Magyar Hirlap, 1850. november (2. évfolyam, 296-320. szám)

1850-11-09 / 302. szám

Inmi Petróczi nevezetű németnek, Szalai szerbnek, Balogh dalmatának, Varga tótnak s a t. Íratta ma­gát ; ezekből következtetheti az olvasó az itteni összeírásnak végbevitelét, jól tudván azonban, hogy a kormány ezen összeírási bizottmánynak az igazságot czélul. th­ükolcz, oct. 26. Azon pár levél, melylyel a Magyar Hírlap­ban olykor hasábot foglaltam, bizonysága, hogy a személyeskedést nem kedvelem. Azt tartom, hogy ezen nemével a nyilvános feladás­­nak csak legutolsó eszközül illik és szabad élni. Kénytelen vagyok mégis jelenleg néhány hiva­talnokot megróni, előlegesen név-megnevezés nélkül. Borsod megye ezelőtt méltán büszke volt utjai jóságára, — most ha az ember Miskolczról Torna felé megyen, ugyancsak igyekezzék,hogy kivált Edelénytől a tornai szélekig eljuthasson. Az utibiztos ugyanis, ki (mint többnyire minde­­nik, kire a hivatal nepotismus áldásakint szállt) az utcsináláshoz annyit ért, mint a hajdú a ha­rangöntéshez, ezen utat a legnagyobb sárban, esős időben csináltatta. Ez mindenesetre az ő hi­bája, mert főnökünk átalánosan elismert mestere volt az utcsinálásnak főszolgabíró korában, s neki köszönhetjük legszebb töltéseink építését vagy jó karban tartását, s ő minden bizonynyal elis­­merendi, de bárki józan gondolkozással és íté­lettel felruházott is, hogy sarat hordva a töltésre a legjobb utat is el lehet rontani, s ily munka he­lyett inkább semmit tenni — s az időt megvárni kell. Főnökünk ezt meglehet nem tudja, mint jár el ezen — akarata ellenére kinevezett ur — vegye ezt figyelmeztető kérésül; — továbbá az edelényi czukorgyár által csináltatni kötelezett töltés részt mi joggal merték a közerő nyakába vetni ? Hogy azt Coburg herczeg tartozik megcsináltatni, azt tudják az illetők, s ha nem tudnák, vétkes tudat­lanság volna — ismétlem, miért ? Liechtenstein József, casinoi elnök, Spedi­teur, tőkepénzes, jeles népszónok és a Miskolczi Értesítő volt tulajdonosa, a megboldogult Buda­pesti Híradó tisztelője, s egy köcsög kalap őszinte tiszteletre méltó birtokos ura, a pesti Handels­kammer által valamivé kineveztetett, úgy gondo­lom provinciális tanácsossá. Engedelmet, ha hi­bázunk, er rare humánum est — csak el­­érzékenyedett szívvel gratulálni akartunk. — Me­gyénkben a legideiglenesebb törvény működik, adót fizetünk, kihágásokat nem teszünk, utat csi­nálunk, tiltott könyveket nem olvasunk — s eddig minden jó volna, hanem már három vagy négy ember a Rue Richelieuben készült kalapokat hord. Pater Desiderius még fel nem­ adta őket. 0. Fővárosi napló. (Nov. 8.) — B. Geringer Károly, cs. teljhatalmú biztos ur ö excja Bécsből vagy ma pénteken — nov. 8-án — vagy holnap Budára megérkezend. Vissza­tértét Magyarország új szervezete életbeléptetésével összefüggő fontos s minden bizonynyal sok tekintet­ben örvendetes körülménynek kell tekinteni. — Hihe­tőleg a magyar helytartósági hivatalnokok, mint szin­tén a megyei főnökök kinevezése nem­ soká fog késni. — A mostani seregmozdulatok következtében fővárosunkat — s ezt sajnálva írjuk — néhány nap alatt altábornagy s főhadiparancsnok gr. W a 11 m­o­­d­e­n­c excja elhagyja , s mint mondják , Bécsbe fog menni. Helyébe ide, mint 3-ik hadtest főparancsnoka Appel altábornagy ő excja fog jöni. Az innen távozó több cs. k. tábornokok közt van buda­pest-kerületi helyettes katonai parancsnok, tábornok H­e­y­n­t­z­c 1­ur is. Ki fogja helyét pótolni , még nincs tudva. A Kisfaludi-társaság iránt lapunk 292-dik számában közlött indítvány utó­pótlékául elősoroljuk azon könyvek lajstromát, melyeknek vagy csupán anyagi vagy anyagi és szellemi forrása is együtt e szépirodalmi intézet munkakörében fakadt. Oly műve­ket sorolunk itt elő, melyek közt nincs egy kötet is olyan , hogy az irodalombarátnak kiváló olvasmányul sőt nagy részben nemzeti kincsül ne szolgálhatna. És ép e kötetek élő tanúságai azon félreismerhetlen ér­demnek és munkásságnak, melyet a Kisfaludy-társa­­ság működése rövid korszakában a magyar szépiro­dalom emelése , kiterjesztése s aesthetikai tekinteté­­beni finomítása körül bizonyita. Tanúságai azon hasz­nosságnak, melyet ez intézet szűk körre szorított ere­jével is kivíni tudott. Midőn tehát a közönségnek e szépirodalmi inté­zet hasznosságát munkáiban mutatjuk föl, bizalommal reméljük, hogy föllebb érintett fölhívásunk — mely e művek megvételével egyszersmind a Kisfaludy-tár­saság új életre támasztását czélozza — a hazafi keb­lekben bizonyosan teljes részvétre találand! A Kisfaludy-társaság által kiadott munkák : 1. ) „A Kisfaludy társaság évlapjai“ 1. II. kötet: 3 pft. III. k. 1 ft 48 kr. IV. k. 2 ft. V. II. 2 ft 20 kr. VII. k. 2 ft 20 kr. 2. ) A társaság által 1842-ben jutalmazott pá­lyamunkák 30 kr. 3. ) 1847-ben jutalmazott költői pályaművek (Arany: „Toldija“ Garay és Tompa pá­lyaművei) 1 ft. 4. ) „Széptani remekírók“ 2 k. 2 pft. 5. ) „Hellen könyvtár“ I. kötet: „Aesop“ ma­gyarul 36 kr. II. k. Pythagoras és Isoerates 30 kr. 111. és IV. k. Sophodles két tragoediája 48 kr. V. és VI. k. Euripides két tragoediája 50 kr. „Aesop“ gö­rögül és magyarul 1 ft 12 kr. Isoerates négy beszéde gör. és magyarul 54 kr. Tacitus Agricolája 20 kr. 1358 6. ) M­a­g­y­a­r népdalok és mondák 3 kötet 2 ft 40 kr. 7. ) Kisfaludy Károly minden munkái 6 k. 7 ft. Jelesb vigjátékai 48 kr. 8. ) Nemzeti könyvtár: Kármán és Fanni írásai. Csokonai minden munkái. Kiss János poétái munkái. Vörösmarty minden munkái. Kisfaludy Sándor minden munkái. Egy egy füzet ára 40 pkr. 9. ) Külföldi regénytár: 36 k. mindenik 40 pkr. A hazai szépirodalom terén az írói erők ismét élénk foglalkozásnak indulnak. Szorgalmas a Sajónk minap említett regénye mellett egy másik nagyobb munkán is dolgozik, mely­nek czíme: „Ezer egy emlék Magyaror­szág múltjából“ s rövid elbeszélésekben a ma­gyar történetnek legkitűnőbb pontjait s eseményeit emelendi ki, összefüggő költői lánczolatban. Tompa Mihály „Regéi“ is nem sokára sajtó alá kerülendnek, s egy füzérben hozandják e jeles köl­tőnknek kedves virágregéit, melyek költői szép­ségben bármely előhaladt irodalomnak diszeül szol­gálnának. Végül megemlítjük még Székely Józsefnek: „Liliputi Tóbiás de eadem“ czimü vigregényét, mely jövő decemberre hagyandja el a sajtót. E sikerült hu­morú munka aláírás útján 1 pfrton szerezhető meg, bolti ára nagyobb leend. Mint halljuk, utczáink légszes­szeli világítása a jövő őszre kezdetik meg, eleve ugyan csak a lipóti város egy részét s az országutat fogják légszeszszel világítani. Jó eredmény esetében azonban, miről nem kétkedünk , a „világosság“ a város többi részeire is ki fog terjesztetni. * W­i­l1­m­e­r­s­ur jeles zongoravirtuóz pár napi itt mulatása után, ma délután Csikvárra, hol pár hetet tölteni szándékozik, elutazott. A nemzeti con­­servatorium több buzgó, és ez intézet ügyét valóban szivükön viselő tagjai, (minthogy a művész rövid mu­latása miatt üléstartásra