Magyar Hirlap, 1892. április (2. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-02 / 93. szám

a MAGYAR HÍRLAP A szomszédok objektív megfigyelése szerint e kijelentésre egy mennydörgésszerű csattanás hallat­szott, egy vérfagyasztó sikoly törte meg a levegőt s két rohanó alak silhouettje tűnt el a viharos éj­szakában. A háború ez estén véget ért. A szép prima­donna reggelre eltűnt. Ungvári urat a helybeli kór­házban ápolják, állapota e pillanatban aggasztó. 1892. április 2. Arácsi asszony délczeg termetét helyezte el, egy bo­­rostyánkoszorus czikkben, melyet a mesteor remekbe csinált. A vezérczikk e szavakkal végződött: Lasciate ogni speranza ! Az ellenségeskedés óriási hullámokat vetett a társadalom tengerében és a városban jóformán még a politikai ügyek is háttérbe szorultak a jelentékeny művészeti kérdés mögött, a­míg legutóbb, márczius végső napjaiban egy váratlan esemény véget vetett az izgalmaknak. Egy apró, nevetséges história, akárha egy neveletlen légy szállott volna a nagy Na­poleon orrára az austerlitzi ütközet legdöntőbb pil­lanatában. Egy légycsípés, mely hirtelen megfordí­totta volna a világtörténelmet, Arácsi Flóra asszony férje színházi karmester volt a társulatnál s mint ilyen, őskorszakbeli hagyo­mányok szerint, csak minden harmadik héten nyi­totta föl a száját abból a szélből, hogy mondjon valamit. A karmesterek ugyanis a világ leghallga­tagabb emberei. A primadonna-kérdés hullámai (melyek pedig közelről érintették) teljesen hidegen hagyták ezt a halvérű muzsikust, ki egy krokodil közönyösségével dirigálta a zenekart. (Bár dirigáló krokodilt csak min­den századik ember látott, a hasonlat még­sem mondható szerencsétlennek.) Ungvári úr (a férj) épp oly lelkesedéssel kísérte a Gelsei kisasszony arietteseit, mint a felesége fülbe­mászó kupléit. Soha nem fordult elő a legkisebb hiba, bár a rossz nyelvek szerint a szép asszony váltig biz­tatta odahaza : — Csinálj valami hibát! . . . Ugyan hozd már egyszer zavarba ezt a­­ viperát ! De Ungvári úr lelkiismeretesen vigyázott, sőt a Koldusdiák egyik ünnepi előadásán az a hallatlan eset történt meg, hogy a saját felesége énekében, egyik lehelletszerű pianissimo alatt, teljes hat másod­­perczczel előbb szólalt meg a cello g húrja, mintsem szükséges lett volna. A szép asszony magánkívül rohant feléje a felvonásköz alatt, rózsás körmeit a férje szemének irányítva : — Megöllek, — kiáltotta, — megöllek ! A mult vasárnap pedig, a Piros bugyelláris előadása alatt, a leglágyabb hallgató nóta közepette hirtelen egy kacskaringós fuvolahang trillázott végig a levegőn. Arácsiné sápadtan kapott a szivéhez — és Ungvári úr,­a feleségétől féltétlen, korcsmáról-korcs­­mára bolyongott ki világos kivirradtig. Márczius 29-én volt a Gelsei kisasszony juta­lomjátéka. A birnami virágos kertek ismét megmoz­dultak e napon, a közönség özönlött a színházba, s a helybéli Kilő olyan fényes sikert jegyzett föl év­könyvébe, a minőre a legöregebb színházi habituék sem mutatkoztak hajlandónak emlékezni. Az előadás alatt, rózsaszín selyempapíron üd­vözlő költeményeket szórtak le a zsinór­padlásról. Fényes versek voltak csengő alkatássokban megírva. Másnap reggel a szép Arácsiné a Nebántsvirág szerepét kereste a férje íróasztalában. A szerep nem akadt a kezébe, de