Magyar Hirlap, 1897. január (7. évfolyam, 17-31. szám)
1897-01-17 / 17. szám
A MAGYAR HÍRLAP alkalmas mindenki, mint holmi útszéli elvek vagy meggyőződések megítélésére; ez a mélyebb belátás csak keveseknek adatott meg, s ezeknek befolyása s fondorkodása vezérli a kormánypárti politikát. A közlegények kötelessége az engedelmesség, a vezéreké a döntés. Hogy az ország nem közlegényeket választ, hanem képviselőket? Furcsa, hát váljon a hadseregben az ország állapítja-e meg, kinek mi a charge-ja? Mi köze ehhez az országnak? • Valóban, az országnak mindehhez vajmi kevés a köze. Mert senki ennek az országnak a dolgával nem törődik, mindenki csak a magáéval vagy a maga kottériájával. Nem a legfényesebb czáfolata-e ez azoknak a hajmeresztő panaszoknak, melyekkel az ország állapotát festik? Mind e panaszok között roppant erősnek, épnek, biztosnak, boldognak és minden hiányosság nélkül valónak tudhatják ezt az országot, mikor soha nem arról esik a szó, hogy akik hatalmon vannak, mit cselekedjenek, hanem mindig csak arról, hogy ki legyen hatalmon. S ha mégsem így volna, s ha az ország valóban nehéz gondok közt vergődne elviselhetetlen helyzetben ? Akkor mind a jelenségek egy nagy betegség tünetei volnának, amelynek egyhamar nem is akadhat orvosa. Mert mindezeknek az ellenszere csak a hit, a meggyőződés és a közért való áldozatkészség lehetne. De a mai állapotokban ezeknek helye nincsen. A mi mai pártkörülményeink közt nincs párt, melyhez a független, meggyőződéses és a maga fejével gondolodó ember bátran hozzája csatlakozatna, mert soha sem tudhatja, hogy a párt programmját mikor fordítja visszájára a párttaktika, s aki a meggyőződésével párthűséget fogadott, mikor követelnek tőle a meggyőződései ellen is pártrabságot. Magyarországon ma a meggyőződés hajléktalan. S ezért tetszik előttünk ,mulatságosnak az a nagy tetszés, mellyel ma a tisztelt Ház a Győry Elek nelogatással egy Bach-korszakbeli hivatalnok, akit Bezirkskomisszri létére a panaszos ember egyre nagyságolt. — »Én nem vagyok nagyságos, csak tekintetes.« — »Már kérem szépen, mondá az együgyű paraszt, erre mifelénk csak azokat szoktuk tekintetes urnák hivni, akit megbecsülünk.« » De még szebben járt egyike a Schmerling-korszakbeli Magyarország kanczellárjainak, kit a folyamodó polgártárs egyre kanczellista urnak czimezgetett. No no atyafi, mondó ő exczellencziája, én kanczellár vagyok, nem kanczallista. — No hiszen, még erre is rásegítheti ■ a jó Isten! fohászkodék kegyesen a jó paraszt. S úgy látszik, hogy a jó Isten meghallgatta a kívánságot. A sárosvármegyei táblabiró is szabadkozott a méltóságos czim ellen, amivel az instans paraszt illetgette, mondván : mit ér titulus vitulus nélkül? — Mire a hízelgő paraszt azt mondá: »meg van te benned, uram, mind a kettő!« S a czimretartás megvan a legalsóbb rétegekig. Mikor Talpas János uramnak elkészíti a jegyző a bizonyítványát, nagy nehezteléssel mondja neki: — De már hát semmit se tesz a nevem elé? — Ugyan mit tehetnék oda ? — Hát legalább azt tenné oda: »néhai». Egy erdélyi méltóságos urnak még az összes rendelkezésünkre álló titulusok semmes fejtegetéseit kísérte. Mintha biztatták volna: énekelj csak, szép holló— mi majd addig megesszük a sajtot! 