és formaszerű­ kü­ldöttséges eljárásra idő nem volt), nem akarván elmulasztani az alkalmat, a művészt c zsenge nemzeti intézetünk pár­tolására fölkérni, szintén ma délelőtt megkeresték őt, hogy adandó első hangversenyének jövedelmét a nemzeti conservatorium tőkéjének szaporítására szen­telni szíveskedjék. A derék művész a megkereső ta­gokat legmegelőzőbb szívességgel fogadván, legna­gyobb készséggel igézi azt meg, s kinyilatkoztatá, hogy midőn öt év előtti ittléte óta megőrzött kelle­mes emlékei a magyar főváros új meglátogatására bí­rák, édesb kötelességet nem ismer, mint egy magyar conservatorium emeléséhez részéről is járulhatni. Mél­tányló elismerésünket tartozunk a nemzeti színház igazgatósága irányában kijelenteni, mely fölfogva a segélyzendő conservatorium fontosságát, s annak mint képzőintézetnek a színház jövőjére jótékony kihatását, teljes készséggel engedé át e szép czélra az első napot. A Willmers uz f. hó vége felé kezdendi meg hangversenyeit egy uj zongorán, mely számára ez al­kalomra Bösendorfer hires bécsi zongorakészitő mű­helyében még munkában van, elkészülte után azonnal ide utána szállittatandó. Leg uj­a I» I». Teljhatalmú csász. biztos ur­a excja, ma nov. 8-kán estve Budára visszaérkezett. A pesti ipar -kereskedelmi kamara 1850. oct. 22-iki ülésének jegyzőkönyve. 29. Az ülés megnyittatik az utolsó jegyzőkönyv meghitelesitésével. 30. Az elnök jelenti, hogy Aigner Ferencz s Fuchs Rudolf ezen kamara tagjaivá lett kinevezésük­ről pótlólag értesittettek, miután ez véletlenségből el­maradt ; továbbá, hogy Fröhlich Fridrik, Trifonovits János és Manó István kinevezésüket el nem fogadták. — Tudomásul vétetik. 31. A pestbudai katonai kerület miniszeri biz­tosa abbeli tudósítása , hogy Steinhauzer István egri tag kinevezését el nem fogadta, és az ennek követ­keztében az elnök úrhoz intézett fölszólítás, hogy városa számára más valakit ajánljon, miután ezen föl­­szólításnak már megfelelve jön,szinte tudomásul vétetik. 32. A magas kereskedelmi ministerium biztosa által közlött jegyzéke a korona tartományokban föl­állítandó kereskedelmi kamaráknak, használat végett az iratok közé tétetik. 33. Az ugyanazáltal hiteles másolatban közlött alapszabályok a kereskedelmi kamara összeállítása és tagjainak megválasztásáról szinte használat végett el­tétetnek. 34. Ugyanazon biztos úr értesíti a kamarát, hogy a pest-budai kerület számára a kereskedelmi ka­mara fölállítását tárgyazó ideiglenes törvényből 1452 példány szükségeltetik, és hogy e részben az aláren­delt hatóságok által beküldött részletes szükségleti kimutatások az azokból kivehető statistikai adatok följegyzése végett a kamarával közöltetni fognak. — Az illető szakválasztmánynak tudtul adatik. 35. Ugyanő közli a kamarával a teljh. cs. polg. biztos urnak a soproni kereskedelmi kamara előleges költségvetése folytán kelt rendeletét, mely szerint: a) az első évi költségeknek az álladalmi kincs­tárból fedezése meg nem engedtetik, hanem a keres­kedelmi kamarába választó képességgel bírók által eszközlendő, megengedtetvén a kamarának, hogy sz első évi költségek fedezésére előlegezést kérjen, mely 1851-ik évben visszafizetendő lesz. b) Kültagok utazási költségei és napidíjjai meg­térítésének helye nem lehet. c) A kamara számára szükséges szobákról a helybeli község gondoskodni tartozik. d) Egy írnok felvétele egyelőre elegendőnek nyilvánittatik, tudomásul szolgál. 