helyette egy teleírt papírlapot talált a fiókban, melybe szórakozottan vetett egy pil­lantást. A történelem nagy eseményei, azt his­szük, akkor imponálnak legjobban, ha egyszerűen és min­den czikornya nélkül jelennek meg a krónikás tolla hegyén. A papírlap a Gelsei kisasszonyhoz intézett üdvözlő költemény manuskriptuma volt, a saját férje fogal­mazásában. Az este folyamán a következő csinos esem­é­­nyek derültek ki : Ungvári úr szándékosan zavarta meg a felesége legérzelmesebb pianissimóit. Ungvári ur maga is az ellenpárt szolgálatában állott. Ungvári ur titokban a felesége vetélytársnőjébe volt szerelmes. Kilencz óra felé a gyanútlan karmester derült ábrázattal jelent meg a lakásában, a színházi kürtös és a cellista társaságában. Az ajtóban így szólt a feleségéhez: — Ha nincs ellene kifogásod, muczus, vacsorára hívtam meg ezeket az urakat. Liszt Ferencz, a jogtudós. Ma érkezett Budapestre Liszt Ferencz, a nagynevű német jogtudós, ki az elhunyt nagy zene­költőnek és zongoraművésznek unokaöc­cse. E szerint tulajdonképpen magyar származású, a mint hogy tényleg magyar nemeslevele van. A magyar jogász­körök kiváló érdeklődéssel viseltetnek iránta és mél­tán, mert Liszt mindenkor a legnagyobb figyelemmel volt igazságügyi viszonyaink és jogintézményeink iránt. Főszerkesztője lévén az első német büntetőjogi folyó­iratnak (Zeitschrift für die gesammte Strafrechts­wissenschaft), nagyobb tanulmányokat közölt Magyar­­ország büntetőjogi viszonyairól és minden mozgalmat, mely e téren nyilvánult, ismertetett és meleg pártfo­gásban részesített. Liszt maga a modern büntetőjogi irányok ve­zére Németországban. Nem az az egyszerű professzor­­, ki megelégszik azzal, hogy a katedráról a külön­böző büntetési theoriákat és a létező jogrendszer ke­reteit ismertesse, hanem nagy szelleme a büntető jogszolgáltatás terén reformok után tör. Eszméi van­nak, a­melyek számára híveket óhajt szerezni. Még nem fejtette ki az egész reformirányt, melyet meg­valósítani óhajt, és így csak egy részét ismerjük reform-eszméinek. Ezek egyike az, hogy a büntetés nem etikai okokból, hanem a megtorlás ösztönéből származik, így tehát Liszt a fennálló rendszert alap­jában támadja meg. Liszt egyik legbuzgóbb apostola a „feltételes elitélés“ intézményének, a­mely intézmény nálunk is sok védőre talált. A „Magyar Jogászegyletben“ külö­nösen az ifjabb jogásznemzedék volt az, mely ez in­tézmény mellett alapos és szakavatott előadásokban síkra szállt. Fayer László, Gruber Lajos és Beichard Zsigmond igen értékes dolgozatokat írtak e tárgyban, és ha emelkedtek is a Jogászegyletben a föltételes elitélés ellen hangok, minő a két kitűnő kriminalistáé: Edvi Illés Károlyi és Baumgarten Izidoré, — e hangok csak aggodalomból keletkeztek, az okból,mert e két kiváló jogászunk létező intézményeinkkel egy­előre nem gondolják összhangba hozh­atónak a fölté­­teles elitélést. Ám meg vagyunk győződve, hogy Liszt Fe­rencz holnapi előadásában a „büntető jogszolgálta­tás jövőjéről“ a feltételes elitélésnek is fog egy feje­zetet szentelni és elmondja nézetét arra vonatkozólag miképp véli ő beillesztendőnek a feltételes elitélést a létező jogrendszer keretébe. Liszt még fiatal ember és így még sokat vár­hatni működésétől. 