1897. január 17. Budapest, január II. Jósika Samu báró távozása. E czimmel a M—g. a következőket írja: Jósika Samu báró, a király személye körüli miniszter tudomására hozta Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek, hogy ott kívánja hagyni állását, és e távozási szándékához családi körülményeinél fogva feltétlenül ragaszkodik. A kormány Jósika báró utódjául Batthyány Lajos grófot, a volt fiumei kormányzót szeretné megnyerni. Apor László báró, Jósika báró államtitkárja, szintén kombinációban van. A főrendiház e hónap 18-án, hétfőn déldélelőtt 11 órakor ülést, ezt megelőzőleg pedig értekezletet tart. A kvóta: Amióta a magyar országgyűlést feloszlatták, nem hallottunk erről a kényes kérdésről, jobban mondva, az e kérdés tárgyalására kiküldött kvótabizottságokról egy szót sem. A mai szép tavaszi nap azonban kicsalta a medvét: az osztrák kvótabizottság ismét akcióba lépett. Mint ugyanis bécsi levelezőnk telefonálta, keddre, e hónap 19-ére újból ülésre hívták össze e bizottságot, hogy kidolgozza jelentését, amelyet az az eddigi tárgyalások menetéről az osztrák rajkszrnt elé terjeszt. Ezt a jelentést a képviselőház tagjai közt kiosztják, vitára azonban még nem kerül a dolog. A magyar kvótabizottság pedig alszik, azaz — pardon — még el van temetve. Mert az új képviselőház még nem választotta meg szomorú kötelességének végrehajtására azt a testületet, amelynek nevét, belügyminiszteri engedélylvel, kvótafelemelő-bizottságra fogják változtatni. Tíj osztály a közoktatásügyi minisztériumban. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a népnevelési ügyeket tárgyaló VI. ügyosztály keretében Vl/d alosztály elnevezéssel a felekzeti, községi, magán és társulati elemi iskolák, valamint az óvodák ügyeinek vitelére új osztályt szervezett, melynek vezetésével Kacskovics Mihály dr. miniszteri titkárt bízta meg. A képviselőház zárszámadási bizottsága Fest Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a földmivelési tárcza 1895. évi zárszámadásait és a felmentés megadásának javaslatba hozását határozta el. A szövetkezetek: Még e hónap folyamán szélesebb körű ankét fog összehivatni az igazságügyminisztériumban a szövetkezetekről alkotandó törvény ügyében, amely ankét tanácskozásainak alapjául nagyobb terjedelmű, több száz szakaszból álló előadói javaslat fog szolgálni. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiháznak két bizottsága tartott ma ülést: igazoló bizottság és a gazdasági bizottság. Az igazoló bizottság, melynek ülésén Szapáry Géza gróf elnökölt, kiigazította a főrendeknek kinevezés, lemondások és egyes tagoknak képviselővé való választatásuk által megváltozott jegyzékét; a gazdasági bizottság pedig Tóth Vilmos elnöklete alatt megvizsgálta az 1896. év június 1-től ugyanaz év november 30-ig vezetett zárszámadásokat és elhatározta, hogy a zárszámadási felmentvény megadását fogja javaslatba hozni a főrendiháznak. voltak kielégítők, ő rangbeli társait úgy czimezte, hogy: »mylord«. Egyszer aztán csaknem botba ütközött e czimmel; egy falusi uraság, akit mylordnak czimezett, ráförmedt: »miért ki az ur buldoggnak ?« Ő persze, valahány buldoggot látott, azt mind mylordnak hitták, s azontúl semmi mylordot nem ismert. De hát mikor a szellem bajnokainál is kitörnek ezek a czim utáni epekedések . . Nem rég azt indítványozták a magyar lapok, hogy Liszt Ferenczet ki kell nevezni »zenegrófnak». Akkor aztán az analógia kedvéért meg kell tenni egy festőt »pemzli-bárónak« s egy írót »ludtoll-herczegnek«. S miért ne, ha jó ötleteiért megtehette Balaton-Füred a maga tréfa-virtuózát nemzet bárójának. A képviselőházban az a szokás, hogy ott mindenki per iu van — a buffetben. Némelykor eszébe is jön az embernek Széchényi István adomája, kinek a barátságával nagyon dicsekedett egy pesti bankár, «mi