar sajtót a kivételes állapot épen nem korlátozza, úgy hamar tisztába jöhetünk a a levelező körülmény ismeretével. És az még nem is bánt, ha a szerencsevadász-léhaság itt ott föltolakodik s tudatlanságának sárporát arany fövény gyanánt áruba bocsátja: csak az boszantó, hogy e silány áruk megvevéiül ép azok mutatkoznak, kikről hinni szerettük, hogy hazai körülményeinket ismervén, nem szorulnak ismeretük gazdagításául ferde fogalmak elsajátítására. A „Reichszeitung“ igen jól tudhatná, miszerint a birodalomban legnehezebb helyzete a magyar sajtónak van. A forradalom után a birodalom minden nemzete remélt és nyert, csak a magyar nem. Az ideiglenes intézkedések a tartósság színében tűntek föl s a veszteség a fájdalom egész súlyával nehezült a magyar kedélyére. A vojvodinának elszakitása az anyaországtól, daczára az ottani többség óhajtásának, a felsőbb tót megyéknek Galicziához leendő csatolásának elterjedt hire, a reformált vallásuak institutióik veszélyezésének félelme, a megyék határainak megszaggatása, a magyar iskolák németekké átalakítása, s Edler von Ehrenberg colonisationalis kalandos terve, ezek voltak a körülmények, melyeknek közepette a magyar sajtónak millió előítélettel, féltékenység és ellenszenvvel szemközt működnie kellett, s ám ismerje meg a Reichszeitung a magyar közönség hangulatát, s meg fog győződni, miszerint e súlyos ideiglenességek közepette bizalommal várja a jövőt, s amely pillanatban nem csupán hírlapi biztatásokból, de élő tények után látni fogja, hogy nemzeti létének a birodalomban nincs fölhatalmazott ellensége, s kifejlődésének szabadságát a jog palástjában járó mesterkedés nem zsibbasztja, meg fog győződni a Reichszeitung, hogy e pillanatban a birodalmi épség és szabadság hűbb s cröss bajnoka a magyarnál nem létezik. És ennek tudatában járhatott-e a magyar sajtó biztosb ösvényen, mint melyen eddig járt? — Az ideiglenes institutiók iránt maradandó sympathiát maga a kormány sem követelt, csak a szükségesség érzetét kelle fölkelteni; nem elégültség, csak türelemre volt szükség a jobbnak reményében. Tekintsen körül a Reichszeitung, van-e a jövő lassú elközelgése remélésében türelmes, bizalmast nemzete a birodalomnak a magyarnál? Sajtónknak — körülményeink közt — doctrinairkedés, törvényjavaslat fogalmazás nem lehetett föladata, erre más idők szükségesek, föladatának csak azt ismerhető, miszerint az uj helyzet iránt fölköltött véleményét a nemzetnek őszintén közölje, s a barcz után itt maradt omladványok elhárításában segédkezeket nyújtson anélkül, hogy munkájára a nemzet a hazafiatlanság bélyegét üsse. De ezt a Reichszeitung nehezen fogja megérteni, mert társaival együtt azon szerencsés helyzetben van, miszerint mondhat jót vagy roszat, olvasó közönsége legfölebb az ügyetlenség nevezetével tisztelendi meg, hanem hazafiatlanságot róla soha föl nem tesz. Nálunk ez máskép van, és ám tekintsék a magyarnak sajtója iránti véleményét, azt kevés kivétellel jószándéku hazafiasnak hiszi, pedig míg a sajtó a rendkívüliség hasonló korszakában a kormány törekvésének előmozdításában segédkezeket nyújthat anélkül, hogy hazafiaságán, tiszta szándékán kételkedés ébredjen föl — addig meg lehet elégedve a sajtóval a kormány, s meg a Reichszeitung is. Mert hiszen voltak dúsan soutenirozott lapok, szolgalelkű bérbeadott szerkesztőkkel élükön, de a következés megmutatta, hogy hatásuk a soutient nem érdemelte meg, s kára volt annak, kinek legtöbb szolgálatot kellett volna tennie. Meglehet még lesz alkalmunk a Reichszeitunggal a magyar sajtó eljárása fölött szóba ereszkedni, addig vegye abbeli szives tanácsunkat — ismerje meg körülményeinket jobban, s nem fogja kicsinyelni a hatást, mit elvitatni józan észszel úgy sem lehet. S. se a protestáns egyház főhivatalnokai iránt tett kormányi rendeletek ellen első emelt szót, s hímezve hámozva és térdhajlongások közt ugyan, de a mi szivén feküdt, mind elmondogatta. A tény igaz, a kormánynak, vagy inkább az akkori kát. főparancsnoknak a protestáns