36. A költségvetési választmány elnöke Malvieux C. J. úr által két jegyzőkönyvben előterjeszti tanács­kozási eredményét. — A költségvetés következő mó­dosításokkal elfogadtatik : a) A tollvivő fizetése a bécsi ideigl. kereske­delmi kamara titkáráéval egyformán — különösen azért, mert egyénekben itt sokkal kisebb a választás, mint ott, továbbá, mert a választandónak valamint a német úgy a magyar nyelvet is tökéletesen bírnia kell, és végre, mert annak egész idejét ezen intézet teen­dőire kellene szentelnie •— 1500 pengő írtban állapit— tátik meg. b) Az írnok számára 600 frtnyi fizetés indít—­ványoztatik. c) Egy irodai szolgán kívül, ki szükség eseté­ben írásbeli munkára is alkalmaztatni fog és kinek fi­zetése 360 frt leend, egy más, 240 frttal ellátandó házi szolga tartatik szükségesnek , a Pest-Budán te­endő hivatalos járatokra , a hivatalszobák tisztán tar­tására , fűtésére stb. Az ekképen módosított költség­vetés a magas kereskedelmi ministeriumnak helyben­hagyás végett fölterjesztetik.­­ A kamara számára szükséges hivatalszobák és bútorzat iránt Pest városa tanácsa fölszólittatik, hogy azokat a magas ministeri rendelet 40. §-a értelmében reá rovott kötelességnél fogva szerezze meg, mi czél­­ból vele a költségvetés oly hozzáadással közöltetik, hogy a kamarának négy szobára , melyek közöl egyik gyülésteremnek használandó , szüksége van. 37. Appiano József úr, mint elnöke a tárgyalási rend kidolgozásával megbízott választmánynak ez iránti javaslatát terjeszti elő, mely csekély módosítással el­fogadtatik , és a magas kereskedelmi ministeriumnak fölküldetik. 38. Ezen tárgyalás folytán Malvieux C. J. úr egyhangúlag fölkéretett a pénztárnoki hivatal elválla­lására , mit­e el is fogadni szíveskedett. 39. A kereskedelmi minister úr az osztrák-né­met vámegyesülés fölötti emlékiratnak egy példányát átküldi. Elnök úr rövid vázlatban közli ezen munka tartalmát, miszerint t. i. a magas ministeriumnak szán­­déka a németországi vámegyesülés eszközlésére a ti­lalmi rendszer elmellőzésével a helyett a védvámrend­­szert életbe léptetni; miszerint továbbá ezen irányban haladva bizonyos átmeneti fokozatokat tart szüksége­seknek az iparűizök érdekeinek kímélése végett; mi­szerint végre az osztrák vámjegyzék átvizsgáltatása alkalmával oly alapelvek állíttattak föl, melyek a vám­egyesülés nagy eszméjének létesítését előmozdítani és így valamint az egésznek igényeit, úgy az egyesek ér­dekeit is egyiránt kielégíteni alkalmasak. Magyar szempontból indulva ki, a nagy fontos­ságú vámegyesülést nem lehet másként, mint örömmel üdvözölni, s erél­lyel támogatni; mert, a­mint tudva van, Magyarors­zág elegendő munka és pénzerő hiánya miatt csupán csak nyers­anyagok termesztésére szo­­rítkozhatik; ha már most a vámsorompók, melyek eddig a kivitelt oly költségessé tevék, és a termesztőt kényszerítők nyereségének legjobb részét azoknak át­engedni , kik a termesztményeket a fogyasztók ke­zeibe juttatják — ha ezen sorompók megszűnnek, ak­kor a magyar termesztő termesztményeit közvetlen a fogyasztónak fogja átszolgáltatni, és azokat a több mint 20,000­­ mértföldnyi nagy piaczon mindig teljes értéke szerint pénzzé tehetni; a­míg más rész­ről az austriai és németországi gyár és iparvállalatok közt létrejövendő versenyzés ismét az itteni fogyasz­tónak előnyére, ki a nagyobb piaczon sokkal tökéle­­tesb és olcsóbb gyártmányokat fog szerezhetni, mint jelenleg, midőn a többi koronatartományi gyárosok önkényének esik martalékául. Magyarország a közel elmúlt