1851 márczius 2-án született Bécsben. Atyja Ausztriában főügyész volt. Tanulmá­nyait ugyanott kezdette meg, majd Göttingában és Heidlbergben folytatta. 1875-ben docens lesz Grácz­­ban, 1879-ben pedig már Greisenben találjuk. 1882- ben Marburgban ad elő ; 1889 óta pedig Halléban lakik, hol a büntető- és nemzetközi jog professzora. Főszerkesztője — mint említettük — az első német büntető folyóiratnak és élén áll a „nemzetközi büntetőjogi egyesületinek, mely az ő kezdeménye­zésére és az ő fáradhatatlan buzgalma folytán ala­kult és mely az egész művelt világra kiterjeszti mű­ködését. Pár év óta ez egyesületnek Magyarországban is külön szervezett fiókja van „magyar büntetőügyi egyesület“ czimen, melynek élén lángeszű büntető­jogászunk, Csemegi Károly áll. E „magyar büntető-egyesület“ és a „Magyar Jogászegylet“ — ez utóbbinak elnöke szintén Csemegi Károly — meghívására érkezik ma délben Liszt körünkbe. Örömmel üdvözöljük őt, a nagy tudóst és lelkes barátunkat, ki már eddig is különös figyelmet szentelt világhírű lapjában azon intézményeinknek, a­melyeket most alkalma nyílik megszemlélnie. Ezen­kívül meg fog ismerkedni ama kiváló jogászainkkal, kiket eddig csak levelezésből vagy műveik után ismert. Liszt előadása iránt, mely ma este 6 órakor lesz az esküdtszéki teremben, a legnagyobb érdeklő­dés nyilvánul. Érdekes képet fog nyújtani az esküdtszéki terem, a mely bizonyára nem fogadott még be ennyi hallgatót és a melynek nem egyhamar lesz ismét oly illusztris közönsége, mint a minő azt holnap este fogja feltölteni. Gy. zönségének, mely ma is nagyon rokonszenvesen fo­gadta és zajos tapsokkal jutalmazta fölolvasásait. Különösen „Belsazar“ és a „Lear“-ból fölolvasott részletek tetszettek, melyeket Strákosch nagy drámai erővel és egészen sajátságos, bizarr fölfogással mon­­dott el. A hatás „Learében érte el tetőpontját, a­hol Strákosch öt személynek a lelki állapotát, gondolko­zását festve, mindenikhez megtalálta a kellő, jellemző hangot és arczjátékot. Nem hagyhatjuk szó nélkül a rendezőknek azt az eljárását, hogy a 8 órára kitűzött estélyt fél 8-kor kezdette el és igy a pontosan 8 órára megérkezett közönségnek a bezárt ajtó előtt kellett várakoznia, míg Strakosch a „Makkabäusok“- ból tartott meglehetősen hosszú fölolvasását be nem végezte. (h. j.) A magyar zeneiskola házi hangversenye. Vasárnap, e hónap 3-án este 7 órakor, a magyar zeneiskola növendékei czimbalora-, hegedű- és zongora­­játékból álló hangversenyt rendeznek. Késmárky Árpád, Waldmann Albert, Schneller Lajos és Faludy Károly tanárok tanítványai mutatják be haladásukat. Jászai Mari Kolozsvárott. Kolozsvári tudó­sítónk táviratozza, hogy ma este a dalkör javára a nemzeti színházban Antigone került színre Jászai Mari felléptével. A közönség zsúfolásig megtöltötte a színházat és a nagy művésznőt zajos tetszésével, folytonos tapsával tüntette ki. A karokat a dalkör tagjai énekelték. A pécsi színház. Pécsről jelentik, hogy az állandó színházra beérkezett tervek közül a Jury az első díjat Steinhardt Antal budapesti műépítésznek ítélte oda. A ***-08 ballet Bécsben. A bécsi opera igazgatósága elküldi hozzánk Hassreiter balletrende­­zőt, nézze meg a Danza esoticát, hogy azután eset­leg Bécsben is előadják. Azt ugyan nem tudjuk elis­merni, a­mit az „Extrablatt“ ír, hogy a ballet zenéje nagyon originális