egészen ízére et cochon vagyunk egymással!» «Oh igen, mondá Széchenyi, én vagyok a ízére, ő meg a cochon» — Hanem benn a teremben nem járja a barátság, ott «Pinczehely képviselője» felel «Nagybarom képviselőjé»-nek per tisztelt előttem szóló úr, ha mindjárt testvérek volnánk is s ha meg a kaszinóban jönnek össze, már nem tudnak semmit a tegezésről. Ezért újabb időben az a czimezés lett felkapva az országgyűlésen, hogy ifjú, öreg, mind bátyámnak hívja egymást. Eleinte furcsa, ha nem aztán megszokja az em- ORSZÁGGYŰLÉS A tartalmatlan, üres és semmitmondó parlamenti szónoklatok korszakában — mert ez a korszak ilyennek jelentkezik és ilyen szónokok szereplése fogja megalkotni a korszakot — vogy egy régi és a mostani viszonyok között új hang csendült meg a Sándor utczai teremben. Győry Elek, a régi gárda egyik tagja mondott nagy beszédet és mintha friss levegő csapta volna meg az ember arczát, oly hatással voltak becsületes és igaz szavai, nemes fölhevülése a nagy eszmékért, arczában tükröződő melegsége a meggyőződésnek. Tehetség, tudás, Hivatottság, értelem és tapasztalatok: mindezek rendelkezésére állanak Győrynek, aki a íHi parlamenti ember reutinjával és hivatásápjak magasabb szempontból való fölfogásával, külön ezek miatt is, feltűnnek ebben a kietlen, zord sivatagban, amelyet képviselőháznak neveznek. Győry első támadását a néppárt ellen intézte |s az igazmondás erejével robbantotta széjjel azokat a bombasztokat, amelyeket az újdonsült párt matadorai és közlegényei elhullajtanak mindenfelé. Azt mondja a néppárt, hogy híve a lelkiismereti szabadságnak, bajnoka a keresztény szellemnek és pártfogója a kis embereknek; nos hát, ha igazán ezek volnának a czéljai, ezek miatt nem kellett volna külön párttá alakulnia, ideáljaiért küzdhetett volna a Kossuthpádban is. Győry ennek kapcsán szólott a maga pártjáról, a Kossuth-pártról is, amelyet még mindig vádolnak a kormánnyal való szövetségge.. Miből, honnan merítik e vád anyagát ? Abból, hogy a Kossuth-párt megszavazta az egyházpolitikai javaslatokat? De hiszen ez a párt programmja volt mindig és ők megszavazták a reformokat a hazának, alárendelvén a beit! "Különben az Alföldön régóta szokásban van és pótolja az «uram» czimet. Az‘«ur» czimezést a jezsuiták hozták be Magyarországba; az *ur» és «uram» között nagy a különbség, mit megmagyarázott Arányi professzor a kis diáknak, akit előfogott az utczán, hogy mit visz? «Bort viszek Aszályi urnak» — «Mondjad fiam Aszályi uramnak, mert csak neked urad és senki másnak.» Ezért az erdélyi krónikáitok együtt is használják a kettőt, ahol nagyon meg akarnak tisztelni valakit «az uram. A képviselők czimei tehát a következők: Te a buffetben, tisztelt előttem szóló a házban, bátyám a klubban, tisztelt honatyám, ha valami kollektára kell aláírni. Ha pedig a miniszterelnökhöz hívják ebédre, a meghívón nagyságos ur a czime. De hát mi jogon vagy te nagyságos ur! formed reám a szomszédom, aki ezt a czimet látja. Vannak rá igényeim. Először is most választottak meg tiszteletbeli zsidónak. — Elég volt neki, nem kívánta a a többi indokokat. Nemes faj vagyunk, valljuk meg az igazat. Demokraták vagyunk , csak a nálunknál magasabbakkal szemközt, arról pedig ki tehet, ha minden emberre nézve van még egy másik ember, akivel szemközt arisztokrata legyen. Már,mint nemzet büszkék vagyunk. A minő mellékneveket a tótnak, a németnek, az oláhnak adunk, az minden egyébb, csak nem hizelkedés. 1848. március 15-kén mondta Tisza Kálmánnak a házmestere azt a nevezetes