vészteljes két év alatt jóllétén kívül összes forgalmi eszközeit elveszti. — Magyaroszág f. e. 1-jő novembertől fogva adóra nézve tökéletesen egyenlő állapotba lép a többi ko­rona tartományokkal. Magyarország tehát kiterjedésé­nél fogva, mely az egész birodalomnak csaknem felét képezi, méltányos igényt tarthat arra, hogy nyert termesztményei nagyobb piacz által nagyobb értékűek­­ké tétessenek és hogy az általa szükségelt gyártmá­nyokra nézve jelenlegi állapotából kibontakozva , az austriaival egyenjogúvá tétessék. Ezen nézetek a jelen volt tagok által élénken tá­­mogattattak, és egyúltal elhatároztatott­al magas kereskedelmi minister urat egy föliratban a vámegye­sülés mielőbbi eszközlésére megkérni. 40. — 41. Mandel S. K. és Joannovits J. J. urak magukat váltóüzleti vizsgálat alá vétetnie kérvén : —e czélra egy választmány kiküldetik és a pesti vál­­tótörvényszék megkerestetik, miszerint ahhoz egy kebelbeli tanácsnokot kiküldjön. 42. A salzburgi koronatartomány kereskedelmi kamarájának megkeresésére ugyanannak az itteni tár­gyalási rend javaslata másolatban egyforma eljárás eszközlése végett átküldetik, s ez alkalommal a salz­burgi irat szabályellenes megdíjaztatása miatt a hely­beli postaigazgatástól fölvilágosítás kéretik. 43. — 44. Két kül­tag abbeli kérésére, misze­rint a tárgyalásba vett ügyek velük közöltessenek, válaszoltatik , hogy a tárgyalások a Magyar Hírlap és a Pesther Zeitung utján a nyilvánosságnak adatnak át. 45. Mahineux C. J. úr, mint elnöke a Vogel és Schön urak indítványa fölött tanácskozott albizott­­mánynak, e javaslatot ekkor formulázza , hogy vala­­mint váltók, úgy egyéb okiratok is, melyek a f. e. 1-ső nov. előtti időszakból származnak, de melyeknek még eddig elég nem tétetett, egy első novembertől számítandó 10. napi határidő alatt látamozási bélyeg­gel láttassanak el. A kereskedelmi min­ ur ö mlgnak fölterjesztetik, és helyben hagyása oly módositással kéretik , hogy a határidő négy hétben alapittassék meg. 46. Malcheux C. J. urnák váltótörvénykezési ügyekben tett két rendbeli indítványa , bizottmányhoz utasittatik, mely Appiano J. Malcheux C. J. Lacken­­bach­er Jakab, Liedemann J. S. F. Aigner Ferencz és Kern Jakab urakból áll. 47. — 48. Lackenbacher Jakab és Kern Jakab uraknak a legközelebbi ülésre előlegesen bejelentett javaslatai a programjéba föl fognak vétetni. 49. Elnök úr közli a kamarával, hogy a statis­tikai dátumok gyűjtése iránt a kormánybiztosokhoz intézett megkereső leveleket az azokhoz tartozó táb­lázatokkal együtt lythographiroztatta, és az ez iránti árjegyzéket közli, a Pénztárnok urnak kifizetés végett átadatik. Elnök: Tollvivő: Valero Antal sk. Rózsa L­a­j­os. sk. — Fölhívás a budapesti emberbará­tokhoz ! A jótékony nőegyletek e két testvér­városban, megfelelni óhajtván az általuk kitűzött létczélnak, mi­szerint az ügyefogyott szegénység nyomasztó állapotát enyhítsék , ezennel kedves kötelességüknek ismerik, Buda­pest kegyes érzelmű lakosait az uj év közele­désére emlékeztetni, mint olyan idő­pontra , melyen a korábbi évek példája nyomán — az uj évi köszönté­seknek jámbor szokássá lett megváltása, az ínséggel küzdő szegénység részére lényeges segély­forrásul szolgálhat. E nőegyletek bár teljesen meggyőződvék, hogy minden adandó alkalommal és időben, midőn ál­taluk emberbaráti részvétre történik hivatkozás, és se­gély­gyűjtésről van szó, az áldozó közönség nagylel­kűségében leghathatósb támaszt találandnak: mind a mellett