egyházra nézve, f. évi febr. 10-én kiadott rendeletére nézve tiszteletteljesen észrevételeinket megtettük. A sajtó elhivatása minden ügyben hol szükséges, fölszólalni, s e jogával a kormány irányában is élhet. Hogy „Religio“ a kath. egyház vélt sérelmeire nézve fölszólalt, ezt neki hibául nem tulajdonítjuk, valamint azt sem, hogy maga tényét a mi példánkkal kívánja támogatni és menteni; de a modor ellen, mellyel e lépését téve, kénytelenek vagyunk ünnepélyesen óvakodni. Midőn nem annyira az ügyet támogatja, de inkább kormány ellen a legkeményebb invectivákra fakad, azt káromolja és sárral dobálja, alig hisszük, hogy ezzel a védett ügy igazságáról meggyőződést keltsön föl, sőt inkább a sajtószabadsággal ily módoni visszaélésével, maga követett el jogbitorlást, mivel a kormányt sújtani akarja. Mi a fenforgó kérdésben és sok egyébben a „Religió“val különböző vallásos meggyőződés terén állunk, azért az ügy érdemleges vitatkozásába nem bocsátkozunk, és nem botránkozunk meg, ha ama lap kath. szerkesztője maga egyháza érdekét a tőle hintegetett és védett elvekkel előmozditni véli. Mi e részben más hitben vagyunk, s azt véljük, hogy a rom. kath. egyház mint isteni institutio, és a keresztyénség legrégibb formája az idővel haladás és tökéletesedés törvénye alatt áll, és magas elrendeltetését csak e föltétellel eszközölheti. Épen azért a „Religio“ érdemes és tudós szerkesztője szép tudománya, sokoldalú ismeretei és erős tolla által gyámolított minden iparkodásával sem képes a középkort vagy bizonyos körben kedvelt — aranjuezi szép napokat visszaidézni — mert isten szava : „legyen világosság, s lön világosság.“ Pest, sept. 14. A „Religio“ 30-ik számában egy czikk „a pozsoni kath. iskolák ügyében“ a kormánynak eddig a szent benedekiek vezetése alatt álló főgymnasium és akadémia iránti ismeretes határozata ellen élesen kikel. A czikkiró kegyes volt abban maga fölszólalása indokolásául a „Magyar hírlapra“ hivatkozni, melynek protestáns szerkesztő ősiségiől. II. *) H. A mennyire jelen czikk írója a magyarhoni eddigi majorátusoknak még titkaiba is beavatva van, teljes bizonyossággal állíthatja azoknak többnyire hiányos voltát, minél fogva ha a törvényesen tökéletesitett majoratus rámájára vonatnának , ezen közölük kevesen állanának meg, tehát a múltra nézve tekintetet sem érdemelnek; jövendő időkre pedig ne erősittessenek meg legfelsőbb helybehagyással a majoratusi — egyéb iránt is a törvény lelke szerint a családi név dicsősége s ennek egyedül a fiókban föntartása tekintetéből úgyis csak a fiági egyenes descendensekre alkalmazható, és ezért már magában is könnyen elenyészhető intézetek. Az ősiség kérdésével szinte némi összeköttetésben áll a zálogok kérdése is. Ugyanis vannak régi és újabb czimű zálogok, melyek a törvény elött különböző tekintetben állottak, és külön bíróság elé is tartoztak ; t. i. a régi zálogok fölött eljáró biróképen a királyi tábla, az újabbak fölött pedig az illető megye , és tekintve *( Lásd : MH. 242. sz. TÁRCZA. A közoktatási ministerium teendői Magyarországon. Az „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Österreich“ foganatosítása. Az ötödik szakasz tárgyalja a gymnasium vezetését. Itt kiemelendők: 1. Az igazgató köre, ki mellett a tanító testület részint tanácsilag részint elhatározólag áll. Legyen fölső és alsó gymnasium együtt vagy külön, csak egy igazgató van. Az igazgató, ki maga is tanár, közvetlen vezetője s legközelebbi elöljárója az egész intézetnek, s ennek mind tudományos, mind fegyelmi tekintetben jólétéért felelős. A törvények s rendeletek végrehajtója, s ezekre vonatkozólag rendeletei iránt a több tanítók engedelemmel tartoznak viseltetni, a tanitó-tanácskozmányokban, melyeket rendesen és rendkivülileg ő hiv össze, elnököl. A tanácskozmányban oly tárgy fölött, mely meggyőződése ellen van, a tanítótestület többségének ellentmondhat, s azt indokolva az iskola tanácsnak eléje terjeszti, ki azt ideiglenesen vagy elveti, vagy megerősíti. Rendeletek