volna, de azt teljesen méltányoljuk, hogy előadás esetén a ***-os szerző szellemes szöve­gét mással helyettesítik. SZÍNHÁZ és művészet. Strakosch-est. Strakosch Sándor, a jeles re­­czitátor ma felolvasó és szavalati estélyt rendezett. Műsora csak négy számból állott, Ludwig Ottó „MakkabaUsoh“ czimü tragédiájából, Shakespeare „Lear király“-ából olvasott föl részleteket, azonkívül elszavalta Heine „Belsazaru­­ éX és Hahn „Anyóka“ czimü versét. Strakosch régi ismerőse a főváros kö FŐVÁROSI ÜGYEK. A fővárosi képzőművészeti bizottság hol­nap, szombaton d. e. 11 órakor, Lachner Lajos épí­tészeti igazgató hivatalos helyiségében ülést tart. A főbb tárgyak a következők : Arányi Lajos dr. indít­ványa a lerombolandó régi házak lefényképezése iránt; a szobrok és műemlékek tisztán tartása ; előterjesztés a szent István-szobor létesítése tárgyában ; a Ferdi­­nánd hídfőnél levő diszkút átalakítása; a József­városban levő templom restaurálása stb. A középítési bizottság mai ülésén elhatá­rozta, hogy a villamvilágítás pályázatára vonatkozó javaslatot legközelebbi ülésén fogja tárgyalni. A né­hány nap óta fővárosszerte, tapasztalható vízhiány ügyében felkérte a vízvezetéki albizottságot, hogy e baj orvoslására tegyen javaslatot, a bizottság legkö­zelebbi üléséig. Ezenkívül több folyó ügyet intézett el a bizottság. — Mire a vízhiányos javaslatot kidolgoz­zák, s az megjárja az összes fórumokat, addigra hihe­tőleg az árvízveszély kezdése lesz aktuális. EGYESÜLETEK. Magyar egyesület. A „Magyar Egyesület­nek a főváros első kerületében lakó tagjai tegnap este 8 órakor Királyfalvai Gerhard György elnöklete alatt gyűlést tartottak a kér. választmány szervezése, a csoportok megalakítása és az együttes működés megbeszélése végett. Az orsz. magyar képzőművészeti társulat tegnap Andrássy Tivadar gr. elnöklete alatt ülést tartott, melyen az új tisztikart alakították meg. A művészi bizottság előadója Feszty Árpád, helyettes előadója Ebner Lajos lett, a művásárló bizottság előadója Keleti Gusztáv, helyettese Haussmann Ala­jos, a kiállítási bizottság előadója Stettha Gyula, he­lyettese Jendrassik Jenő, a gazdasági bizottság elő­adója Benkö Kálmán, helyettese Lechner Lajos, a jogügyi bizottság előadója Takács Lajos dr., helyet­tese Forster Gyula lett. A társulat igazgatójául Ke­leti Gusztávot, helyettes igazgatójául Benkö Kálmánt, ellenőrül Wagner Géza dr.-t választották meg. A vá­lasztmány végül hosszabb szabadságidőt engedélye­zett Szmrecsányi Miklós dr.-nak betegeskedése miatt, hogy gyógykezeltethesse magát. Ősidők emléke. A természettudományi társu­lat ma este tartott felolvasó estélyén Szabó József dr. tanár az ókori és középkori rétegcsoportokkal foglal­kozott. A krétaképző állatokról eddig azt hitték, hogy már kihaltak, holott az 1873-ban kiküldött an­gol expediczió a tenger fenekén talált eleven kréta­állatokat. Értekezett a legrégibb madár (archeopterix) és a repülő gyík lenyomatairól s a Budapest környé­kén található kőzetekről és a kőszénkorszak flórájá­ról.­­ A nagyszámú közönség éljenzéssel jutalmazta meg a felolvasót: „Sasabolcsmegyei kör“. Holnap este 7 és fél órakor tartja rendes évi közgyűlését a „Szabolcsme­­gyei kör“ a Wohlfart-féle vendéglőben (stáczió-utcza). A közgyűlést felolvasó estély követi.

Next