a közelgő uj évet különösebb alkalmul vélik használhatni, miszerint az annyiszor és sokfélekép igénybe vett jótékonysági érzelem oly szokásnak fön­­tartására és élesztésére irányoztassék, mely egy uj életszakasz és évfolyam kezdetét az Ínséggel küzdők­nek szánt kegyes segély áldozattal kapcsolja össze. Számos felebarátunk vannak, kikre a szegénység és életnyomor egész súlyával nehezült, s ilyenek sorsa enyhítésére némi kegyes adománynyal járulni soha sem volt kívánatosabb, mint épen most a küszöbén álló sanyarú­­ éj­szakában, midőn a munka­hiány, a több nemű élet­szükségletek, s egy alig múlt belhábo­­ru utófájdalmai a nélkülözések végfokára juttatott embert agyonnyomással fenyegetik. Ennél fogva a nő­egyletek alaposan hiszik, hogy ezen a szenvedő sze­génység nevében nyilvánított kérelem, valamint eddig nem volt, úgy ezentúl sem lesz pusztában kiáltó szózat, hanem az ügynek számos pártolót nyer s hódit, kik minél buzgóbb részvétükből a jótékony nőegyleteket képesitni fogják, hogy ezek az uj évi üdvözletek meg­váltásáért befolyó pénzadományokat tüstént s közvet­lenül a legnyomasztóbb ínség idején rögtöni segélyre szorult valódi szegények gyámolitására fordíthassák. A kegyes adományokat átveendi a két ikervárosban minden lelkész ur ; a gyűjtés egyéb helyei, a szentegy­házak és középületekre különösen e végre kifüggesz­tendő falragaszokon fognak kijelöltetni, egyszersmind a jóltevők nevei is, karácson és uj év előestéjén ki­bocsátandó két név­jegyzéken közöltetni, s minden részvevőnek azon helyen, hol magát beiratá, egy pél­dány fog adatni. Budapesten, 1850-iki nov. 3-án. A budapesti jótékony nőegyletek nevében Külkey Henrik, a budai jótékony nő­­egylet titkára. Soltész Albert a pestinek titkára. Austria. Becs, oct. 6. A Wiener Zeitung mai szá­ma egy a német ügyet taglaló és Austriának a né­met bonyodalmak végelintézését czélzó legutóbbi erélyes föllépését indokoló s fejtegető vezérczik­­ket hoz. E nevezetes czikk lényegével nem lehet ol­vasóinkat meg nem ismertetnünk. Miután annak első részében rövid pontokban egybeállittatik a német kérdés első keletkezte s jelen stádiumáig kifejlődése , kifejtetik, miszerint Austria semmi módot kisérletlenül nem hagyott, hogy a koráb­ban oly szoros frigyben állott berlini udvart ba­rátságos tanácsok és békés alkudozások utján , e kérdésben választott pályájáról eltérítse , s hogy minden kísérletei megtörtek Poroszország képzelt jogáhozi ragaszkodásán, a maga minden köz­szövetséget lehet lenítő különszö­­vetségi politikájának követése iránt. Hogy Austria a szükségességtől ösztönöztetve, a szét­szaggatott Németországnak, kivált a külföld irá­nyában akaratát s cselekvényeit képviselő orgá­numot adni, a német szövetség-gyűlést, mint egye­dül jogszerű s elismert orgánumot összehiva, de Poroszország azt elismerni folyvást vonakodott. Hogy végre legújabban ez ellenséges udvar a szö­vetségi törvényes végrehajtásokat­­ nem a­­karja tűrni, s ily rendszer keresztülvitele egyenesen minden német státusok függetlenségé­nek megsemmisítésére, s következőleg az Europa által elismert német státusszövetség teljes fölfor­gatására vezet, — így kiálta föl: „Ezt Austria egyátalában nem engedheti. Ennélfogva a császári birodalom katonai erői mozgóvá tétetlek, hogy ezt illető remonstratiói­­nak illő érvényt biztosítson. 76,000 újoncz állítása elrendeltetett. Az első országvéd-zászlóaljak (Landwehr- Bataillons) valamint a magyar és olasz ezredek-

Next