értelmében ő veszi föl a növendékeket, ő bocsátja el s ad hosszabb időre engedelmet. — Minden taneszközök gondviselése alatt állnak, mik iránt különösen az osztálytanítókat felelősség terhe alatt megbízza, — az intézet szolgáival ő parancsol. A közönség és szülők irányában ö képviselője az egész intézetnek, különösen az iskolatanácsossal legközelebb és közvetlen összeköttetésben áll. Az igazgató jogai és kötelességei az érintett főbb vonatokban 1. az iskolaelöljárók, 2. a tanítók, 3. a növendékek , 4. taneszközök és 5. a közönség és szülök irányában a 200—209 lapig részletesen is előadatnak. Az érintett főbb vonatokból is láthatni, hogy ha egy gymnasiumi igazgató nagy feladatának meg akar felelni, általános műveltség mellett, különösen az oktatás és neveléstant mind elméletileg , mind gyakorlati alkalmazásban tartozik sajátjává tenni. Az oktatástan gyakorlati oldala föltételezi, mindazon tudományokban, melyek a gymnasiumban taníttatnak, főbb vonatokbani ismeretét, mindnyájuk tanmódszerének pedig teljes tudását, valamint az általános miveltség és gyakorlati neveléstan egy igazgatóban helyes tapintatot, erélyt és ügyességet föltételez, mind az iskolatanácsos, mind az elöljárók, mind a tanítók, mind a növendékek és szülők irányában. És én meg vagyok győződve, hogy a kormány megbízottjai, kik épen jelenleg, vagy nemsokára fognak foglalkozni a gymnasiumi igazgatók választásával, az említettem főbb vonatokból folyó kellékekre szorosan ügyelendnek; valamint kimondom meggyőződésemet arról is, hogy a kormány a szükséges kellékű igazgatót inkább vagy egyedül oly egyénekből fogja nyerni, kik köziskolában, különösen felsőbb tanintézetekben mint iskola férfiak működtek, mert más a magános, vagy házi nevelés és oktatás, más a közhelyem, — más egy két gyermeket vezetni, más egy társaságot, ha kicsinyt is, — más kormányozni egyenlő, vagy csak hasonló műveltségű és kifejlésű egyéneket, más különböző származású, igényű s nézetűeket, — más az embernek magán állni, más pedig maga körül műveit és tudományos férfiakat, részint mint tiszttársakat, részint mint elöljárókat szemlélni, s ezekhez mérni magát, s úgy alkalmazkodni, hogy a tanítók és növendékek, mind maguk, mind az intézet, mind a közönség, mind az igazgató irányában kötelességeiket, minden erősebb összeütközés nélkül kedvvel s lelkiismerettel teljesítsék. Kormányozni nem kis dolog, mutatták és mutatják ezt az események. 2. Tanítói tanácskozmányok. Ezt azt igazgató minden négy hétben összehívja, rendkívülileg, midőn szükségesnek látja. Tagjai a rendes és segéd tanítók, a mellék, vagy rendkívüli tanítókon kívül. Tárgyai a tanácskozmánynak iskola hatóságok rendeletei, a tanítás és fegyelem állapota, mind általában, mind külön az egyes osztályokban, mely jegyzőkönyvbe vezettetetvén, az illető osztályokban az igazgató által nyilvánossá tétetik. Inditványozási jog és kötelesség a tanító és fegyelem fölött, de amelyek a felsőbbség által helyeselt terv körében tartoznak mozogni , s minden esetre az iskolatanácsosnak előterjesztendők, valamint minden tanácskozmány jegyzőkönyvbe közvetlen felküldendő, nem különben az év végével az egész iskola állapotáról is terkesztett tudósítás is. A tanító tanácskozmányból miért záratják ki a rendkívüli tanítók, holott abba a segédtanítóknak helyük van, annak okát nem látom át, hiszen a rendkívüli tanítók föntebb foknak a segédtanítóknál, ezek csak próbaévet töltenek. Egyébiránt az, hogy az igazgató, bár elsőbbséggel bír a több tanítók fölött, de a tanácskozmányban a rendes tanítóknak eldöntő szavuk van és hogy a tanácskozmány jegyzőkönyve közvetlen tartozik felküldelni az iskola tanácsoshoz, oly közhelyet mutat ki az igazgatónak, melyen a szép jogai és nagy kötelességei mellett megőriztetik a szélsőségtől akár a tanítók akár a közönség irányában. Igen sok függ az iskola-tanácsosnak, mind lelkülete , mind tudományossága, mind pedig gyakorlott iskolai ügyességétől. Ezeket válassza meg a kormány. (Folytatása következik.)